Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-12
12. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. 155 jelöltek a zavar folytán, akár pedig az anyagi kár folytán, a melyet a háztulajdonosok szenvednek. (Folytonos nagy zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Egy hang (a szélsőbaloldalon) : A hadsereg nem ott van-e ? (Nagy zaj.) Várady Zsigmond: Méltóztatnak-e tudni, hogy nagyszámú verekedések is történtek, nemcsak nyolez emberhalál ? Csak abban a kerületben, a melyben én voltam elég szerencsés vagy szerencsétlen a kormánypárt és a 67-es alap jelöltjéül fellépni, . .. (Nagy zaj és közbeszólások.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Várady Zsigmond : ... jóllehet, büszkén mondhatom, mindkét jelölt megtette csillapitó munkáját, ebben a kerületben egész sor súlyos verekedési eset volt a képviselőválasztás alatt. És méltóztatnak-e tudni, hogy mit kell nekem szégyenteljesen beismernem ? Mindegyik esetben olyan embereket vertek meg, mindegyik esetben olyan ember hozta a visum repertumot, a kik a munkapárt zászlajához tartoztak. (Derültség a jobboldalon.) Csuha István : Végül kisül, hogy egészen ártatlanok ! Polónyi Dezső : Bűncselekményeket követtek el! (Folytonos zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Várady Zsigmond : Sajnálom, hogy egyszerre többen beszélnek és összefolyva hangzik a közbeszólás, ugy hogy nem tudok válaszolni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbról.) T. ház ! Ezzel sincsen vége a sorozatnak. Helyesen méltóztattak közbekiáltani, hogy hát az erőszak, a vesztegetés. Hogyan állunk vájjon e tekintetben ? Olyan vármegyében, a hol a Jászberény mélyen t. képviselője által idézett intelligenczia, a mely elfordult, az önök zászlajától — az ő saját kijelentése szerint — és ezzel felidézte a mi győzelmünket, a hol csakugyan elfordult önöktől az intelligenczia és hozzánk állott, olyan vármegj^ében mindig önök és az önök féríiai panaszkodnak a felől, hogy a megyei hatalom erőszakos. Én beszéltem olyan megyebeli emberekkel . . . Múzsa Gyula : De sok emberrel beszélt! (Halljuk ! Halljuk ! jobbról.) Várady Zsigmond : . . . a mely megyében az intelligenczia nem fordult el önöktől, melyben az intelligenczia kitartott az önök lobogóinál és az ily vármegyékben azt a panaszt hallom, hogy a vármegye hatóságai az önök jelöltjei mellett erőszakoskodtak. (Zaj.) Egy hang (baljelől). Talán még a főispánok is ! (Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Várady Zsigmond : És a vesztegetések ; hogy fordultak elő vesztegetések! Senki sem kívánja jobban, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv, a curiai biráskodás, de a mi még ennél fontosabb, saját benső ethikai világnézletünk követelményei ennél a pontnál is, a választásoknál és mindenütt, az egész vonalán közéletünknek, feltétlenül és teljesen keresztülvitessenek. (Helyeslés jobbfelől.) De én, ki nyugodtan és bizonyos fokig élvezettel hallgattam a néppárti feliratot benyújtó igen t. képviselőtársam előadását és hallottam tőle azt, hogy van-e köztünk olyan, ki becsületszavára mondhatja, — ha nem csalódom, ilyen formában volt mondva — hogy nem tud ilyenekről: arra kérem önöket, méltóztassanak megvizsgálni saját belső világukat és vessünk véget e vádvitának. Nem kivánom önöket olyan kényes dilemma elé állitani, a melyet az előbb emiitett igen t. képviselőtársam felállított, hogy t. i. nyilvánosan nyilatkozzanak, hanem csak önönmaguk közt. Minthogy én tudom és állítom, hogy nemcsak kizárólag egy oldalon, hanem a másik oldalon is, minden pártban minden fajtája a visszaéléseknek előfordult, (Ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj. Halljuk ! jobbfelől.) ennek következtében felkérem önöket, hogy nyugodtan és higgadtan vizsgálják meg saját ügyeiket, saját portájukat és csak akkor folytassák ellenünk itt ezt a támadási sorozatot, hogyha ezen nyugodt és higgadt megvizsgálás után, még pedig azzal a befelé, önmagukhoz intézett szankczióval, melyet az önök táborában felállítottak, ugy találják, hogy az önök portáján, egyetlenegy portán sem találkozott e tekintetben semmi kivetni való, és sem az, a ki itt van önök közt, sem az, a ki nem jött be önök közé, e tekintetben önmagának, vagy hogy még messzebb menjek az engedékenységben, az önök pártja pártvezetőségeinek semmi szemrehányást nem tehet. (Helyeslés jobbfelől.) Én azt gondolom, leghelyesebb lesz, ha a választási visszaéléseknek — rám ezt a benyomást teszi— tervszerűleg folytatott feltárásait és az ez alapon emelt vádsorozatot meg méltóztatnak szüntetni. (Mozgás balról.) Évekkel ezelőtt sorozatos vitákkal méltóztattak a szabadelvűpártot arra birni, hogy az 1874-iki törvény által kilátásba helyezett curiai bíráskodást megvalósítsa és ezt azzal méltóztattak indokolni, hogy a curiai bíráskodás feltétlenül szükséges, mert a ház nem alkalmas ezeknek a kérdéseknek elbírálására. Szabad legyen önökre hivatkoznom. Bizzák rá arra a királyi Curiára a választási visszaéléseket, a mely királyi Curiára a ház az önök indítványára, az önök sürgetésére és ezzel az indokolással ezt reábízta. Bizzák rá a Curiára és adják vissza a törvényhozást önönmagának, tegyék törvényhozó testületté. Bakonyi Samu : A politikai rész idetartozik. Várady Zsigmond: A választási visszaélések okait különben sem fogjuk vitákkal megszüntetni. A mint mondám, ez uri bűn és az urak egymásnak megbocsátják. És e mellett, a mint az előttem felszólalt igen t, képviselőtársam, Debreczen város képviselője, önkénytelenül megmondotta, a nép műveletlensége és vagyontalansága e visszaéléseknek és helytelenségeknek az oka. Tüdős János: Az állami népoktatásról beszéljen ! Győrffy Gyula: És kinek a bűne, hogy szegény a nép ? (Zaj. Halljuk ! jobbról.) 20*
