Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

lk. országos ülés 1910 Julius 15-én, pénteken. 205 seket, látta Magyarországnak különben természetáldotta vidékeit, azt a kérdést intézte egy itteni lakoshoz : »ugyan kérem, hogyan lehet az, hogy ebből a tejjel-mézzel folyó Kánaánból annyian kivándorolnak % Mégis nagy szocziális, nagy társadalmi, s nagy gazdasági bajoknak keü lenni itt Magyarországon, ha ilyen természetáldotta vidéken és földön, mint Magyarország, a magyar nem boldogul.<< (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Higyjék el t. képviselőtársaim ott a kormánypárton, hogy az a kérdés, vájjon a nemzet a 67-es vagy a 48-as politika álláspontjára helyezkedjék-e, nem közjogi kérdés, hanem előbb-utóbb a kenyérnek a kérdése. A mindennapi kenyérnek a kérdése a 48-as politika kérdése, és higyjék el nekem, ha a 67-es dogmákat önök nem egy megváltozhatatlan dogmának tekintenék gr. Tisza Istvánnal és a többi vezérekkel egyetemben, ha ezt a nemzet munkálkodásának alapjává tehetnék, ha tovább fejlesztették volna a 67-es alapokon előirt nemzeti jogokat és azt, mikép lehet ott a nemzet jogait kivívni: akkor valószínűnek tartom, hogy a 48-as politika sem tudott volna annyira gyökeret verni a nemzet szivében. De higyjék meg, csakis azért, mert látja a nemzet azt, hogy az a politika, a melyet önök mint 67-es dogmát kezelnek, nem alkalmas az ő jogainak, az ő nemzeti önállóságának kivivására, az ő érdekeinek megvalósítására, épen azért tud a 48-as politika már természeténél fogva is a nép szivében annyira gyökeret verni. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon röviden fogok rátérni (Halljuk ! Halljuk !) még a válaszfeliratnak egy passzusára : a véderő kérdésére. Sajátságos, mintha átaludtuk volna ezt az öt esztendőt, mintha átaludtuk volna az 1906. évi megegyezést a koronával! Hiszen, ha jól emlékezem, akkor a korona azt mondotta, hogy fegyverszünetes állapotot létesít addig, mig az igazi parlament, a népparlament nem lesz megvalósítva és nem fogja ebben a kérdésben a maga akaratát nyilvánítani. Hát vájjon a népparlament bejött-e már, vájjon a nép akaratának igazi megnyilatkozásából ül-e itt a t. kormánypárt ? En igazán mondhatom, ezeket a kérdéseket joggal tehetem fel. Mégis mit látunk a trónbeszédben és a válaszfeíiratban ? Azt, hogy a véderőnek fejlesztése mint elengedhetetlen teher és elengedhetetlen feltétel van kikötve a kormánypárt számlájára, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hát ezeket a paktumokat mindig csak egyrészről kell megállani, a másik részt ez a megállapodás nem köti ? Vájjon annyira előrehaladtunk már a gazdasági konczesszióknak és a nemzeti jogoknak kivívásában, hogy újra gondolhatunk a véderőnek olyan kiegészítésére és fejlesztésére, a mely nem a nemzeti jogoknak megvalósításával, hanem azoknak mellőzésével, egyenesen a nemzeti terheknek gyarapításával jár ? Engedje meg a t. ház, hogy röviden hozzászóljak a választói jog kérdéséhez. Gr. Tisza István el akarván térni a voltaképeni kérdés tárgyalásától, egészen más terrénumra vitte a mostani politikai küzdelmet; nagyhatalmi kérdésekkel foglalkozik, külügyi politikával és azzal a megmaradt nyolcz nemzetiségi képviselővel, a kiket beszédében, nem tudom, meg akar-e nyugtatni, vagy kárpótolni akar-e ? Ö ugyanis arra az álláspontra helyezkedik, hogy a nemzetiségi kérdés szempontjából a megértés politikájára kell helyezkedni. Azt hiszem, ő tudja legjobban, hogy a nemzetiségi képviselők megfogyatkozása nem a megértés politikájának eredménye, hanem egyrészről annak, hogy maguk a nemzetiségek rájöttek arra, hogy agitátoraik nem mindig a legtisztább eszközökkel és czélokért küzdenek, másrészről annak a módszernek, a melyet nemcsak a nemzetiségekkel, de az ellenzékkel szemben is a kormány követett. (ügy van! balfdől.) Gróf Tisza István jDolitikája, a melyet a nemzetiségi kérdésben inaugurált, az u. n.policzáj-politika, már most is megnyilatkozott. 0 ugyanis preventív rendőri beavatkozással akarja kezeim a nemzetiségi kérdést. Vájjon lehetséges-e ez a mai állapotban, a mikor az állam, a korona oly túlnyomó hatalommal nehezedik a nemzeti érdekek megvalósítására % Vájjon a megértés politikáját elő lehet-e segíteni ezekkel az eszközökkel,^ a melyeket gr. Tisza István inaugurál ? A nemzetiségi kérdés az erő politikájának kérdése. E tekintetben sokkal helyesebb volt a koalicziónak és gr. Andrássy Gyulának politikája, a mely egyrészt a megértés politikája volt — rámutathatok ugyanis Andrássy egyes rendeleteire, a melyekben kötelezővé tette a közigazgatási tisztviselőknek a nemzetiségi nyelv tudását és a nemzetiségiekkel anyanyelvükön való érintkezést — másrészt e politika nem csinált retrográd intézkedéseket, a mint azt gr. Tisza István kilátásba helyezte. Czélzások történtek ugyanis már az Apponyi-féle nyelvrendelet visszavonására s arra, hogy a nemzeti politika rovására konczessziókat fog adni a kormány, hogy a nemzetiségeket megnyugtassa. Azt mondja gr. Tisza István, hogy vigyáznunk kell, mert délkeleti Európában az események rohamosan fejlődnek. Igaz, hogy fejlődnek, nálunk pedig stagnálnak, sőt visszafejlődnek. Ott abszolutisztikus államokból alkotmányos államok lesznek, nálunk azonban a legcsekélyebb lépés sem történik, hogy nemzeti önállóságunkat megvalósítsuk. Higyje meg nekem gr. Tisza István ur, hogy a megértés politikája csak részben vezet czélhoz, sikerre az intézmények megvalósításának politikája vezethet csak. Ilyen intézmények a népoktatás államosítása, a melyet a múlt parlamenti cziklus alatt is sürgettem, továbbá az az intézmény, hogy az intelligenczia tartson fenn szorosabb kontaktust a néppel; ne szálljon le hozzá, hanem emelje fel magához. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben ne kövesse azt, a mit a franczia forradalom híres népszónoka, Camüle Desmoulins mondott: egyenlőek legyünk, de csak ugy értem az egyenlőséget, hogy nálam senki se legyen nagyobb; e helyett mondjuk azt: egyenlőek