Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

Julius ií-én, csütörtökön. 184 13. országos ülés 19Í0 } államra háromló nagy feladatok azt igénylik, hogy az állam részére uj jövedelmi források nyittassanak, annál fokozottabb kötelesség gondoskodni arról is, hogy a nemzet teherviselőképessége fejlesztessék. Soha nem szűnő hálával látja és tudja a nemzet, hogy Felséged áldásos uralkodása alatt mily nagy mérvben fejlődött a hazai mezőgazdaság, ipar és kereskedelem és örömtelt feladatunkat fogja képezni közgazdaságunkat és közlekedési eszközeinket abban az összhangzatos irányban fejleszteni, a mint azt Felséged atyai gondoskodása most is kijelölte. A legmesszebbmenő módon fejleszteni kell iparunkat és kereskedelmünket és semmi áldozattól sem szabad visszariadnunk, hogy iparunk és kereskedelmünk kiviteli és versenyképességét biztositsuk. Mindezt az ország jóléte érdekében és mindig szem előtt tartva, hogy az ország kellően előkészitve legyen az 1917. évben bekövetkező önálló gazdasági berendezkedésekre. És ezen nagy szempontokat tartva szem előtt, különös gondoskodásunk tárgyát fogja képezni a mezőgazdaság, a mely államfentartó fontosságánál fogva parancsolólag megköveteli, hogy oly intézkedésekkel, a melyek a belterjesebb és jövedelmezőbb gazdálkodást előmozditják, teljes mérvben ápoltassák és fejlesztessék. Az ország közgazdasági érdekeinek összhangzatos ápolása és védelme, gazdasági viszonyaink rendezése, szükségessé teszik, hogy Romániával és a Balkán-félsziget egyéb államaival kereskedelmi szerződéseket kössünk. Súlyosan érzi iparunk és kereskedelmünk, hogy kereskedelmi szerződések hiányában legközelebb fekvő, természetes kiviteli piaczai szinte el vannak zárva előle. De kárát látja ennek a mezőgazdaság is, mert e szerződéstelen állapotból kifolyólag az élelmiszerek mesterséges megdrágításával megnehezitve az életet, a munkáskéz vagy kivándorol, vagy az itthon maradó mindmagasabb és magasabb munkabér követelésére kényszeríttetik. A hazai mezőgazdaság érdekei teljesen azonosak a hazai ipar és kereskedelem érdekeivel és mindezen érdekek azt követeUk, hogy szomszédainkkal mielőbb megkössük a kereskedelmi szerződéseket. Valóban nagy és sürgős feladatot kér>ez a bankügy rendezése. Miután a jegybank szabadalma ez év végén lejár, az orszá,g nagy kárára kifogytunk az időből arra nézve, hogy Felséged másik államától teljesen független, feltétlen jogunkat érvényesítve, már most léptessük életbe az önálló magyar jegybankot. Számolnunk kell tehát az adott viszonyokkal. Miért is, tekintettel arra, hogy a . jegybankot, a mely hitelgazdaságunk és ezzel általános közgazdaságunk zavartalan funkcziójának leglényegesebb tényezője, a szabadalom lejártával járó visszásságoknak kitenni nem lehet, gondoskodnunk kell oly átmeneti ideiglenes intézkedésekről, a melyek egyrészt a készfizetések kérdésének kapcsolatos rendezésével megadják az alapot a jegybank további törvényes működésére, másrészt biztosítják, hogy az önálló magyar jegybank oly záros határidő alatt létesíttetni fog, hogy az 1917. évben bekövetkező önálló gazdasági berendezkedésünk már működésben találja. Felséges ur ! A társadalmi viszonyok gyökeres átalakulása és ebből kifolyólag a nemzet jövőjének biztositása, de nemkülönben a dinasztia érdekei is messzemenő gazdasági és társadalmi reformokat követelnek. Felséged bölcsessége nem zárkózik el ezen reformok elől és legfontosabbnak és immár elodázhatlannak a választójog kérdésének uj szabályozását jelöli meg. Boldog a nemzet, hogy ebben a nagy kérdésben királyával egyetérthet. Egyetért abban, hogy ez a kérdés az általános választójog alapján, a magyar állam egységes nemzeti jellegének teljes megóvása mellett, a demokratikus fejlődés igényeinek szem előtt tartásával oldassék meg. És egyetérteni remél abban is, hogy a választójog nemcsak általános, hanem egyenlő, titkos és községenkénti is legyen. Mert csakis igy felelhet meg ez a reform. Holott ha megfosztatnék, leglényegesebb és különösen a titkosság attribútumától, nemcsak hogy nem javítaná a mai túlélt viszonyokat, hanem még növelné a visszaéléseket. Azok a hazafiúi aggályok, a melyek az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választójog életbeléptetésével a magyar állam egységes nemzeti jellegét veszélyeztetve látják, az idevágó viszonyok nem eléggé alapos ismeretéből fakadnak. De még ezen aggályok is elosztathatok a lényeget nem érintő átmeneti intézkedésekkel, de különösen a választókerületeknek az értelmiség és a vagyon tekintetbevételével történő beosztása által. És a jövő bebizonyitandja, hogy ezen választójog, nemcsak hogy nem veszélyezteti a magyar állam nemzeti jellegét, hanem mert a trónbeszéd által is hangsúlyozott nagy társadalmi és gazdasági reformok csakis az ily választójog alapján létrejött országgyűlés által oldhatók meg, egyedüli mód és eszköz a nemzet jövőjének és a dinasztia erősségének biztosítására. Ezen nagy társadalmi és gazdasági reformok között első helyen áll a nemzet létérdeke által követelt birtokpolitika. Ezen fordul meg immár a nemzet jövője. Nemcsak a nemzet vagyonosodása, nemcsak teherviselő képességének fokozása, hanem a nemzet léte, élete. Mert bármely mérvben ápoltassanak és fokoztassanak is az egyes termelési ágak, nem pótolhatják azt a kiszámithatlan társadalmi és gazdasági károsodást, a mely onnan ered, hogy az egyes kezekben lévő szabad és kötött latifundiumok folytán több mint egy millió család nem juthat gazdasághoz. Ezen hódolatteljes felirat kerete nem engedi azt, hogy részletes statisztikai adatokkal világítsuk meg ezen immár tarthatatlgn állapot kárait. Csupán annak konstatálására szorítkozunk, hogy a földbirtoknak társadalmilag és gazdaságilag egyaránt káros megkötöttsége folytán: a) földünk még felét sem termeli annak, a mit természetszerűleg termelhetne ; b) a nép szaporodása aggasztó mérvben hanyatük, mert a nép gazdasághoz nem jutván,