Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-14
Í4. országos ülés WÍO Julius í5-én, pénteken. 203 vívásában találkozunk önökkel, szívesen fogunk kezet, de olyan politikát, a mely örökösen a nemzeti jogok feladását hirdeti, nem fogunk önökkel együtt csinálni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Hogy mi az a további követelmény, a melyet a bankközösség meghosszabbításának feltételéül tűz ki a kormány, azt igazán nem tudom, de ugy látszik, hogy a jelenlegi állapotokkal a kormány nincsen megelégedve. Feltétlenül kilátásba kell helyeznünk és feltétlenül fel kell tételeznünk, hogy itt bizonyos konczessziókat — hogy így fejezzem ki magam, bár ezek jogok volnának — vívjon ki a bankszabadalom meghosszabbításáért. Agrárius körökben pl. hangoztatják a mezőgazdasági szóló váltók honorálását, hangoztatják pl. a jelzáloghitelnek a mai háromszáz millió kontingensről ötszáz millióra való felemelését. Hantos Elemér: Helyes ! Ábrahám Dezső: Engedje meg az igen t. képviselő ur, hogy ezzel szemben irányadó osztrák körökre hivatkozzam, melyek azt mondják, hogy az agráriusok ezen követelése ellen, hogy a bankszabadalom meghosszabbításakor megállapittassék a mezőgazdasági szólóváltók honorálása, melyek hat hónap múlva lennének esedékesek, állást foglalnak. Bajos is — azt mondják — feltenni, hogy a magyar kormány, a mely készfizetésekre törekszik, mezőgazdasági váltókra való kölcsönzést venne fel programmjába, holott tudvalevő, hogy az ilyen váltóknak hosszú lejáratú ideje és elégtelen fedezete a legnagyobb veszedelemmel jár a készfizető bankra. Ez volna az az újítás, a mely bizonyos szempontból a magyar gazdasági érdekeket fedné. De már előre beharangoznak ezen újításnak nem a születésére, de a halálára. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogyha a banknak a múltban követett politikáját nézzük, mit látunk ? Mi örökösen csak a teóriák paripáján lovagolunk : »gazdasági nagy eg3?ségek«, »erősebb állami hitelhez való fűződésünk« ; ezek oly kérdések, a melyekkel szemben a nemzeti jogok megvalósulása ellen épen az ellenkező padokról hallunk örökös kifogásokat emelni. És ha a most is érvényben levő OsztrákMagyar bank működését nézzük, mit látunk ? Látjuk azt, hogy az üzletek nyers jövedelmeit részben Magyarországból, részben Ausztriából kapja. A nyers jövedelemnek csak egy kisebb része az, a melyet Magyarországból kapott, és mégis a banknak tiszta jövedelme egy millió koronával több, a mit Magyarország szolgáltat, mint az, a mit Ausztria szolgáltat. (Zaj. Elnök csenget.) Hogyha ezt a két dolgot egymással szembevetjük nemzetgazdasági szempontból, azt látjuk, hogy ez nem egyéb, mint annak a kérdésnek tisztázása, hogy az itt nyújtott hitel minden esetre sokkal dárgább, mert nagyobb eredményeket produkál, . mint az Ausztriában igénybe vett hitel. Hantos Elemér: Egy kamatlábja van; nem is szabad nagyobb kamatlábat szedni. Ábrahám Dezső: Engedje meg az igen t. közbeszóló képviselő ur, hogy megemlitsem, hogy milyen bankpolitikát és milyen furfangos poütikát csinál épen az Osztrák-Magyar bank az igy fizetendő váltóknak Magyarországba való telepítésénél, csak azért, hogy az Osztrák-Magyar bank fizetési képességét Magyarország javára mennél inkább feltüntesse. Hiszen hogyha mi nem akarunk előkészülni a gazdasági önállóság berendezésére ; ha nem akarjuk azt, hogy végre szabadon mozogva önállóan járhassunk a mi magunk megerősített lábain, akkor feltétlenül követelnünk kell, hogy az önálló magyar bank ne 1917-re, a mint most kontempláltatik, vagyis nem tudom, hogy a jövendő milyen titkokat rejt, hanem még a gazdasági önállóság megvalósítása előtt, 1917 előtt, feltétlenül bekövetkezzék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elég annak az évszázadok óta elnyomott helyzetben lévő nemzetnek 1917-ben megküzdeni a gazdasági vámsorompók felállitásával, nem lehet egyszerre két nehézség elibe állitani, a bankönállóság és a gazdasági önállóság megvalósítása elé, mert azt hiszem, sokkal vagyonosabb, gazdaságilag erősebb nemzet sem tudna ezzel megküzdeni. Mikor 1917-ben az önálló vámterület álláspontjára helyezkedünk, kell, hogy erős hitelpolitikai helyzetben találjanak bennünket. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A válaszfelirat nagyon könnyen tér át a gazdasági önállóság kérdésén. Azt nem is fejtegetem, mily rendkívül kényelmes j>oziczióban vannak, a midőn azt mondják, hogy az országgyűlés tartama 1915-ig terjed és az 1917-iki állapotok már kivül esnek az országgyűlés intézkedésének keretén. Ezt a kényelmes állapotot azután látjuk végigvonulni az egész válaszíelirat során. Hogy mennyiben akarja példáid az ipart megvalósítani, mutatja az, hogy erre elég neki közönséges frazeológia. Szoeziálpohtikai intézmények fejlesztését tekinti feladatul, »a melyeket« — a mint mondják — »Felséged kormánya az ipar körében gazdasági életünk ezen ifjabb, de nem kevesebb érdeklődést és támogatást igénylő ágában helyez kilátásba. Az egész gazdasági önállóság, az egész ipar kérdése elüttetik egy szóval, s ez a szocziálpolitikai intézmények megvalósít Elhiszi a t. ház, elhiszi a t. kormánypárt, hogy elégséges nekünk a gazdasági önállóság megvalósítása körül tisztán a szoeziálpohtikai intézményeket megvalósítani? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Vájjon ezen szoeziálpohtikai intézmények megvalósithatók-e a gazdasági önállóság nélkül? Ez nem naivitás. Ennyire naivnak nem képzelem sem a kormán} r t, sem a kormánypártot, ez egyszerűen csak kitérés az egyenes, derék, becsületes válasz elől. (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy épen gazdasági szempontból világítsam meg a mai helyzetet. Nekünk például 1887-ben még 875 millió értékű behozatalunk volt. 25 évvel később, 1907-ben 26*
