Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

Í3. országos ülés 1910 Julius íh-tn, csütörtökön. 185 családot nem alapit, avagy ha igen, magzatát elhajtja. A nemzeti vagyonosodás bár lassú, de mégis örvendetes fejlődése folytán a nép számottevő rétegeinek megvan a földvásárló képessége. Ezeket birtokhoz, gazdasághoz kell juttatni. Nem tűrhető már tovább az a nemzetrontó állapot, hogy gazdál­kodásra hivatott, munkára rendelt egy millió család ne foglalkozhassak mezőgazdasági terme­léssel, azon okból, mert az ország termőföldjének károsan aránytalan nagy része kötve van. Nem tűrhető már tovább az a néprontó állapot, hogy magzatelhajtásra, napszámos munkára, kivándor­lásra kényszeríttessenek oly százezrek, a kik itthon, hahogy a föld nem volna kötve, gazdál­kodhatnának. Fel kell szabadítani és fel kell osz­tani a termőföldet. Ha másképen nem, kisajátítás utján. A magánjog sérelme itt teljesen ki van zárva. A termőföld parczellázása állami és nemzeti érdek olyannyira, hogy mellette háttérbe szorul minden egyéb érdek. És ekkor orvoslást nyeren­denek nemzeti életünk legveszedelmesebb társa­dalmi sebei, a legtermészetesebb utón gyarapít­ják a nemzet vagyonosodását és így nyitunk az állam számára is maradandó uj jövedelmi forrá­sokat. A hódolattal kifejtett, már el nem odázható nagy szocziális reformok még kiegészitendők a közigazgatásnak a változott társadalmi viszonyok és igények által feltételezett újjászervezése által, mely újjászervezés azonban mindenesetre az önkor­mányzati jog lehető megóvásával lesz foganatosí­tandó. És kiegészitendők a közoktatás ügyének újjászervezése által oly irányban, hogy addig is, a mig keresztülvitetnék az a nagy elv, hogy az egész közoktatás állami legyen, mindenesetre és sürgősen életbeléptetendő az ingyenes állami nép­oktatás. Aggálylyal látjuk, hogy Horvát-Szlavonorszá­gok félrevezetett közvéleménye mint igyekszik lazítani azt a kapcsolatot, a melylyel ezen országok Szent István Koronája birodalmának örök tarto­zékait képezik. Aggályunk még tápot nyer ezen országok mostani bánjának közjogilag helytelen, sérelmes nyilatkozatai, valamint azon túlkapás által, a mely kétségbe meri vonni a magyar iskolá­zásnak a magyar birodalom bármely területén való érvényesülési jogát. Oly messzemenő, az er­kölcsi és anyagi haladást oly teljes mérvben bizto­sító, alkotmányos és önrendelkezési jogokat enge­délyeztünk ez országoknak, hogy a jogos és mél­tányos kívánságok teljes kielégítést nyertek, ha mindazonáltal vannak még esetleg függő kérdések, nem zárkózunk el az elől, hogy ezek is, a fennálló törvények alapján, megoldást nyerjenek. Sajnálattal látjuk, hogy a legkegyelmesebb trónbeszéd több oly kérdést nem érint, melyeket hasonlóan és feltétlenül mielőbb megoldandónak tartunk ; ilyenek az egyesülési és gyülekezési jog sörvénynyel való szabályozása, nemkülönben a tajtószabadság megfelelő biztosítása, a tisztviselői KÉPYH. NAPLÓ. 1910 1915. I. KÖTET. pragmatika, valamint a terhes megélhetési viszo­nyoknak megfelelő tisztviselői fizetés rendezése. Sajnosán nélkülözzük továbbá a munkásjóléti és aggkort biztosító törvényes intézkedések meg­alkotásának tervbevételét. Bárha a királyi trónbeszéd kilátásba helyezi ugyan a különböző felekezetek állami segélyezését, nem tudunk megnyugodni abban, hogy hallgat az 1848. évi XX. t.-czikkről, pedig a különböző bevett hét vallásfelekezetnek nagy megnyugvására szolgált volna, ha az idézett törvényczikk máso­dik szakaszában elvben biztosított viszonosság és teljes egyenlőség végleges rendezése iránt tör­vényhozási szankczióval ellátott szabályozás he­lyeztetett volna kilátásba és nemkülönben törvény­nyel való szabályozása vétetett volna tervbe, az 1848. évi XX. t.-czikk 3. §-ában ismét csak általá­nosságban kilátásba helyezett anyagi támoga­tásnak. Sajnálattal látjuk azt is, hogy Felséged két állama között nincs meg az a jó viszony, a mi az egymásrautaltság érdekében kívánatos lenne. Azon már szinte rendszerré vált, gazdasági és társadalmi támadások, a melyekben az utolsó időkben részesü­lünk, szülik az ellentéteket, holott a kölcsönös, jó egyetértés képezi mindkét állam életérdekét. Felséges ur! Munkára szólit bölcs Szózata és mi hűséggel indulunk utána. Félre kívánjuk tenni mindazon közjogi és katonai kérdéseket egyelőre, a melyek a Szent Korona magasztos vise­lője és az országgyűlés között esetleg nézeteltéré­seket szülhetnének, jól tudra, hogy a király és nemzet között való egyetértés képezi az ország boldogulhatásának alapját. Munkálkodni kívá­nunk Felséged szózatát követve, bizva abban, hogy Felséged alkotmányunk első őre, nem ugy értelmezi a parlament működését, hogy bármily nagy áldoza­tot, vagy bármilyen jogfeladást kívánnak a nem­zettől, annak az országgyűlésen a szükséges több­ség minőig biztosítva legyen, hanem igenis ugy, hogjr a nemzet jogos és törvényileg is biztosított kívánságai is érvényesülhessenek. így bizva, meg­alkothatjuk mindazon törvényebet, a melyek az állami élet zavartalan menetét, az állam hitelét, a szomszéd államokkal való békés kerekedeimi viszonyt biztosítják. És megalkotván ezek után sürgősen az uj választó törvényt, az ezen törvény alapján válasz­tandó uj országgyűlés fogja megalkotni mindazon gazdasági és társadalmi törvényeket, a melyek a nemzet jövő boldogulását biztosítják és a melyekért a boldog nemzet áldani fogja boldog királyát. Mély tisztelettel vagyunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek legalázatosabb szolgái Magyar-, Horvát- és Szlavonországoknak országgyülésileg egybegyűlt képviselői. Elnök: A válaszfelirati javaslat ki fog nyo­matni, a ház tagjai között szét fog osztatni és a többi válaszfelirati javaslatokkal együtt fog tár­gyalás alá vétetni. Ki következik ? 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom