Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

13. országos ülés 1910 Julius 24-én, csütörtökön. 175 Azért én, a ki különben az általános, titkos és egyenlő választójognak vagyok a ki ve, (Helyeslés a baloldalon.) én különösen kifogásolom abban a feliratban azt, hogy épen a választói reformnak, a legfontosabb kérdésnek ezt a fontos pontját nem érinti. Azoknak a visszaéléseknek a szanálását, a melyekről mi már igen sokat hallottunk, de még soká kellene együtt lennünk, ha mind meg akarnók hallani, azoknak a visszaéléseknek más szanálása nincsen, mint a titkos szavazás. Nem akarok rekriminácziókat tenni a t. ellenfélnek, de tegnap hallottuk, hogy azt legalább beismerik, hogy visszaélések voltak. Annyit már tudunk, hogy bizonyosan volt a kormánypártnál visszaélés, és az is köztudomású dolog, hogy nálunk a kerületeket taksálják, azt mondják, hogy ez százezer koronás kerület, amaz meg százötvenezer koronás, vagy azt is halljuk, hogy valamely kerület kormánypártnak 50.000 korona, ellenzéknek 10.000 korona. Ezek olyan dolgok, a melyeket a külföld is tud, a melyek nem válnak dicsőségére Magyarországnak. Igaz, mondotta nekem valaki, hogy Angolországban a választások csaknem annyi fontba kerülnek, mint a hány forintba nálunk, de mégis jelentékeny különbség van Anglia és Magyarország közt, mert Angolországban az a pénz nem mint pénz megy át a választók kezébe, hanem mint nyomdafesték, brosúrák alakjában vagy ügyes szónokokat fizetnek belőle, a mi szintén szellemi munka és ezáltal azt merném állitani, hogy az angol nép politikai érettsége emelkedik. Nálunk pedig az a jiénz nagyrészt természetben csúszik át a választók zsebébe, másrészt pedig borba és pálinkába vándorol és ezáltal nálunk minden választás az erkölcstelenség iskolája lesz. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Akármennyit fáradozzék is Magyarország valamennyi törvényhatósága azon, hogy az alkoholizmus pusztításai ellen megvédelmezze nemzetünket, mert hisz az még nagyobb pusztítást tesz, mint a tuberkulózis és a jövő nemzedéket is megrontja, de akármennyit tesznek a hatóságok, a pap és a tanitó ennek a veszedelemnek a visszaszorítására, egy választás elegendő arra, hogy megdöntse éveknek munkáját. Milyen irigylésreméltó dolog az, a mi Norvégiában van, a hol a választás napján minden szeszárusitásnak és korcsmának be kell csukva lenni. Mi még igen messze vagyunk mindezektől. Mindazonáltal ezek a lélekölő, és a nemzeti kultúrát visszaszorító dolgok csakis ugy kerülhetők el, ha a titkos és községenkénti szavazást behozzuk. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek azok a dolgok, a melyeket a felirati vitában megemlíteni akartam, és hozzáteszem azt, hogy én a többség feliratában a legkevésbbé látom biztosítva a szocziális, szocziálpolitikai irányt. A legjobban kifejezve látom ezt a néppárt felirati javaslatában, és azért azt különösen szocziálpolitikai részében elfogadva, ä néppárt felirati javaslatát teszem magamévá. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet vtán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik % Hammersberg László jegyző: Kelemen Samu ! Kelemen Samu : T. képviselőház ! Az a beszéd, a melyet gr. Tisza István a keddi napon tartott, a válaszfelirati vitát uj vágányokba terelte. Az igen t. ké]3viselő ur egy oly kérdést pendített meg, a melyről nincsen említés sem a trónbeszédben, sem a válaszfeliratban. A beszédnek nyílván az a czélja, hogy feltüntesse azt, hogy a nemzetiségi kérdés a mai politikai életnek is aktuális problémája, ezért azt a képviselőház aktuális teendői közé kívánja sorolni. Kevésbbé világosak azonban ennek a beszédnek a mellékczéljai. A mellékczélok között látom a koaliezió nemzetiségi politikája ellen irányuló támadást. Én nem vagyok szerelmes a koalicziónak nemzetiségi politikájába, a minthogy nem helyeslem azt a nemzetiségi politikát, a melyet Magyarországon évtizedek óta követnek. E politika eredményeinek sivársága mutatja a politikai irány helytelenségét. Ámde a nemzetiségi kérdésnek sebei sokkal mélyebbről táplálkoznak. A nemzetiségi kérdés elmérgesedésének vannak gazdasági okai, a melyek a nemzetiségek gazdasági elmaradottságában gyökereznek, és a mely gazdasági elmaradottságnak oka sok részben a mindenkori kormányoknak politikája. Vannak a nemzetiségi kérdésnek kultur-okai, a melyek szintén a kormányzás hibáira vezethetők vissza. Vannak szocziális okok, a melyek előidézésében bűnös az egész magyar társadalom a maga exkluzív és kizáró irányzatával. Vannak közigazgatási okai, mert igaz, hogy ennek a közigazgatásnak nyomoruságát érzi ennek az országnak egész népe, de a magyar közigazgatás gőgje senkivel szemben nem nyilatkozott meg olyan erővel, mint épen a nemzetiségekkel szemben, (-ügy van! a szélsőbaloldalon és a középen.) De van gr. Tisza István támadásának még egy másik mellékczélja is. Mert ez a támadás magának a kormánynak mostanában kezdeményezett nemzetiségi politikája ellen irányul, s irányul különösen a kormánynak olyan tagja ellen, a kitől, ugy tudjuk egyéb fontos tereken is éles ellentétek választják el a képviselő urat. Sajátságosnak kell találnom, hogy akkor, a mikor gr. Tisza István hangoztatja a békésebb nemzetiségi politikának szükségességét, a harmóniának megteremtését, az ország magyar és nem magyar ajkú polgárai között akkor ezt a békitő akcziót azzal kezdi meg, hogy szükségesnek látja az eddigi sajtóeljárásnak szigorítását, enyhének találja az eddigi bírósági judikaturát és elsőrendű feladatnak, egy nemzetiségi policziának megteremtését. Hát rendészeti intézkedésekkel, politikai sajtóperekkel soha politikai kérdéseket megoldani, annál kevésbbé .politikai izgalmakat csillapítani nem lehetett. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.)