Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

180 13. országos ülés 1910 j, ulíus lk-én, csütörtökön. ugy sem vezetnének eredményre. Mindannyian beismerjük, hogy ez hiba volt és megvan a beismeréshez való tárgyilagosságunk is. De hogyha a kormány és a túloldal részéről vetették ezt nekünk szemünkre, akkor azt kellett várnunk, hogy az alkotmányos élet fonalát ott vegyék fel, a hol az előző kormány elejtette. A legsürgősebb és legelodázhatatlanabb feladatnak épen a választói jog megvalósítását kellett volna tekintenie. De mit tapasztaltunk ? A választói jog problémája ez idő szerint még a statisztikai felvételek purgatóriumán fog keresztülmenni. Hogy azután a túlvilági életnek melyik oldalára fog jutni, azt halandó ez idő szerint meg nem jósolhatja. Egy dolog bizonyos : ez a kérdés az igen t. kormány kezében folyton sorvad és mindig vékonyabbá válik, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Annak idején a koaliezió által szerkesztett trónbeszéd erről a kérdésről a következőképen szólt: »Az alkotmányos élet korszerű fejlesztése szempontjából legfontosabb feladatát képezendi kormányunknak, hogy a politikai jogokat a társadalom minden rétegére kiterjesztve, a nemzet egészét vigye be a politikai élet sánczaiba. E végből készítendő az általános szavazati jog szabad gyakorlására vonatkozó javaslat, ugy a demokratikus eszme korszerű kívánalmainak, valamint a magyar állam nemzeti jellegének megóvása szempontjábók. (Hisz ez ugyanaz ! jobbfelől.) Ebben benne van az az igen fontos rész, hogy a választói jogot a társadalom minden rétegére ki kell terjeszteni és a nemzet egészét kell belevinni a politikai élet sánczaiba, bár ebbe a keretbe is beilleszthető volt a pluralitás. Ám az igen t. kormányelnök ur a házban való bemutatkozása alkalmával mindössze annyit mondott, hogy ő az általános választói jog alapján áll és mellőzni kívánja a pluraütást. Most pedig, mikor a trónbeszéddel találkozunk, szintén az általánosság alapján áll, pedig méltóztatnak tudni, hogy más egy alapon állni, mint valamit megvalósítani, ellenben itt már elmarad a pluralitás elvetése is. Ha emlékünkbe idézzük, mint Tüdős János t. képviselőtársam tette, gr. Tisza Istvánnak, az önök tényleges vezérének, a főrendiházban tartott nagy beszédét, a melyben szembehelyezkedett a pluralitás elejtésével és gr. Hódervárynak a választói jog kérdésében tanúsított felfogásával, akkor nyugodt tárgyilagossággal elmondhatjuk, hogy e választói reform sorsa iránt nem nagyon lehet kétség, nem abban az irányban, hogy azt meg fogják valósítani, hanem abban az irányban, hogy azt el fogják földelni. (Ugy van! Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mi ezzel szemben az általános egyenlő és titkos szavazati jogot kívánjuk megvalósítani. Általánosság alatt értjük, a mit európaszerte elfogadtak, mint általános választójogot: hogy a vagyoni ezenzust ejtik el, azonban bizonyos értelmi és erkölcsi czenzusnak felállítását elkerülhetlennek tartjuk. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ez nem általános I Elnök csenget.) Justh Gyula: Tessék elfogadni! Kelemen Samu : Olyan választójog nincsen a vüágon, még a franczia suffrage universel sem, a mely válogatás nélkül, erkölcsi és kulturális szempontoknak teljes mellőzésével szabályozná a szavazati jogot. Hiszen Olaszországban is általános választói jog van, igy nevezik mindenütt a kulturvilágban az olasz választójogot, pedig az az irásolvasáshoz van kötve. Baross János: A népiskolai négy osztály elvégzéséhez ! Kelemen Samu : Igen, egészen helyes, az elérni iskolák elvégzéséhez van kötve ! Ezért helyes volt Justh Gyula t. képviselőtársam és vezérem közbeszólása, hogy méltóztassék tehát ezt elfogadni, ha ugy találják, hogy ez olyan közeláll az önök álláspontjához. (Zaj.) Förster Aurél: ök nem tudják még, hogy mi az álláspontjuk, majd később kapják ki napiparancsban ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kelemen Samu : Egyenlőnek is kívánjuk a választójogot és ez alatt az egyenlőség alatt azt értjük, hogy el kívánjuk vetni a pluralitást és a közvetett választás eszméjét. Az egyenlőséggel nincs ellentétben az, hogy a választókerületek matematikailag ne legyenek épen teljesen egyenlők, mert hiszen akkor ezeket a választókerületeket évről-évre kellene változtatni. Igaz, mi nem állithatjuk fel a kérdést, bocsánat a kifejezésért, azzal a bizonyos mértékű brutalitással, a melylyel azt különben nagyrabecsült képviselőtársam Szabó István állitotta fel, a ki azt mondotta, hogy nemzetiségi vidékeken 10.000 választó legyen egy kerületben, magyar vidékeken pedig 1000, hanem azt kívánjuk, hogy ez az intelligenczia szerint igazodjék. És a mikor ezt emeljük ki, akkor ennek nincsen támadó éle a nemzetiségek ellen és mégis teljességben megvédi a magyarság szellemi szupremáciáját, mert az intelligenczia, Istennek hála, túlnyomóan magyar. A harmadik, szerintem leglényegesebb kívánalom a választói jognak titkossága. Én ezt nem tekintem részletkérdésnek, ellenkezőleg, a kérdés lényegének. (Zaj. Elnök csenget.) Lényegesnek találom a magyarság és az egész magyar nemzet szempontjából, minden párttekinteteken felülemelkedve, hogy ne verjen itt gyökeret az erkölcstelenség, hogy ne terjedjen tovább az a métely, a melynek irtóztató jelenségei különösen az utolsó választáson mutatkoztak. Ki kell ragadnunk a magyar népet ennek a mételynek a karjai közül, ellentállóvá keH tennünk a magyar nemzetet minden törvénytelen és alkotmánytalan befolyással szemben és épen ezért a magyarság erejének növelését látjuk a titkosság megállapításában. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Volt idő, a mikor magam is hajlandó voltam beérni azzal, hogy a titkosság csak a városokra terjesztessék ki, de a kérdés lényegébe való belebocsátkozás arra vezet, hogy ez technikai és erkölcsi szempontokból is kivihetetlen. Kivihetetlen technikai szempontokból, mert hiszen azt gondolom nincsen senki, a ki