Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-13
13. országos ülés 1910 Julius lí-én, csütörtökön. 177 zsinórmértékét, melyet a kormánynak programmszerű nyilatkozatával szemben alkalmaznunk kell. És valóban, t. képviselőház, azok a kijelentések, hogy a kormánynak programmja ä munka, — mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy munka után édes a pihenésnek tantiémje, (Derültség balfelől.) hogy a kormánynak czélja az összhang a királylyal — tehát tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a hatalom földjén, (Derültség a haloldalon.) mindez lehet a politikai viselkedés kiskátéjának aranyszabálya, de nem programm. (ügy van! Ugy van! balról.) Mert a munkának hangoztatása a munka irányának megj elölése nélkül, a legüresebb általánosság, (Igaz I ügy van! balfelől.) és az összhang a királylyal minden pártnak és minden magyar embernek kivánatos czélja. (Helyeslés balfelől.) De ennek az összhangnak a kölcsönös megértésből, a kölcsönös megegyezésből kell kisarjadzania, az alkotmányos élet két nagy tényezőjének, a királynak és nemzetnek kölcsönös közeledése nyomán kell fakadnia, és ennek az egyetértésnek egyoldalú, szinte tüntető felkínálása: a legsivárabb bizantinizmus, (Igaz! ügy van ! balfelől.) és nem egyéb, mint a nemzet szuverenitásának és önállóságának elsikkasztása egy fejedelmi akarat számára. (Ugy van ! balfelől.) El kell ismernem, t. ház, hogy az igen t. kormányelnök ur következetes maradt önmagához. A trón beszéd a legnagyobb gondot fejti ki abban, hogy lehetőleg semmit se mondjon, bár én azt hiszem, ez az igen t. kormánynak nem esett túlságos nehezére. (Derültség bálról.) Egyetlen egy ponton mutatkozik mégis némi eltérés. Az igazságügyi programmnál látjuk azokat az irányelveket, melyeket az igazságügyminister ur megvalósitani kivan. De hiszen méltóztatnak tudni, az igazságügyminister ur már régóta makranczos gyermeke a kormánynak; bár bennem megingathatatlan a megg} r őződés, hogy ősanyjának, a makranczos hölgynek példájára, őt is csakhamar meg fogja szeliditeni a munkapártnak Petrucchiója. A mi ezenfelül a trónbeszédben van, nem egyéb, mint a fejezetek czimeinek felsorolása. Egy fejezet a közoktatásügy fejlesztéséről szól. Hogy ez a fejlesztés azután a felekezeti, vagy állami oktatás irányában történik-e, arról nincs szó a trónbeszédben. Valóságos szerencse, hogy az ilyen trónbeszédeknek megvan a maguk eleven műmellékletök : az illető szakminister ur személyében és a ki ismeri az igen t. közoktatásügyi minister urat, az nem igen táplálhat aggodalmakat aziránt, hogy ez az oktatás különös módon állami lesz, vagy aziránt, hogy a felekezeteket túlságosan mellőzni fogja. Egy hang (a baloldalon) : Nem is kell! Kelemen Samu: Egy másik fejezete a trónbeszédnek szól a közigazgatás reformjáról. Hogy milyen lesz ez a reform, az önkormányzati élet erőteljes fejlesztésére fog-e irányulni vagy az állami közigazgatás behozatalára, arról a trónbeszédben nincsen említés. Lehet, t. képviselőház, hogy csak egy harmadik irányú reformról van KÉPVH. NAPLÓ. 1910—"1915. I. KÖTET. szó: a hivatali szervezetnek fejlesztéséről; mert hiszen méltóztatnak tudni: meglévén az eszkimó urak, gondoskodni kell a fókatenyésztésről is. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Nem sokkal bőbeszédűbb a trónbeszéd a bank kérdésében, a mely mellé hozzákapcsolja a készfizetések dolgát, de oly módon, hogy annak rendezéséről beszél és nem felvételéről és akként, hogy a beállítás időpontjával és módjával sem lehetünk tisztában. A másik nagyfontosságú reformról, a választói jog kérdéséről pedig ugy szól a trónbeszéd, hogy ez valósággal a legáltalánosabb választói jog, mert ekkora általánosságban tartott általánossággal, kormányférfi a törvényhozás elé lépni még nem mert. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A mikor t. képviselőház, mindezek után a trónbeszéd elérkeznék a boszniai annekszió kérdéséhez, akkor, mint a hogy a költő klasszikusan mondja : »itt elakadt szava« és beállott az az állapot, a melyre az orvosok azt mondják : neliéz légzés. (Derültség a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Mindenütt, a hol az alkotmányosság nem üres jelszó, de eleven valóság, a hol a népképviseleten alapuló parlamenti rendszer az alkotmányos életnek erőtengelye és nem az alkotmányosságnak alkotmányellenes és erőszakos eszközökkel fen tartott látszata, (Ugy van I ügy van ! a szélsőbaloldalon.) ott a pártok elvek körül csoportosulnak és ezeknek az elveknek összessége alkotja a pártoknak programmját. E körül a programm körül való sorakozásra hivják fel a pártok a nemzetet harczra, a mikor az alkotmányos harcznak ideje elérkezik, és békés munkára, a mikor az alkotó munkának korszaka virradt reánk. A parlamentarizmus, a tiszta helyzetek rendszere, nem tűri a kétértelműségeket. A közvéleménynek joga van követelni, hogy tisztában legyen az iránynyal, a melyet a kormány követni akar. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez adja meg a közéletnek eszmei és erkölcsi tartalmát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az ilyen eszmei és erkölcsi eszközökkel folytatott alkotmányos harcznak megvannak a maga nagy tanulságai is, mert a szabadon megnyilatkozó néplélek iránya gondolkozásra készt mindenkit; azokat, kik többségbe jutottak és azokat, a kik kisebbségben jöttek ide; mindnyájuknak gondolkozniuk kell ez iránynak vagy irányváltozásnak okairól. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ámde, t. képviselőház, az alkotmányos életnek ezt az erkölcsi tartalmát nem lehet pótolni a Wertheim-szekrények felvonultatásával, (Ugy van ! ügy van ! a szélsőbáloldalon.) nem azzal az őrületes danse macabre-rel, a melyet a közigazgatás hatalmi közegei járattak el a rendelkezésükre bízott imperiummal, a közigazgatási kihágási törvényekkel és szabályrendeletekkel, a melyeknek drótsövényén keresztül ugrattak száz- és százezer embert. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem pótolják a katonai fegyverek, nem a csendőr23
