Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

12. országos ülés 1910 másik hatalma: a királyság között komoly ok és szükség nélkül, a nemzetre való komoly haszon nélkül és főkép komoly és lehetséges eredmények nélkül felvettetnek. De ily eset eddig nem történt. És még ebben sincs, annál kevésbbé a mi eljárásunkban nincs meg a nemzet megalázkodásának vagy meghunyászkodásának még a látszata sem. Ke adja a magyarok Istene, mikép szüksége legyen a nemzetnek arra, hogy a t. háznak ez az oldala is bizonyítsa, hogy a magyar nemzet senki előtt soha meg nem alázkodik, s meg nem hunyászkodik. Á magyar ember, a Id felfelé többnyire arisztokrata, és legföljebb lefelé alázatos, sem bennünk, sem utódainkban és mig Magyarország magyar lesz, a magyar parlament éj) ugy nem fog a jövőben meghunyászkodni és megalázkodni, és ily vádra épen ugy nem fogunk rászolgálni, mint a hogy mi nem mondottuk önöket meghunyászkodóknak és megalázkodóknak akkor, a midőn öt esztendőn át ugyanazon közjogi alapelvek alapján állottak és kormányoztak, mint mi. (Élénk helyeslés és társ a jobboldalon.) Mi meddő közjogi viták helyett egyszerűen olyan kérdésekre szeretnénk az ország figyelmét irányítani, a melyek a nép szocziális érdekeivel összefüggésben állnak és a melyek szerencsés és kedvező elintézése eredményezheti a nemzet műveltségének és vagyonosodásának felemelkedését, minden nemzeti hatalomnak, minden nemzeti erőnek és életbiztonságnak ezt az egyedül lehetséges két fundamentumát. Ezzel elérkeztem az u. n. választási visszaélések szomorú fejezetéhez. (Halljuk ! Halljuk !) Ne méltóztassék tőlem várni, hogy bárminő visszaéléseket helyeseljek. Azt sem vonom kétségbe, hogy a választásoknál visszaélések voltak. A figyelmet legelőször is arra hivom fel, hogy a mikor önök ezen visszaéléseket egyesegyedül ennek a kormánynak, s ennek a pártnak tulaj donitják, akkor egy pillanatra ismét elfelejtik, hogy magyarok. Ezek a választási viszszaélések visszanyúlnak Magyarország legrégibb történetébe. Hiszen volt egyszer királyválasztás is Magyarországon, a mely közönséges választási visszaélés volt. Szilágyi Mihály 40,000 katonával választatta meg Hunyadi Mátyást, oda állítván azokat a Duna jegére és felüzenvén az akkori követeknek, hogy szerény akarata az, hogy Mátyás öcscse legyen a király és a 40.000 katona ebből a czélból van oda állítva. (Derültség a jobboldalon.) S méltóztassanak csak a múlt századok képviselőválasztásait megnézni, mikor a nemesek választottak követeket utasítások mellett, olvassák el magának Deák Eerencznek választását Zalában, vagy a kurta nemes kortesek viselt dolgait . . . (Zaj a szélsóbalollalon. Halljuk I Halljuk! jobbjelöl.) Polónyi Dezső: En elolvastam, de ott mást találtam. (Zaj.) Várady Zsigmond: Mindnyájan tudunk olvasni, a különbség csak az, hogy melyikőnk nem tudja jól megérteni! (Élénk derültség a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. I. KÖTET. Julius 13-án, szerdán. 153 Szent-lványi Árpád: Ez már nem szerénytelenség, ez már több annál! Fiatal ember, most jött ide és ilyen hangon beszél! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Várady Zsigmond : Ha hangommal megsértettem volna valakit, bocsánatot kérek, de ne méltóztassanak csodálkozni, hogy a folytonos közbeszólásokra végre egyszer-egyszer én is visszafelelek. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek a választási visszaélések, fájdalom, oly mélyen vannak beévődve, mint egy pár másik uri bűn. A ki Magyarországon felszólal, a minthogy én szívesen felszólalok, abban az irányban és abban az értelemben, hogy az uri bűnöket kiküszöböljük, az méltóztassék először önnönmagával, saját erkölesvilágával számot vetni, hogy képes-e, el van-e határozva erősen arra, bogy minden következmérnrt levonjon abból, hogy ezeket az uri bűnöket kiirtani kívánja. Ezek a választási visszaélések nem egy kormánynak, nem egy pártnak a hibái, legkevésbbé sem a munkapártnak és a munkapárt vezetőségének kizárólagos hibái. (Zaj a baloldalon.) Ha önök a választási visszaéléseket ki akarják irtani, akkor legelsősorban azt várhatjuk el önöktől, hogy őszintén és férfiasan mondják utánam azt, hogy ezek a visszaélések minden pártnak Magyarországon évszázadok óta folytonos hibáit képezték. (Zajos ellenmondások balfelöl. Elénk felkiáltások : így soha !) Győrffy Gyula : Szégyenteljes beismerés ! Ertsey Péter : Hát a gyújtogatások és a megfélemlítések, meg az apokrif levelek ! Nekem is van három a zsebemben ! (Felkiáltások balfelöl: Szolgálunk innen is !) Várady Zsigmond: Én a t. képviselő urat nem akarom rendreutasítani a miatt, hogy szégyenteljesnek nevezi akármilyen beismerésemet, ez az elnöknek a joga. Én inkább azt tartam szégyenteljesnek, hogy ilyen hangon méltóztatik a magyar parlamentben beszélni. (Elénk helyeslés jobbról. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Múzsa Gyula: Ne leczkéztessen ! Ertsey Péter : Ne tüzeljünk ! Förster Aurél: Szabad gondolkozó ! Ennek szabad. (Folytonos zaj.) Egy hang (jobbfelöl) : Ez legalább gondolkozik ! Elnök (csenget) : A közbeszólások elbírálása egyedül az elnök feladatát képezi. Én jjártatlanul, elnöki kötelességemből kifolyólag minden irányban igyekszem a csendet és a rendet fentartani. (Helyeslés.) Győrffy Gyula t. képviselő urnak azon közbeszólását, hogy a szégyenteljes kifejezést alkalmazták a t. képviselő úrra, nem lehetett teljesen érteni, (Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Nem ö rá mondta!) mondom, ezt a közbeszólást nem egészen értettem magam részéről, s a mig nem láttam a gyorsírói jegyzeteket, rendreutasitás szükségét fenforogni nem láttam. Méltóztassék az elnökre bizni, hogy az egyes képviselő urakat mikor és mi módon figyelmezteti. (Igaz! Ugy van ! Éljenzés és taps a bal- és a jobboldalon.) 20