Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-15
15. országos ütés 1910 Julius 16-án, szombaton. 2ä§ Én ezeket a dolgokat még elő akarom terjeszteni, mert az indemnitásnál is akarok beszélni. Egy élő mementó akarok itt lenni azoknak, a kik azt hiszik, hogy minket megsemmisítettek, arra nézve, hogy itt vagyunk és élünk. Mi segédkezet akarunk nyújtani mindenkinek, bármely párthoz is tartozzék, Magyarország újjáalakításához és demokratizálásához. Hozzám már kormánypárti ember is fordult azzal, hogy én az általános választói jognak hive vagyok, legyen szives ebben segítségemre lenni. (Zaj.) De hát ne álljunk elő az ilyen rekrimináczióval, hanem az első dolgunk az legyen, hogy torolja meg maga a parlament ezeket a visszaéléseket, hangozzanak itt el olyan elitélő nyilatkozatok, a melyek azokban az urakban felkeltik a lelkiismeretet. És ha ezek az urak észretérnek és megfontolják, hogy milyen cselekményeket követtek el, hogyan gyalázták meg Magyarországnak jó hírnevét és presztízsét, és hogyan ingatták meg a népnek a törvényben való hitét és bizalmát, akkor a helyes útra fogunk térni; de ha mi itt csak színjátékot játszunk, ha ezeket a kérdéseket kabarétárgyaknak fogjuk tekintem, akkor azok az urak csak ujabb erőt és i biztatást fognak nyerni a jövőre, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon és a középen.) hogy továbbra is nyomorítsák a népet, a mint azt teszik jelenleg is. Elfogadom a Miháli Tivadar képviselőtársam által előterjesztett válaszfelirati javaslatot. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki kövektezik ? Hammersberg László jegyző: Mezőssy Béla ! Mezőssy Béla: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) En figyelemmel hallgattam Pop. Cs. István t. képviselőtársam beszédének azon részét, a mely gróf Tisza István kérdésére mintegy válasz gyanánt szolgált; nemcsak figyelemmel, hanem érdeklődéssel is. Mert hogy ha én jól fogtam fel gróf Tisza István beszédének alapgondolatát, annak tartalma és irányzata az volt, hogy ugy Ausztriának, valamint Magyarországnak is jövő politikai hivatása a keleti államokkal szemben csak az lehet, hogy ezen keleti államok a maguk függetlenségét sértetlen épségben őrizzék meg. Ellenértékül ezért a mi oltalmunkért és védelmünkért gróf Tisza István a magyarországi nemzetiségektől azt kérte, — és ezt szerintem is joggal kérhette, — hogy legyenek ők ennek a magyar nemzeti államnak hű fiai jó és rossz időben egyaránt, és a faji érzés ne legyen náluk erősebb, mint az állampolgári kötelesség és a románok ne kacsingassanak a román királyság és a szerbek ne tekintgessenek a szerb határ felé. Erre az egyenes és világos kérésre és kérdésre Pop Cs. István t. képviselőtársamnak nagyon egyszerűen módjában lehetett volna a választ megadni egy igennel vagy nemmel. Hosszú fejtegetései KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915, I. KÖTET. során ezt hiába vártam; ez alól a kötelezettség alól állandóan kitért. (Ugy van ! Ugy van ! a jobbés a baloldalon.) A másik, t. képviselőház, ha jól fogtam fel gr. Tisza István beszédének irányzatát, az volt, hogy Ausztria is és Magyarország is és a dinasztia is ezen történelmi hivatását akkor teljesítheti legjobban, hogyha mindannyian — a két állam — ragaszkodunk a jelenlegi dualisztikus államszerkezethez. Erre majd később ki fogok térni, most csak röviden akarom ebben a tekintetben is az ellenértéket kérni Pop Cs. István t. képviselőtársamtól, illetve a nemzetiségektől. Ellenértékül gr. Tisza István azt kérte, hogy a magyar nemzetiségek és igy tehát Pop Cs. István is ne tápláljanak olyan törekvéseket és vágyakat, a melyek a dualisztikus államszervezettel szemben a föderalisztikus iránynak hódolnak, (Ugy van ! a jobboldalon.) vagyis ne támogassák azon politikai irányt, a mely Ausztriában nagyon is hatalmas pártoknál jelentkezik, hogy t. i. a nemzeti egység megbontásával a nemzetiségi tartományi önállóságra aspirálnak. Erre is nagyon röviden válaszolhatott volna t. képviselőtársam igennel vagy nemmel. Sajnálatomra válaszával itt is adós maradt. Beszédének azzal a részével, melyben vele egyetértek, beszédem későbbi folyamán fogok foglalkozni. T. képviselőház ! így tulajdonkép az a nagy történelempolitikai értekezés, a melyet gr. Tisza István itt, a magyar képviselőházban tartott, a lényeg szempontjából változatlanul maradt. És Tisza Istvánnak erős politikai érzéke van és különösen nem szokása verebekre öreg ágyukkal lövöldözni. És ha ő szükségesnek tartotta ezeket a kérdéseket itt. a magyar parlamentben részletezni, én azt hiszem, ennek aktualitást nem az kölcsönzött, hogy Miháli Tivadarnak felirati javaslatát vagy beszédét tartotta ő olyan veszélyesnek, a mely esetleg a Balkánon az európai egyensúlyt veszélyeztetné ; és az is nagyon valószínű, hogy Magyarországon ezen kérdések iránt a közvélemény nem volt annyira felcsigázva, hogy gr. Tisza Istvánnak egész tudása és készültsége súlyával kellett sorompóba lépnie. Ép azért kutattam, hogy mely okok voltak azok, a melyek ilyen irányú állásfoglalásra birták. A magyar közvélemény egészen másra lett volna kíváncsi. Szerettünk volna a többség vezérszónokától, a kinek súlya, egyénisége és befolyása a nemzeti munkapártban minden kétségen felül áll, végre-valahára nyílt, egyenes, s őszinte választ kapni arra nézve, hogy a választói reform megoldásának azt a részletét, hogy miként akarja ő a magyar nemzeti állam garaneziáit megszerezni az uj választói reformnál, hogyan értelmezi. Ezzel, sajnos, adós maradt. A másik, a mit ő tőle szerettünk volna hallani, hogy miután olyan külföldi lapokban — megjegyzem, Ausztriát én külföldnek tekintem, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon és a jobboldalon: Mi 29
