Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

152 12. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. egy ránk nézve szerencsétlen választás végén a politikai hatalmat és a többségrejutást megkapták, akkor a helyzet egészen más volt, mint a minő ma az önök helyzete mivelünk szemben, önök azt mondották : most eltakarítottuk az útból, letörtük azokat az elemeket, a melyek itt a belföldön ellene voltak a mi nagyszerű, nemes, 48-as szabadságköveteléseinknek. Most meglesz a szabadság, mert lesz külön bank ; most meglesz a szabadság, mert meglesz a vezényszó s meglesz a szabadság, mert külön vámterület leszünk újra ; egyszóval egész sor olyan programmpontot állítottak föl, a melyek megvalósítása nem ettől a háztól magától függött, hanem függött Ö felségének, a koronás királynak akaratától és függött a Magyarországgal közjogi összeköttetésben, államszerződéses viszonyban álló Ausztriával való tárgyalásasainktól. Ha mi ekkor az egész hatalmat minden mérséklés nélkül, az ellenzéki politikáról való lemondással, az ellenzéki politikában bennerejlő bírálati és ellenőrző jog eszközeiről is abdikálva, önöknek általadtuk és ezt fönn, itt ebben a házban és lenn a vidéken a legkövetkezetesebben, a legmerevebben keresztülvittük, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) és közéleti tevékenységünket a lehető legszűkebbre : tisztán az önkormányzati, közigazgatási térre, kizárólag az önkormányzati, belügyi bajokra korlátoztuk, akkor ezért önöktől ha nem is hálát és köszönetet várunk, — mert a háláért tett jó uzsorástól is kitelik és arra nem reflektálunk — (ügy van! jobbfelől.) de mindenesetre csak elismerést igényelhetünk, nem pedig annak értésünkre adását, hogy önök különbül cselekednek, mert itt maradnak a küzdőtéren. (Elénlc helyeslés és taps, tetszés a jobboldalon.) De, t. ház, ha van önök között valaki, a ki eme felvilágosításom után is, (Mozgás bal/elől) hogy t. i. épen az önök küzdelmeinek könnyebb érvényesítése végett és azért vonultunk vissza, hogy ne mondhassák, ha törekvéseik nem sikerültek, hogy mi voltunk a balsiker okai; ha van önök között valaki, a ki ezért bennünket gáncsolhat, akkor minden tiszteletem fentartásával is ki kell jelentenem : egyetlenegy ember mindenesetre van, a ki semmi szin alatt sem emelhet ezért gáncsot mi ellenünk, és ez épen Jászberény városának t. képviselője, mert akkor, midőn ő mint bosszúálló arkangyal kivert bennünket ebből az országból, erről a sokak által paradicsominak hitt — de én messziről inkább ugy Ítéltem, hogy pokoli — helyről, (Zajos felkiáltások balfelél: Miért kívánkozott ide ? Mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) akkor, midőn mint egy bosszúálló arkangyal több felső és legfelsőbb egyházi hatóságoknak, az egyházpolitikai reformok után már megkapott segítségével, támogatásával és hatalmával bennünket ezen paradicsomból — ám legyen tehát paradicsom — kivert, akkor azután mondott három olyan szót, a melyet nagyon sokan ismernek ebben az országban ; (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) három igen pikáns szót, a melyet lehet, hogy önök elfelejtettek — mert azt a bántást, a melyet másokon elkövetünk, szívesen elfelejtjük, de a kit megbántottunk, az nem tud olyan könnyen felejteni, habár a viszontbántástól tartózkodik is — : e három szó az »impedimentum publicae honestatis« volt. Mindenesetre tökéletes védekezés számunkra e három szó a tekintetben, hogy mi visszavonultunk és mindenesetre feljogosít annak a kijelentésére, hogy bárki gáncsolja is a mi ötesztendei tétlenségünket, ki bennünket az impedirnentum publicae honestatis nagy anathemája alá akart helyezni — habár mi ezt az országház és mi közénk vont sánczot és árkot túlságosan tragikusan sohasem fogtuk fel — a legkevésbbé jogosult arra, hogy nekünk szemrehányást tegyen bármily finoman is azért, hogy mi a közélettől visszavonultunk. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a jobboldalon.) Es most, t. ház, . . . (Nagy zaj és közbeszólások balról.) ... a hozzám intézett közbeszólásokra, t. képviselőtársaim, nem felelhetek. A visszhang-e az oka, vagy a közbeszólások egyszerre nagy száma, hogy nem értem őket elég jól és igy nem szeretnék valamit félreértve, rosszul válaszolni. Hanem méltóztassék megengedni, hogy egy pár további megjegyzést tegyek a szekszárdi kerület képviselőjének beszédének nem arra a részére, a melyben felhívja a t. minister urakat, hogy vigyázzanak, mert ez a nép már nem bírja a súlyos adókat, hanem a midőn ő, a ki résztvett a lefolyt öt esztendőben a hivatalnoki és személyzeti járandóságoknak körülbelül 90 millió koronával való emelésében, rögtön hozzáteszi, hogy siessenek a kormány tagjai és elégítsék ki a még ki nem elégített fizetési és nyugdíjigényeket. Talán lesz módunk a pénzügyi tárcza költségvetésének során erre a kettős álláspontra visszatérni, hanem most egyenesen arra a megjegyzésére reflektálok, a melynél súlyosabb, lekicsinylőbb és bántóbb szót még a legutolsó felszólalásoknál sem találtam, pedig rendszerint ugy szokott történni, hogy a mikor egy kis patak megindul, akkor tiszta vizet visz, később azután mind több és több iszap jön bele. Ez a szó abból áll, hogy a mit a felirat és az igen t. előadó ur a király és a nemzet között fennforgó egyetértéséről és az egyetértés helyreállításáról mondanak, az nem való, mert tulajdonképen csak látszólagos egyetértésről van szó, a mi létrejött az által, hogy mi kikerüljük azokat a félreértéseket, a melyek a fejedelemnek kellemetlenek. Hát eddig ez az elmélkedés hagyján, hozzá teszi azonban, hogy ebben az eljárásunkban a nemzet megalázkodása, meghunyászkodása van. A legtávolabbról sem akarom ezeket a kifejezéseket olyan módon visszautasítani, hogy azzal még csak egy személyes kérdésben való felszólalásra is adjak alkalmat, de ki kell jelentenem, hogy ez a felfogás merőben helytelen és hogy mi nyíltan és őszintén lehetőleg kerülni szeretnénk oly kérdéseket, melyek a nemzet egyik hatalma: az országgyűlés és