Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-15

július 16- án, szombaton. 226 15. országos ülés 1910 is!)} sokan, sajnos, nem — a melyek mindig a jól értesültség jellegével Mrnak, megjelent megczá­íolatlanul az a hir, hogy őszszel be fogják ter­jeszteni az uj véderő-j avaslatot, a mely uj véderő­j avaslat a kétéves szolgálati idő kapcsán körülbelül 80—100 millió évi terhet és 60—70.000 főnyi felemelt írjonczlétszámot. jelent, — mondom, sze­rettem volna tudni. . . hiába néz olyan csodál­kozva t. barátom Eosenberg Gyula . . . (Mozgás.) Rosenberg Gyula: Én csak figyelemmel hall­gatom. (Felkiáltások jobbról: Hát azt se szabad!) Kelemen Samu : Csak csodálja, de nem cso­dálkozik ! Rosenberg Gyula: Csodálkozni nem csodál­kozom, csak figyelemmel hallgatom ! (Halljuk!) Mezőssy Béla: Ha az a ténykörülmény, hogy a nemzet áldozatkészségét őszszel ilyen nagy mér­tékben igénybe kivánják venni, a t. képviselőház tagjai közül valakinek figyelmét esetleg elkerülte és az illető ezt most hallja először és e felett csodál­kozik, az nem valami nagy esemény, mert méltóz­tassék meggyőződve lenni arról, hogy ha ez a véd­erő-javaslat benyujtatik, — pedig ez tényleg be fog nyújtatni és nagyon kis mértékben tévedhetek a számban — ez a nemzet áldozatkészségének olyan igénybevételét jelenti, a mely felett lehet, hogy Rosenberg Gyula t. képviselőtársam nem csodál­kozik, de bizonyára csodálkozni fog a magyar nemzet. Ezekben a kérdésekben szerettem volna hal­lani gr. Tisza István nyilatkozatát, épen azért, mert a kilenczes-bizottság katonai programmjának megalkotója és szellemi szerzője ő volt. Tehát tudnunk kellene, hogy ez a hatalmas, nagy többségi párt, a mely ma a magyar parlamentben kétség­telenül nagy súlyt és nagy többséget képvisel, hogyan képzeli a véderő-javaslatoknak megszava­zását : az ő katonai programmjának végrehajtása nélkül vagy azzal kapcsolatosan. Sajnos, ezekre a kérdésekre szintén adós ma­radt a válaszszák Nagyon örülnék annak tehát, ha egy még illetékesebb faktor, t. i. a ministerelnök ur szájából kaphatnánk ezen nagyon is aktuális és égető kérdésekre választ. Visszatérek most a keleti államokhoz. A mikor én gr. Tisza István képviselőtársam­nak a beszédjét elolvastam — mondom — ez azt az impressziót keltette bennem, hogy nem egé­szeri valószínű, hogy ő a maga szónoki alkotásai­val Miháli Tivadar képviselő urat akarta volna kapaezitálni. Az sem egészen valószínű, hogy hazafias felszólalását mihozzánk, a magyar ellen­zékhez intézte volna, mert hiszen mind az, a mit ő Ausztria és Magyarország történelmi hivatásá­ról és a dualisztikus államszervezetről mondott, az a magyar politikának annyira elemi és köz­általánosságban elfogadott sarktétele, hogy e tekintetben pártkülönbség magyar és magyar ember között "nem lehet. (Igaz! Vgy van! a szHsőbalolialon.) Hanem igen t. képviselőház — ezt ugyan gr. Tisza István nem fogja bevallani — az ő felszólalásával... (Mozgás balról.) Erísey Péter: Az bevall mindent, a hogy én ismerem ; legyen nyugodt! Mezőssy Béla: Én most veszem észre azt a szokást, hogy oly tisztelt képviselőtársaim, a kik valami nagyszabású szónoklati tevékenységet még nem fejtettek ki, arrogálják maguknak azt a jogot, hogy folyton közbeszólással zavarják a szónokot. (Vgy van ! balról. Mozgás jobbfelől.) En, t. képviselő­ház, nem vagyok az az ember, a kit közbeszólások­kal zavarni lehet, de mégis a magyar képviselő­háznak körülbelül tizenöt éve tagja vagyok és méltóztassék nekem megengedni, hogy megjegyez­zek annyit, hogy a fiatalságnak mindig ékes tulaj­donsága az, hogyha előbb tanul, tud és beszél és csak azután szól közbe. (Helyeslés bálról. Zaj jobb­felől) Elnök (Csenget) : Nem vettem észre, hogy a t. képviselő urat közbeszólásokkal gyakran zavar­ták" volna. Ne tessék tehát ugy tüntetni fel a dol­got, mintha itt a közbeszólások korlátozása tekin­tetében valami mulasztás történt volna. (Helyeslés jobbról. Halljuk ! Halljuk !) Mezőssy Béla: Én rám t. képviselőház, azt az impressziót tette gróf Tisza István felszólalása. . . . (Halljuk!) Ne méltóztassék izgatódni, mert nem tudják még (Nem is ! Halljuk J jobbfelől.) . . . Elnök (Csenget) : Csendet kérek ! Mezőssy Béla: . . . hogy tulajdonképen kon­klúzióm ebben a kérdésben teljesen oda fog ki­lyukadni, a mit e tekintetben gr. Tisza István mondott. (Halljuk ! Halljuk .') T. képviselőház, én egy második feliratnak veszem az ő beszédjét; egy második feliratnak, a mely nem annyira a magyar nemzetnek szól, sőt nem is a magyar nemzetiségeknek, hanem szól, t. ház, — és szükség volt reá — szól azon hatalmas köröknek, a kik több vagy kevesebb felelősséggel, de tényleg Ausztria és Magyarország sorsának a vitelére már most is döntő befolyással birnak. Ismétlem, t. képviselőház, a magyar politikai pártok között nem lehet a tekintetben különbség, — és itt csak egy nüánsz választ el engem a t. túloldaltól — hogy t. i. addig, a mig a magyar nemzet hosszú szenvedései, kitartása, a történe­lem logikája és a politikai események ereje talán előbbre viszik majd nemzetünket az állami élet helyessége felé, addig, t. uraim, igenis az a politikai párt, a mely a dualisztikus államszervezetet akarná lerombolni, a nélkül, hogy helyette egy jobbat, erősebbet, a magyar nemzeti államra kedvezőbbet szerintem teremtene, egy végzetes politikai irányt követne. (Általános helyeslés.) De, t. képviselőház, a föderalisztikus törek­véseknek a magyar politikai pártoknál semmiféle alapja, és semmiféle érvényesülési lehetősége nin­csen. Hiszen méltóztassék csak azt venni, hogy pl. én egy nagyon is szélső ellenzéki vármegyében, egy igen szélső választókerület előtt mertem magamnak venni, közvetlenül a választások előtt, azt a bátorságot, a mikor a legerősebb választási harczok küzdelmében voltunk, hogy kimondtam, hogy én egy olyan dualisztikus politikának, a mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom