Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

13. országos ülés 19ÍÓ Julius lí-en, csütörtökön. 183 ben jut kifejezésre, mert az engem, de talán senkit sem elégit ki. Nem fogadhatom el, mert az az állás­pont, a melyet már régebben magamévá tettem, már talán hat-bét éve, a mely kívánja a közjogi harczok félretételét, és közéletünk működésé­nek a gazdasági és szocziális politika terére való terelését, nem jut benne teljesen és határozottan kifejezésre. Igaz, beismerem, az ellenfeliratok sem egészen mentek bizonyos közjogi vonatkozá­soktól, és nem szívesen hallom ma már a 67 és 48 szembetételét, bárha az eddigiektől eltérőleg sokkal kisebb mértékben jut az kifejezésre. Nem a 48 és 67 kérdéséről van már szó, hanem az 1790/91. évi, valamint az 1848. és 1867. évi törvények egy­másra épített alkotásainak továbbfejlesztéséről kell gondoskodni. (Ugy van! joWélol.) Szerintem ez a helyes, ezen az utón kell ha­ladni, ilyen irányú pártalakulásra van szükség. Ebben a keretben szembe téve a konzervatív és liberális szempontokat, a jelenlegi pártalakulások e házban ezen nézetemnek nem felelnek meg. Jobban mgfelelnének az én nézeteimnek azok a gondolatok, a melyeket ismét Várady Zsigmond képviselő ur beszédje legvégén mondott (Ol­vassa) : »Magyarország újjászületését lehet mun­kálni, a sérelmi politika félretételével, a komolyan átérzett, demokratikus világnézlet és helyes, szo­cziális politika beállításával. Ezután pedig Várady Zsigmond képviselő ur azt mondja, hogy ajánlja a felirati bizottság javaslatának elfogadását. Csak­hogy akkor, a midőn én egyetértek vele fenti kije­lentése tekintetében, nem érthetek vele egyet a javaslat elfogadása dolgában, mert nem látcm benne elég határozottsággal hangsúlyozva a liberá­lis, demokratikus politikát, nem látom benne határozottan kifejezésre jutva azt a kívánságot, hogy az egyenlő, általános, titkos, községenkénti választói jog legyen az alapja annak az uj alaku­lásnak, a melyen tovább építve, Magyarországot tovább akarjuk fejleszteni. T. ház ! Pár szóval végzem, a mit elmondani akartam. (Halljuk! Halljuk!) Olvastam egyszer Laboulaye-ben, — és talán a Pesti Napló egyik, nevem aláírásával ellátott czikkében ki is fejtet­tem ezt — hogy vannak idők, a mikor jelentkez­nek eszmék, a melyek uj átalakításokat kívánnak létrehozni. Az eszmét követi az az erős gondolat, a mely jelentkezik, mint a reformra való törekvés, a mely kielégítést kíván; és ha a reform jogosult kifejezése után kielégítés, megoldás nem követ­kezik, akkor jön a forradalmi gondolat, mert jogo­sult törekvések feltétlen kielégítést, érvényesülést kívánnak. Méltóztassék visszaemlékezni; a 40-es évekből fenmaradt képviselőházi tárgyalásokban még egész nyugodtan jelentkezett a jobbágyok felszabadításának és a közteherviselésnek kérdése. Jelentkezett mint oly dolog, mely akkor csak eszme volt. De a reformra való törekvés nem talált kielégítést a maga kellő formái között, hát­térbe szoríttatott a nyugodt megoldás és követ­kezett a forradalmi alakulás, a mely ezt a reformot is keresztülvitte. A választójog kérdésében is, mint a liberális, demokratikus alapon álló Magyar­országnak főfontosságu kérdése keresztülvitelében, szintén ez az ut áll előttünk. Nem erőltetve kell ezt az eszmét létrehozni, hanem megalkotni a reformot, számolva a viszonyokkal és azokkal az érdekekkel, a melyek az elkerülhetetlenül szüksé­ges megoldást kívánják. Ezeket kívántam röviden, nem is nyúlva mé­lyebben a kérdések lényegébe, elmondani, és be­nyújtom válaszfeürati javaslatomat, melyet midőn benyújtok, tisztelettel kérem a nagyméltóságú elnök urat. méltóztassék annak fölolvasását el­rendelni. (Helyeslés.) Elnök: Kérem Vermes Zoltán jegyző urat, szíveskedjék b. Bánffy Dezső képviselő ur fel­irati javaslatát felolvasni. Vermes Zoltán jegyző (olvassa) : »Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk ! Mély hódolattal és azzal a ragaszkodással, a. melylyel a nemzet Felséged szent személye iránt viseltetik, fogadta az ország az országgyűlést meg­nyitó legmagasabb trónbeszédet. Mert a magyar nemzet, a melynek koronás királyához való rendit­hetlen hűsége legerősebb támasza a trónnak, azt a boldogító reményt táplálja, hogy azok a nagy­szabású, sürgős és fontos feladatok, a melyeket Felséged ezen országgyűlés működéséül kijelölt a haza javára fognak szolgáim. k hazának jól felfogott érdekei, a melyek min­dig azonosak a szent korona érdekeivel, kötelessé­günkké teszik, hogy sürgősen megszavaztassanak mindazon törvények, a melyelv az állam alkot­mányos működését biztosítják. De sürgősnek tartjuk a törvényes állapot helyreállítását főleg azért, hogy az országgyűlés a legrövidebb idő alatt megalkothassa azokat a trónbeszédben is részben jelzett nagyfontosságú társadalmi és gazdasági törvényeket, a melyek az egységes magyar nemzeti állam biztosítása és jövője érdekében immár elengednetlenül szük­ségesek. Ezen főfontosságu társadalmi és gazdasági törvények megalkothatása okvetlenül feltételezi, hogy mindenekelőtt az államháztartás egyensúlya biztosittassék és az állam hitele megszilárdittassék.' Ebből a szempontból kiindulva, nem lehet és nem szabad elzárkózni az elől, hogy az állam részére uj jövedelmi források nyittassanak. Itt azonban az igazságos teherviselés egyetlen egy elvének kell érvényesülnie. És pedig elsősorban az adóknál. Teljes mérvben alkalmazandó tehát a progresszív megadóztatás a nagy és legnagyobb jövedelmekre, bárhonnan eredjenek is ezek. (Elénk helyeslés bal­felöl.) Miután pedig az egyenesadó reformjáról legutóbb alkotott törvény épen azáltal, hogy vét az igazságos teherviselés elve ellen, egyformán károsítja a társadalmat és az államot, ezen törvény megfelelő módosítása sürgős feladatot képez. A midőn feltétlenül elismerjük,* hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom