Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

154 12. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. Várady Zsigmond: Meghajlok és tudomásul veszem. Én ugy értettem, hogy nekem mondják, hogy szégyenteljes beismerést tettem ; erre akartam reflektálni — bocsánatot kérek, — (Halljuk! Halljuk!) de most legyen szabad folytatnom és befejeznem, beszédemet. (Halljuk! Halljuk !) Előre gondoltam, hogy felszólalásomnak, a melylyel pártom ügyét védeni kivánom, e része a legnagyobb ellenmondásra fog találni ... Múzsa Gyula: Még egy ilyen beszéd és itt ülünk három hónapig ! (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Ertsey Péter: Szép fenyegetés! Felhívja a munkára ! Várady Zsigmond : Őszintén megvallom, hogy egyes képviselő uraknak indulatba jövését nem értem, mert semmi olyat nem mondtam, a mi akár egyéneket, akár pártokat sérthetne. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.Felkiáltások a bal- és a szélsőbalon: Ne leczkéztessen !) Csak azt mondottam, és ezt fenn kell tartanom, hogy a választási visszaélések nem uj dolgok ; évszázadokon át bevésődtek szerencsétlenül a magyar nemzet egyes rétegeibe ; oly uri bűnök, a melyeket sokan egymásnak megbocsátanak, és csak azt mondom : méltóztassék higgadtan fontolóra venni, — nem hiszem, hogy ezzel valakit sértenék — hogy a választási visszaélések ebben az esetben sem voltak egy pártnak monopóliuma, hanem hogy voltak, a hogy a Curiához beérkezett beadványokból én is láttam, — pedig nem vettem részt választások vezetésében, még a magaméban sem — de láttam ezt a beadványokból, több más tünetből, és ha nem is az önök panaszaiból, de más szavahihető, tekintélyes férfiak előadásából, hogy igenis voltak választási visszaélések nemcsak az egyik, hanem bizony a másik oldalon is és igazán elmondhatom, hogy nincs egymásnak mit szemünkre vetnünk. (Igaz! Ugy van! Éljenzés és taps a. jobboldalon. Zaj balról.) Csuha István : Nekünk is volt pártkasszánk ? Ertsey Péter : Voltak gazdag jelöltjeik ! Várady Zsigmond : Különben, hogy egészen a pozitívumok alapján maradjak, oly dolgokról fogok beszélni, a melyekről nekem egyénileg van tudomásom, ugy hogy határozottabban tarthatok ki állitásom mellett. Kérdem : jó lélekkel, őszintén, ugy, a mint egymással nekünk magyaroknak, képviselőknek, közdolgokról beszélnünk kell, mondhatnák-e önök, hogy nem fordultak elő kőzáporok, a melyek a faluba bevonuló jelölt és kísérete fejére zúdultak (Ugy van! Ugy van! jobbról.) és ha szintén tudják, hogy előfordultak, mint a hogy én szűkebb körzetemből tudom, hogy nem ugyan velem, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) de megtörténtek : tudják-e, hogy soha egyetlen jelentést nem olvastunk, mely szerint a munkapárt intézte volna a kőzáport a másik párt ellen, de mindig a munkapárt volt az, a mely ellen ez megtörtént. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon. Zaj balról.) Kun Béla : Bankózápor volt ott! (Zaj. Elnök bsenget.) Ertsey Péter: Az nem törte be senkinek a fejét! Kovács János: Kérdezze meg Csurgón, ott én kaptam. (Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) Várady Zsigmond: Vagy azt az uj intézményt, a mely épen az utolsó választáson vonult be oly nagy általánosságban a magyar közéletbe, és a melyet eddig szórványosan talán lehetett tapasztalni, de intézményesen soha, a záptojások jogintézményét (Ugy van ! Ugy van! jobbról. Zaj balról.) vájjon a munkapárt és az ő jelöltjei vezették-e be a magyar közjogba önálló fejezet és eszköz gyanánt ? (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Zaj balról. Elnök csenget.) Huszár Károly (sárvári): Részeg emberek jogintézménye ! (Zaj. Elnök csenget.) Várady Zsigmond: Nem tudom, méltóztattak-e hallani Rákosi Viktornak Elnémult harangok czimű gyönyörű könyve ellenkezőjéről, — az oly harangokról, a melyek éjjenséggel nem némultak el, (Ugy van! Ugy van ! Tetszés jobbról) hanem megszólaltak és állandóan nem akartak elnémulni attól a percztől kezdve, a mikor a képviselőjelölt a programmbeszédét megkezdte, egészen addig, a mig befejezte volna. (Ugy van ! Ugy van ! jobbról. Zaj balról. Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Ezek az elnémult harangok nem játszottak-e nagy szerepet a magyar képviselőválasztáson ebben az esztendőben ? És ha méltóztattak hallani ezekről az isten kedvező kegyelméből el nem némult harangokról, méltóztatnak-e tudni, hogy ezek a harangok nem az urnak dicsőségére, hanem mindig, következetesen a munkapárt ellen szólaltak meg % (Hosszas taps a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Hát azt méltóztatnak-e tudni, hogy minden esztendőben van Magyarországon gyújtogatás, de abban az ötödik esztendőben, melyben követeket választ a haza és a nemzet, mindig sokkal több gyújtogatás történik (Ugy van! Ugy van! jobbról.) és ha egyebet nem, egy ártatlan gyepűsort kell felgyújtani azért, hogy az igy keletkezett tűzlármában egy egész magyar község népe, a mely összesereglett a jelölt beszédének meghallgatására szétszaladjon \ (Nagy zaj és közbeszólások a szélsőbalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) És ha azt méltóztatnak kérdezni, hogy ezek a gyújtogatások, ezek az ártatlanul kimúlt gyepükeritések és kis házikók, a melyek leégnek, miért égnek le, akkor megint azt méltóztatnak a bűnügyi statisztikában találni — legalább az általam megvizsgált minden egyes esetben az derült ki, — hogy mindig a munkapárt ellen történt a gyújtogatás. (Ugy van! jobbról. Zaj a szélsőbaloldalon.) Én egyetlen gyújtást nem ismerek . . . Győrffy Gyula : Mert a csendőr védi a munkapártot ! (Zaj. Elnök csenget.) Förster Aurél: Maguk békés emberek nagyon ! (Elénk derültség a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) Várady Zsigmond:... mindig a munkapárt emberei szenvedik a kárt, akár mint képviselő-