Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

13. országos ülés 1910 Julius lk-én, csütörtökön. 179 közegeivel szemben nem léphet fel sikerrel a törvényellenes befolyásolásnak terére a kormányhatalom. A közigazgatási tisztviselőnek az a feladata, hogy adminisztráljon és nem az, hogy a rendelkezésére bocsátott imperiuramal ráfeküdjön a népre és legyűrje annak politikai meggyőződését. (Helyeslés balfelől.) Az értelmiségnek ebből a túlsúlyából nem kérünk, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a túlbuzgó politikai szolgálatok mindig csak előlegek és ezeket rendszerint a kormányhatalom ellenőrzésének hiányával kell visszafizetni, (ügy van! balfelől.) . Pop Cs. István : Bíznak a büntetlenségben ! Kelemen Samu: T. képviselőház! A másik nagy kérdés, a melyet érinteni kivánok : a bankkérdés. Gyakran találhozunk azzal a szemrehányással, hogy a bankkérdésnél politikai szempontoktól vezettetjük magunkat. Ez a szemrehányás jogosulatlan. Ha Ausztriában a mi gazdasági-és pénzügyi törekvéseinkkel szemben mindig csak gazdasági és pénzügyi ellenérveket állítanának, ha nem helyeznék e törekvésekkel szembe a birodalmi közösségnek, sőt a birodalmi egységnek eszméjét, akkor ebben a szemrehányásban talán még volna valamelyes jogosultság. Mi semmi szin alatt nem fogunk kitérni a kérdés pénzügyi és gazdasági részének kifejtése elől. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek az ideje rövidesen el fog érkezni, mert hiszen az igen t. kormányra nézve kötelező a törvény, a melyet ennél az alkalomnál meg kell tartam, mert az véletlenül valamely vonatkozásban van Ausztriával is. Egyelőre, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy egy szinte közkeletű érvvel szálljak szembe, a melyet épen gr.,Tisza István képviselő ur hangoztatott különös erővel a választási küzdelemben. Az igen t. képviselő ur azt vetette fel, hogy az csak természetes dolog, hogy ha egy szegényebb állam a maga hitelügyét belekapcsolja egy gazdagabb állam hitelügyébe, ez minden körülmények közt csak a szegényebbnek az előnyére szolgálhat. Hát, t. képviselőház, ennek az érvnek csak látszólagos súlya van. Minden attól függ, hogy milyenek annak a hitelezésnek a föltételei. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha például egy iparos megszerzi egy gazdag és jóhitelű nagykereskedőnek a giróját, nagyon valószínű, hogy egy fél vagy egy százalékkal olcsóbban juthat hitelhez. De ha az a nagykereskedő azt köti ki, hogy az az iparos minden anyagkészletét kivétel nélkül nála tartozik beszerezni, összes termeivényeit és áruit csakis neki adhatja el, akkor merem mondani, az az olcsó hitel olyan uzsorahitellé válhat, a mely az illetőt teljesen tönkreteszi. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A mikor tudjuk, t. képviselőház, hogy ennek a bankközösség szükségszerű következése, a vámközösségnek még szorosabb kapcsolata, akkor ezt a hitelelőnyt valóban uzsorakamatokkal fizetjük vissza. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De még azoknak is, a kik a vámközösség hivei, sőt azoknak különösen és elsősorban kötelességük a bank önállóságáért való küzdelem. Mert hiszen azokban a — merem mondani — erőket felemésztő harczokban, ä melyeket a kiegyezési tárgyalások neve alatt ismerünk, minden kormány rendszerint azt hangoztatja, hogy ha nem érünk el Magyarország érdekeire nézve előnyös kiegyezést, akkor áttérünk az önálló vámterület álláspontjára. Fájdalom, ez a fenyegetés odaát nem bírhat valami különös sulylyal, mert ahhoz, hogy az önálló vámterületre áttérhessünk, szükséges, hogy ennek előfeltételeit szerezzük meg; szükséges, hogy megszerezzük azokat a fegyvereket, a melyek ezt nekünk lehetővé teszik, szükséges, hogy hitelügyünket önállósitsuk. (ügy van ! Igaz ! a szélsobaloldalon.) Hogyha ez a fegyver kezünkben van a kiegyezési tárgyalásoknál, ha ezzel nyomatékot, tudunk adni annak a kijelentésünknek, hogy áttérünk az önálló gazdasági állapotra, ha hitelügyünket sikerült önállósítani és ez nem fogja többé bonyolítani a kiegyezési tárgyalásokat — így és csakis igy érünk el közös vámterületen is hasznos eredményeket. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A bankkérdéssel kapcsolatban ügy a trónbeszéd, mint a válaszfelirat szól a készfizetésekről. T. képviselőház, a készfizetések jelentősége tekintetében eltérők a nézetek a pénzügyi világban. Bizonyos az, hogy ez a kérdés jelentősebb volt másfél évtizeddel ezelőtt, mint a milyen ma, mert az osztrák-magyar bank ez idő óta tényleg készfizető ; ezt a jellegét ismerik egész Európában és az összes pénzpiaczokon. Mindazonáltal nem tagadhatjuk, hogy a készfizetések megkezdésének van jelentősége. De gr. Apponyi Albert t. képvislőtársam igen élesen mutatott rá arra, hogy a trónbeszéd nem a készfizetések megkezdéséről, csak a készfizetések rendezéséről szól. (ügy van ! ügy van ! balról.) Ez a nagy rendezési munkálat folyik 15 év óta már megalkotott törvények segítségével. De még egy másik oldala is van a kérdésnek. A trónbeszéd, a válaszfelirat mindig csak arról szól,hogy a bankközösség meghosszabbításának kapcsán a készfizetések is rendeztetnek. Az a kérdés már most, mit kell érteni ezen szó alatt: »annak kapesán«. Azt érti-e a t. kormány, hogy a mikor meghosszabbította a bankegyezményt, akkor azután, e mellett, ezt követőleg, majd rendezik a készfizetéseket is, vagy azt érti alatta, hog)^ a készfizetések felvétele előfeltétele annak, hogy a bankközösség meghosszabbittassék. Azt hiszem, teljes jogunk van ahhoz, hogy ugy a ministerelnök úrtól, mint a pénzügyminister úrtól erre határozott választ kívánjunk, mert vagy méltóztatnak tényleg felvenni a készfizetéseket, vagy vessünk véget a készfizetések körül másfél évtized óta dúló szédelgésnek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A harmadik kérdés, a melyről megemlékezni kívántam, a választói jog kérdése. Tény az, hogy a koaliczió a választói jogot nem. alkotta meg;. miért, miért nem, ebben a tekintetben a ráolvasások 3o*