Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-15
15. országos ülés 1910 Julius 16-án, szombaton. 227 az 1867 : XII. t.-czikkben biztosított és köriilirt gazdasági önállóságot nem fix terminusra, hanem az események folyamához képest tényleg megvalósítja és én olyan dualisztikus politikának, a mely a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben a magyar nemzeti szellem és nyelv érvényesülésének útját bizonyos érzékenység kellő kímélete mellett megnyitja, még az ellenzékről is feltétlen és önzetlen támogatója leszek. De addig — és én félek, hogy ez az időpont nagyon a távol jövő ködébe esik — mig a nemzet jószereneséje és az események változata az esélyek ezen bekövetkeztét fogják magukkal hozni, kötelességem megmaradni a 48-as alapon, és erről az alapról serkenteni és ha kell, kényszeríteni a többséget arra, hogy ezen az utón vigyék előre a nemzetet a nemzeti fejlődés felé. (Helyeslés.) Gróf Tisza István több izben azt mondotta, hogy 48 és 67 között a múlt eseményei után tulaj donképen most már nincsen semmi különbség. Részben, de csak egy részben igaza van, t, i. sem 48-as alapon mi, sem 67-es alapon ők a dinasztia erejével és makacs ellenállásával szemben a nemzet jogaiból mitsem tudtunk megvalósítani. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Csak az a különbség, hogy a mi kormányunk, mig én is a kormányt támogattam, ebben a tekintetben sokkal nehezebb helyzetben volt, mint a jelenlegi többség. (Vgy van! balról.) Mert velünk szemben állott a törvényhozás másik faktorának, s egész környezetének évtizedek hosszú folyamata alatt belenevelt természetes bizalmatlansága. (ügy van ! balról.) És beismerem a magunk hibáját is. Viszont nálunk nagyon kevesen voltak azok, a kik a kellő szemmértékkel mértük a magyar nemzet erejét és viselni és vállalni mertük a guvernementális terhekkel járó kellemetlenségeket. Természetes, hogy ily körülmények közt el kellett buknunk, mert a mi kormányunk háta mögött ott állott a t. többségi párt jelenlegi vezére, gróf Khuen-Héderváry és Lukács László, a kik mindig, minden körülmények között a legolcsóbb Jánosok voltak, (ügy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) Végtelenül fogok örülni, ha az események megczáfolnak engem, és ha talán csalódnám felfogásomban és az események ugy alakulnának, hogy a nemzeti munkapárt és a többség többet fog kivívni a magyar nemzetnek, mint a mit a gr. Andrássy Gyula vezetése alatt álló koaliczió követelt, vagy mint a mennyit Justh Gyula a nemzetnek hozni akart: mindig a legnagyobb köszönettel fogom honorálni. (Zaj.) A helyzet ugy áll, hogy a törvényhozás másik tényezője, a korona, tulajdonképen semmit sem koczkáztatott azon kísérletével, hogy gr. KhuenHédervárynak átadta a hatalmat. Nem koczkáztatott semmit, azon egyszerű okból, mert gr. KhuenHéderváry átvette a hatalmat, a nélkül, hogy a nemzetnek saját becses személyiségén kivül ellenértékül bármi egyebet hozott volna. (Ugy van! ügy van ! a baloldalon.) Epén ezért én szerepemet az ellenzék oldalán ugy fogom fel, és abban az , irányban kívánok működni és dolgozni, hogy minden egyes felszólalásommal odatendálok: értsék meg végrevalahára odaát Ausztriában, hogy a nemzeti munkapártnál és a jelenlegi többségnél olcsóbb ajánlattévőt nem kaphatnak soha. (Zaj a jobboldalon. Helyeslés a báloldalon.) Vagy akarják ezt az országot alkotmányosan kormányozni, vagy nem. Ha alkotmányosan akarják kormányozni, akkor a nemzetnek erre a feleletére, a mely a 67-es alapnak — nem akarom kutatni, hogy milyen eszközökkel — ilyen többséget adott: a dinasztia és a törvényhozás másik alkateleme részéről nem lehet más válasz, mint hogy a nemzeti munkapárt katonai és gazdasági követeléseit legalább is honorálni kell. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház ! Visszatérek gróf Tisza István fejtegetésének további fonalára. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Tisza István a nemzetiségi kérdés megoldására nézve egy felhívást intéz a magyar nemzetiségekhez. Én azt hiszem, ő is jól tudja, csakhogy — sajnos — nem mondhatja, hogy a magyar nemzetiségi kérdésnek kulcsa és rákfenéje nem Magyarországon, hanem túl Ausztriában, Bécsben van. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Ugyebár, t. képviselőház, abban a tekintetben nem lehet nézeteltérés közöttünk, pártkülönbség nélkül azt valljuk, hogy a magyar nemzetiségi kérdésnek mikénti megoldása egy szorosan vett és kizárólagos belügyi kérdés, egy olyan belügyi kérdés, a mely érinti és érdekli a magyar országgyűlést és a magyar királyt. Hiszen Ausztriának mennyi égő sebe van, mennyi fontos és nemzetiségileg kényes belügyi kérdése. Hogy csak egynéhányat említsek, így pl. a cseh benső igazgatási nyelv, vagy a lengyel és rutén harcz Galicziának tartományi, kormányzata szempontjából, vagy az olasz-délszláv törekvések, s egymásközti harezok, legutóbb az olasz egyetem elhelyezése iránt. Mit szólnának Ausztriában, ha a magyar politikai pártok egy-egy belügyi, beiigazgatási, nemzetiségi ausztriai kérdésnél ma a szlovéneknek, holnap a ruténeknek, holnapután pedig a lengyeleknek pártjára állanának. Mi sohasem izgatjuk, soha nem is csititjuk — mert hiszen nem kötelességünk — az osztrák nemzetiségek harczát. Miért ? Azért, mert mi jog- és törvénytisztelő nemzet vagyunk. Ellenben mi növelte nagyra Magyarországon a magyar nemzetiségi kérdést ? Egy halottról akarok beszélni és épen azért, mert halottról beszélek, még politikai ellenfelemmel szemben is a kegyelet és kiméletesség érzéseit akarom megőrizni, tehát csak burkoltan czélzok erre. (Halljuk! Halljuk !) A magyar nemzetiségi kérdést nagyranövelte az utóbbi időben nem a koaliczió, t. képviselőház ; hiszen annyit talán rólunk is konczedálnak. hogy legalább is jó magyar emberek voltunk. Nagyranövelte a keresztényszocziálista-párt és annak vezére, Lueger. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Sümegi Vilmos: A bukaresti kirándulás ! 29*
