Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

176 iS. országos ülés 1910 j T. képviselőház! Annak a sok tudást eláruló beszédnek ez a leggyengébb pontja, és arról tanúskodik, hogy az igen t. képviselő ur a kérdésnek ezzel a részével nem igen foglalkozott. Ha foglalkozott volna, akkor ismerné talán a politikai perek statisztikáját, a mely szinte elijesztő, mert arról tesz tanúságot, hogy Magyarországon a politikai perek száma oly óriási, hogy ebben a tekintetben elértük Európában a vezető szerepet. (Igaz! ügy van 1 a szélsőbaloldalon.) Hogyha ezeknek a pereknek a statisztikáját nézzük, akkor a következő adatok állanak előttünk. Előre kell bocsátanom, hogy ezek az adatok feltétlenül hitelesek, de teljességre számot nem. tartanak. Azt értem a teljesség hiánya alatt, hogy lehetséges, hogy ezeken kivül több elitéltetés, vagy több megszüntetés is előfordult, de bizonyos, hogy a mit itt pozitívumként adok elő, az a tényeknek feltétlenül és hitelesen megfelel, — tehát ennyi per legalább is volt. 1907. évi január 1-től kezdve az utóbbi három, és félesztendőn át Magyarországon volt 349 olyan izgatási per, a mely megszüntetéssel és 199 oly per. a mely elitéléssel fejeződött be. Ha ehhez hozzáteszszük, — azt hiszem, nem csalódom e beállításban — hogy e pereken kivül körülbelül százra tehető azoknak a száma, a melyek ez idő szerint még folyamatban vannak, a nélkül, hogy elbíráltattak volna, (Felkiáltások a középen: Több is !) akkor Magyarországon három és fél év alatt 648 politikai természetű izgatási per indult meg. Minden második napra esik tehát egy izgatási pernek megindítása. Ha azt veszszük figyelembe, hogy e perekből 349 megszüntetéssel végződött, akkor ez valóban elszomorító. Nem azért, mintha azt tartanám, hogy a bíróságok nem teljesítették feladatukat: de elszomorító azért, mert ez az igazi tyukszemrehágás politikája, a mikor megindítanak 349 olyan ügyet, a mely alaptalannak bizonyult, a mely tehát felesleges módon izgatta nem azt az egy embert, a ki ellen megindították, de azokat a széles köröket, a melyek az ily politikai perek vádlottai köré sorakoznak, (ügy van! balfelől.) Egy hang (a jobboldalon) : A koaliczió ! Kelemen Samu : A ksezeknek az állapotoknak továbbfolytatását kívánja, a ki azt óhajtja, hogy Magyarország érkezzék el oda, a honnan egy idő után szerencsésen kibontakozott, jusson el a szakadatlan politikai perek korszakához, az — ha öntudatlanul is — de nem szolgálja Magyarország javát és semmi esetre sem állhat elő azzal, hogy ő a nemzetiségi békét kívánja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és a közéyen.) Tudom, kötelessége az államnak megtorolni a bűnt. a mit vele szemben elkövettek, de a megtorlás eszközeinek és módjainak alkalmazásában legyen óvatos, különösen ilyen esetekben, mert hiszen a megszüntetések óriási száma bizonyítja, hogy a kellő óvatosság, körültekintés és a viszonyok alapos mérlegelése hiányzott; T. képviselőház ! Nem látom azonban világosaknak azokat az eszközöket sem, a melyeket gr. Tisza István a nemzetiségi kérdés megoldása Julius ih-én, csütörtökön. szempontjából javasol. Voltaképen nem is találkozunk ily konkrét javaslattal. A t. képviselő ur inkább átérzi a bajt, semmint maga teljesen tisztában volna az orvosszerekkel és azok alkalmazásával, ö hajlandó bizonyos engedményeket tenni, de csak ha meglesz győződve arról, hogy ezek czélhoz vezetnek. És akkor, t. képviselőház, azzal kezdi a maga dolgát, hogy keresztülnéz azokon, a kik ez idő szerint a nemzetiségieknek politikai képviselői a törvényhozásban és velők szemben a nemzetiségieknek természetes vezetőihez kivan fordulni. Ha békét akarunk, ha az izgalmakat nemcsak csillapítani, de megszüntetni kívánjuk, akkor a dolog természete szerint elsősorban azokkal kell tárgyalnunk, a kik ennek az izgalomnak, hogy ugy mondjam képviselői és a kik annak következtében kerültek be a törvényhozásba. Es ha ezeket egyszerűen negligáljuk abban az akczióban, a melynek czélja a békités, akkor csak a feszítő erőket növeljük, (Ugy van! balfelöl.) akkor csak ingereljük azokat, a kiket voltakép félrehelyezünk, a kiket közjogi állásukban kisebbítünk, s a kiket ezzel az akczióval szemben szinte belekergetünk az ellenzésbe. Bocsánatot kérek, de ez lényegesen hasonlít ahhoz az ugrai akczióhoz, a melynek szintén békitő ozélzata volt és a melynek eredménve ismeretes. Ez a szó szoros értelmében vett balkezes politika. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) En nyugodtan állithatom a magam nevében, de a,zt hiszem, pártomnak hozzájárulásával is, hogy minden olyan komoly és tárgyilagos akcziót, a mely a nemzetiségi kérdés sebeit orvosolni akarja, a legnagyobb tárgyilagossággal fogadunk és támogatónk, párttekinteteken felül emelkedve. (Helyeslés balfelől.) De ennek az akcziónak minden kinövését élesen fogjuk elbírálni, ismét párttekintetek nélkül. T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után egy időre elbúcsúzzam gróf Tisza István képviselő úrtól, a kivel különben a szabadelvűség kérdésénél még találkozni fogok, és áttérjek a tulajdonképeni napirenden lévő tárgyra, a trónbeszédnek és a válaszfeliratnak méltatására. T. képviselőház! Alkotmányos fogalmaink szerint a trónbeszéd a kormánynak programmja, melyet hozzájárulása jeléül Ö felsége a király ad tudtul a nemzetnek. Mint a Felség részéről jóváhagyott, szinte azt mondhatnám, királyi ellenjegyzéssel ellátott kormányprogramm, a trónbeszédnek hivatása nem merülhet ki a kormányzat teendőinek puszta felsorolásában, hanem kötelessége megjelölni azt az irányt, a melyet a kormány a törvényhozásban érvényre juttatni és az eszméket, melyeket a törvényalkotásban megvalósítani kíván. Nem a mi hibánk, hogy a trónbeszédnek ezt a jelentőségét az igen t. ministerelnök ur már eleve lefokozta. Az igen t. ministerelnök ur a választások folyamán ismételten hangoztatta, hogy a programmok nem lényegesek, azok hitelüket vesztették és ezzel önmaga szabta meg a bírálatnak