Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-14

204 lk. országos ülés 1910 Julius 15-én, pénteken. ez már 1652 millióra rug. Ez az 1652 millió ipari behozatal tisztán a munkabérek tekintetében 600 millió koronára tehető. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tehát mi nem egészen tiz év alatt mindig megrrzettük a külföldnek azt a tributumot, mely Francziaországot képes volt jó időre megbénitani a német hadisarcz megfizetése alkalmával. Azt mondja az igen t. kormánypárt, hogy maradjon meg a gazdasági nagy egység, és mindig azt hallom, a t. ellenpárttól hangoztatni, hogy a nagy gazdasági egység felel meg Magyarország közgazdasági állapotának. Vájjon, ha ez a gazdasági egység fennáll, lehet-e eredményeket várni Magyarország közgazdasági politikájára nézve 5 Hiszen gazdasági egységben vagyunk a XVI. század óta Ausztriával, és hogy honorálja Ausztria ezt a gazdasági egységet ? Acsády Ignácz érdekes történelmi visszaemlékezésében emliti, hogy 1544ben, mikor virágzó haltenyésztése volt Magyarországnak, az osztrákok három helyen is elrekesztették a Dunát, hogy a halak át ne jöhessenek. Ha ezt a gazdasági egységet meg akarják tartani, fogja itt megtalálni Magyarország az érdekei kielégítését ? Mikor ilyen motívumokkal állunk szemben Ausztria részéről, és mikor látjuk, hogy az a leghatalmasabb, iparilag és gazdaságilag legfejlettebb állam, Anglia is a vámvédelmi rendszer politikájára tér át, akkor mi hangzatos teóriák és jelszavak folytán kiszolgáltassuk tovább is a magyar gazdasági önállóságot Ausztria részére ? Higyjék el, t. uraim, hogy ez nem haladást jelent a politikai életben, ez legfeljebb kifelé való haladás lesz, és addig haladunk kifelé, mig egy darab ember se marad itt. Ez nem haladás, hanem egyenesen visszafelé való menés lesz a nemzet politikai életében. Hiszen 1905-ben megtörtént az a szégyenletes állapot, hogy 74.000 emberrel több volt a kivándorlók száma, mint a szülötteké. Ha igy haladunk, addig fogunk haladni-haladni, mig egyszer egészen és végleg elmaradunk. (Igaz ! ügy van ! baifelől.) ;-« Hogy mit jelent a vámközösségnek fennállása Ausztria és Magyarország számára, legyen szabad egy osztrák iparkamarai jelentésre hivatkoznom, a mely azt mondja, hogy pl. 1907-ben körülbelül 210 gyárat alapítottak, többet, mint az előbbi öt évben együtt, és ugyancsak ez a 210 gyár hol találja meg a maga munkálkodásának alapját ? Ez az iparkamarai jelentés nagyon helyesen mutat rá, hogy a magyar parasztság fogyasztóképességében. Hiszen odaát Ausztriában már inkább imádkoznak azért a nevezetes májusi esőért, mint nálunk, nekik jobban szükségük van arra, hogy a magyar fogyasztópiacz fogyasztó közönséget neveljen. Olvashatunk osztrák lapokban tanácsokat a mi belterjesebb gazdálkodásunk tekintetében. Ez nem azért történik, hogy a mi előhaladásunkat szolgálja, hanem hogy az ő fogyasztó piaczukat minél inkább erősítse. Azt mondják, hogy a békés munka a nemzeti fejlődés és előhaladás alapja. En csak egy momentumra fogok hivatkozni. Mikor a vámszerződés harczában álltunk Ausztriával szemben, azalatt az idő alatt, mig az osztrák gyárak nem tudták, hogy a vámszerződést meg fogja-e kötni Magyarország Ausztriával vagy nem, tömegesen jelentkeztek a külföldi, különösen osztrák gyárosok gyáriparunknak ide való áthelyezése és alaj)itások iránt. Mikor ellenben megtörtént a várnszerződés megkötése, mi következett be ? Az, hogy tömegesen vonták be ajánlataikat. Szerencse még, hogy egyiknekmásiknak óvadéka volt letétbe helyezve, mert ezt nem akarván a letevő elveszítem, kénytelen volt gyáriparát mégis áthelyezni. Hogy annyi panaszunk van, az teljesen jogosult. Az adóztatás, szocziáhs politika terén. Látjuk, hogy Francziaország csaknem kétszeres adóztatásban részesül, és mégis könnyebben birja a terhet. Miért kell nekünk kivándorolni száz és százezer számra ? Hiszen 1909-ben épen a fajmagyarok részéről több mint negyvenezer ember hagyta el az országot, és ha a kivándorlás ilyen [arányban folytatódik, több mint százötvenezer ember fogja a koldusbotot magához venni. Elviszi pedig Amerikába, hol a munkahiány százaléka alig 1%, vagy elviszi más, fejlettebb nyugati államokba, hol nem oly nagy a munkahiány, mint nálunk, ellenben nagyobb a munkakereslet és több a munkaalkalom. Eszembe jut egy dolog még gyermekkoromból, mikor odakünn a föld népével együtt munkálkodtunk. Sokszor hallottam, különösen a mi vidékünkön azt a kifejezést, hogy svájczi búza. Mit jelent ez a svájczi búza ? Talán azt, hogy a glecscsereken, vagy a Ohamounix jégmezőin fog az a búza kizöldülni, vagy a genfi tó partján fogják lekaszálni ? Nem azt. Ez azt jelenti, hogy a mi búzánk értékesebbje, aczélos búza, melyet svájczi búzának nevez a köznép, nem Magyarországon kerül közfogyasztásra, hanem elkerül a Havasok közé, a melyeknek nincsen meg az a tejjel és mézzel folyó Kánaánja, mint Magyarországnak, de megvan a maga hatalmas gyáripara, megvan a maga tőkeösszege arra, hogy a maga népességét, a maga embereit igazi jó termékkel láthassa el. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mikor az amerikai Egyesült Államoknak volt nagy elnöke Eoosewelt megtette világkörüli körútját és Magyarországból hazament, fogadtatása után egy ottani ismerőse megkérdezte, hogy látott-e itt köztársaságiakat. Erre azt felelte ez a nagy államférfiú, hogy igen, láttam olyan embereket, a kik ki fognak jönni és köztársaságiakká lesznek. Ez az ember jobban ismeri ám a mi bajainkat, ez az ember már látja azokat a köztársaságiakat, a kik itthon is megélhetnének, de kénytelenek kimenni és ott köztársaságiakká lenni, hogy itthagyják a király- és kormánypártiságot azért, hogy ott megtalálják a maguk mindennapi megélhetési ekzisztencziájukat. Ugyancsak ezzel az emberrel jött egy másik amerikai is, a ki, mikor látta a dúsan rengő veté-