Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

uhus ík-én, csütörtökön. 168 13. országos ülés 1910 j helyeken: nevezetesen az I. biráló-bizottság az első számú bizottsági teremben, a II. birálóbizottság a második számú bizottsági teremben, a III, biráló-bizottság a harmadik számú bizottsági teremben és a IV. bíráló-bizottság a negyedik számú bizottsági teremben ; az V. biráló-bizottság a delegáczió termében, a VI. biráló-bizottság a naplószerkesztőség termében, a VII. biráló-bizottság a pénzügyi bizottság termében, a VIII. birálóbizottság a képviselői társalgóteremben és a IX. biráló-bizottság a háznagyi fogadóteremben. Jelentem a t. háznak, hogy értesülésem szerint az állandó igazolási bizottság még meg nem alakulhatott. Felhívom a bizottságot, hogy minél előbb megalakulásra újból összejöjjön. Most következik a napirend értelmében a képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelírati javaslatának (írom. 15) és a többi válaszfelirati javaslatoknak tárgyalása. Mielőtt azonban a következő szónok felhivatnék, kénytelen vagyok visszatérni a tegnap e tárgy felett folyt vitának egy mozzanatára. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap a nagy zajban nem hallottam, de ma a gyorsírói hiteles naplóban olvasom, hogy Polónyi Dezső képviselő ur beszéde folyamán, mikor ő gr. Tisza István nevét emiitvén, a jobboldalon éljeneztek, Posgay Miklós képviselő ur a következő közbeszólást hallatta : »Majd mindjárt jön a kantár is a nyerítés után.« Ezért a közbeszólásáért Posgay Miklós képviselő urat kénytelen vagyok utólagosan rendreutasítani. (Helyeslés jobbfelől.) Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Tüdős János! (Halljuk ! Halljuk !) Tüdős János: T. képviselőház! (Halljuk!) Az előbbeni országgyűlés folyamán oly rövid ideig voltam szerencsés tagja lenni a törvényhozásnak és a körülmények is olyanok voltak, hogy a képviselőház érdemleges tárgyalásaiban részt nem vehettem. Engedje meg tehát a t. ház, hogy most a felirati vita alkalmával lehetőleg rövid felszólalással éljek. (Zaj. Elnök csenget.) Mielőtt azonban felszólalásom érdemleges tárgyára áttérnék, engedje meg a t. ház, hogy egy pár megjegyzést tegyek, egészen röviden és lehetőleg tárgyilagosan, azon igen éles, rendreutasító hangú támadásra, a melyet a függetlenségi és 48-as párt ellen a t. kormánypárt részéről Várady Zsigmond t. képviselőtársam és nekem személy szerint t. barátom intézett. Érzem helyzetem kényes voltát; nevezetesen semmi körülmények közt sem szeretném átlépni, de még csak meg sem közeliteni azt a határt, a melyet a parlamenti tárgyalások ildomossága nekünk, t. i. nekem és előttem szólott t. képviselőtársamnak, a kik a parlamenti élet terén ujonezok vagyunk, mint végső határt megszab. Helyzetemet még ennél is kényesebbé teszi az a körülmény, hogy én, illetőleg mi, debreczeni függetlenségi és 48-as párti képviselőjelöltek, a választás előtt, a választási harez folyama alatt egy sokkal tekintélyesebb, irányadó helyről előlegesen olyan rendreutasító figyelmeztetésben részesültünk, a melyre utólag semmi módon sem akarnék rászolgálni. Nevezetesen Debreczenben folyó évi április 4-én az igen t. munkapártnak egyik általam a legnagyobb mértékben tisztelt és nagyrabecsült vezéralakja, gr. Tisza István ur. nagy választási beszédében éles kritikát gyakorolt, különösen a mi függetlenségi és 48-as pártunknak ugy a múltban követett, mint a jövőben kilátásba helyezett magatartására nézve és ugy nyilatkozott, hogy ő óhajtotta volna, hogy Debreczenben olyan ellenfelekkel küzdjön meg a választási harezban, a kik becsülésreméltó, tisztességes politikai ellenfelek. T. ház ! En a világért sem kívánnék rekriminálni, mert ezt egyénileg sem én, sem jelölttársaim nem vettük magunkra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De hogy ha az általam nagyrabecsült t. képviselőtársam, gr. Tisza István ur, a választás előtt előzetesen indíttatva érezte magát velünk szemben ilyen figyelmeztetésre, akkor méltóztassanak megengedni, hogy most, mikor már a parlamenti harezok alatt látszik, hogy milyen politikai harczmodort folytatunk mi erről az oldalról (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és minőt folytatnak a t. kormánypárt részéről a másik oldalon, hogy akkor a magam nevében — és bizonyosan Bakonyi Samu t. képviselőtársam és barátom, Debreczen másik 48-as képviselője is hozzá fog járulni, tehát az ő nevében is — azt a tiszteletteljes kérelmet intézzem a t. kormánypárt nagynevű vezérférfiához, hogy az ő rendreutasító figyelmeztetését most a parlamenti harezok alatt legyen kegyes saját pártjának fiatalos erőtől duzzadó, hevesvérű, harezszomjas, egyébként talán értékes elemeinek is megfontolásra ajánlani. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezután lehetőleg röviden és tárgyilagosan két megjegyzést tegyek Várady Zsigmond t. képviselőtársam beszédére, ő azt a kérdést intézte hozzánk, a függetlenségi és 48-as párthoz, hogy ne huzzukhalaszszuk tovább ezt a vitát, hogy a parlament értékes működését a törvényalkotás terén megkezdhesse. Ha ez a felhívás annak a burkolt vádját tartalmazza, mintha erről az oldalról obstrukeziós színezetű vita rendeztetnék, akkor legyen szabad kijelentenem, hogy ez a felhívás talán egyelőre még időelőtti, öt felirati javaslat terjesztetett elő, ehhez a kormánypárt részéről négyen szólottak hozzá, az ellenzék részéről hatan, az én csekélységem a hetedik: ez talán még nem lépi tul azt a határt, a meddig egy felirati vita terjedhet. És méltóztassék még megengedni azt a megjegyzésemet is, hogy ne siessen olyan nagyon a mélyen t. képviselő ur azzal a nemzeti munkával, a melynek vágyától annyira dagad a kebele; lesz majd még módja annyit szavazni, és különösen annyit megszavazni, hogy belefájdul a feje és maga is megsokalja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőtársam a felirati vitát haszontalannak és feleslegesnek nyilvánítja. Eltekintve attól, hogy ez egy kicsit magashangu kritika, bátorkodom