Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-13

13. országos illés 1910 Julius ik-m, csütörtökön. 169 megjegyezni, hogy az uj politikai alakulás mindenesetre méltó alkalmat ad arra, liogy bizonyos nagyfontosságú, lényegbe vágó kérdések már most tisztáztassanak. Ezek között a legelső, a legfontosabb a választójogi reform kérdése, a mely az előző országgyűlést megnyitó trónbeszédben is, a mostaniban is helyet foglal, és a melylyel mindegyik felirat foglalkozik. Engedje meg tehát Várady Zsigmond t. képviselőtársam és barátom, hogy azt a kérdést intézzem hozzá, hogy midőn ő elitélte a felirati vita során a választási visszaéléseknek unos-untalan való tárgyalását, — és én távolról sem fogok abba a hibába beleesni, a melybe ő beleesett, én azokról egy szót sem fogok szólni, ő pedig beszédének nagy részében ezzel foglalkozott — miért nem érintette akkor ezt a nagyfontosságú kérdést % (Élénk helyeslés a baloldalon.) Bakonyi Samu : Issekutz után ! TÜdŐS János : Miért nem világitotta meg azt az összhangot, a mely az ő felfogása és az igen t. kormánypárt egy másik tekintélyes tagjának, Issekutz Győzőnek felfogása között mutatkozik % Elmulasztotta ezt, holott köztudomású tény, hogy Várady Zsigmond t. képviselő ur az általános, egyenlő választói jognak és a községenkénti titkos szavazásnak nemcsak feltétlen hive, hanem egyik országosan elismert agitátora és előharczosa. (ügy van ! Ugy van! a baloldalon.) Muzsa Gyula: Lekötötte magát! TÜdŐS János : És még sem .volt egy kritikai megjegyzése sem Issekutz Győző t. képviselő ur azon kijelentésére . . . Kelemen Samu : Dühöng az összhang ! TÜdŐS János : . . . hogy ő a választási reformnak ezt a módját minden tőle telhető erővel igyekezni fog megakadályozni. • De ugy veszem észre, hogy talán már is megközelítettem azt a határt, a melyet pedig átlépni egyáltalában nem akarok, és igy engedje meg a t. képviselőház, hogy áttérve beszédem tulaj donképeni tárgyára, kijelentsem, hogy a benyújtott felirati javaslatok közül a magam részéről a függetlenségi és 48-as párt nevében gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársain által benyújtott felirati javaslatot fogadom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy e kijelentésemet röviden indokolhassam. Állásfoglalásom indokolását az igen t. kormánypárt részéről benyújtott felirati javaslathoz, különösen pedig ahhoz az igazán megkapó világossággal felállitott két tételhez kapcsolom, a mely két tételt a mélyen t. előadó ur az általa beterjesztett felirati javaslat elfogadását ajánló igazán lakonikus rövidséggel, de klasszikus formában megkonczipiált beszédében olyan markáns módon kiemelt. Felesleges is talán ismételnem, de mégis utalok reá, hogy az egyik tétel az volt, hogy a korona és a nemzet közötti értelmi és érzelmi egység a kormánynak a most lefolyt választási harczban elért nagy sikerével és az ennek folytán most már állítólag reánk köszöntő fényes és boldog korszakkal teljesen helyre van KÉrVH NAPLÓ. 1910 1315. I. KÖTET. állítva. A másik tétel pedig az, hogy a nemzeti munkapártnak a választások alkalmával elért fényes győzelme az igazi szabadelvűség diadalával volna azonos. Hát, t. képviselőház, mind a két kijelentés nagyfontosságú és az azokban foglalt tény hazánk jövendő sorsára korszakos hatású volna, ha igaz volna. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De méltóztassék megengedni, mi a háznak ezen oldalán bátorkodunk mindkét állítás valódiságát kétségbevonni. (Ugy van! ügy van ! a baloldalon.) Az első tételt a kormánypárti javaslat ezen lelkes szavakkal hirdeti: a királyi Felség örvendező megnyugvásában (olvassa) teljes varázsában jelenik meg előttünk állami életünk legdrágább és legféltettebb kincse : a korona és a nemzet áldásos egyetértése. Ugy látszik, t. képviselőház, a t. túloldal abban a nagy örömmámorban, a mely a választásokon elért és nem is várt siker folytán elfogta és rabul ejtette, összetéveszti magával az egész országot, (ügy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Azt képzeli a t. túloldal, hogy nem csak formailag, hanem valósággal is az egész országnak, a magyar nemzet, a magyar nép egyetemének jogosult és törvényes kifejezője. (Igaz! Ugy van! jobbfelóí.) Azt hiszi a t. túloldal, hogy a feliratban az önfeláldozásig menő, hogy erősebb kifejezést ne használjak : szolgálatkészség az egész magyar nemzet szivében tért foglalt és gyökeret vert és hogy az a nagy öröm, a melyben a t. túloldal most azt sem tudja, hová legyen, az egész országban általános, (ügy van ! balfelől.) Csuha István : Mig nagy volt a szeszfogyasztás ! (Derültség balfelől.) TÜdŐS János: Miben nyilatkozik meg ez az értelmi és érzelmi egység 1 Én elismerem, hogy a legmagasabb trónbeszéd és az arra adott választófelirat teljesen megfelel annak a hivatalos elnevezésnek, a melyet a t. kormány felvett, abban az esetben, ha a »nemzeti munká<<-t ugy értelmezzük, mint a hogy azt Bécsben kívánják értelmezni, nevezetesen, hogy Magyarország és a magyar nemzet teljesítse mindazt a napszámos robotmunkát, a melyet tőle a császári akarat és az osztrák nagyhatalmi érdek megkövetel. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Mert, t. ház, a miket a trónbeszéd mint megvalósítandó kérdéseket sorol fel, mindazokra a t. kormánypárt részéről benyújtott válaszíeiiratnak egyéb szava nincs, mint hogy : megadjuk, megteszszük, megcsináljuk minden fentartás, minden kikötés és minden feltétel nélkül. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Gr. Batthyány Pál: Ott van a hiba ! Tüdős János : T. képviselőház ! A trónbeszéd a bankügyről ugy emlékezik meg, hogy az rendezendő. És mi erre a felirat válasza ? Szórói-szóra ez (olvassa) : »Nem kívánjuk az önálló bank felállítására nézve fennálló kétségtelen j ogunkat érvényesíteni, hanem hajlandók vagyunk az OsztrákMagyar Bank szabadalmának megújítására, ha ez 22