Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

12. országos ülés 1910 július 13-án, szerdán. 151 Várady Zsigmond: Bocsánat, tehát Szekszárd kerületének képviselője felvetett és a mely kérdés igy szól: mi az oka annak, hogy a régi szabadelvű párt nem hozott létre több szabadelvű alkotást, mint a mennyit tényleg létrehozott, s vájjon csak magában a pártban, vagy másokban is fekszik ennek oka ? Kérem az igen t. képviselő urakat a túloldalon, vegyék olyan higgadtan és komolyan fontolóra a múltnak ezt a kérdését, mint én fontolóra venni törekedtem, mert jövendőnk számára a kérdés nem is olyan csekély fontosságú. En t. i. ugy találom, hogy mint általában történni szokott a gyarlandó ember azzal is bizonyitja gyarlóságát, hogy valahányszor valamit hibáztat, mindig csak a másiknál találja a hibát vagy a hibának okait, sohasem keresi azt önönmagában. Epén ugy itt is, a t. ellenpárt azt hiszi, hogy ennek a körülménynek egyesegyedül a régi szabadelvűpárt volt az oka. Pedig ha méltóztatnak egy kissé történelem-filozófiailag elmélkedni a dolgok felett, csakhamar rájönnek — hiszen ma már szabadon, nyíltan lehet erről a korszakról beszélni, — hogy az a szabadelvűpárt tetemes nehézségekkel küzdött épen abban a tekintetben, hogy milyen mértékben lehessen szabadelvű ? (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.J Konzerválni akarta, mert konzerválnia kellett magasabb szempontokból és érdekekből a 67-iki kiegyezést. Eme fontos és szükséges konzervatív teeendőhöz . . . (Felkiáltások a baloldalon : Visszafelé konzerválták!) ... szüksége volt támogatókra. Volt Magyarországon egy tekintélyes párt, mely lefoglalta magának azokat a néposztályokat, a melyek vérük, hajlamuk, származásuk, gondolkozásmódjuk szerint a szabadelvűbb irányok számára könnyebben lettek volna kaphatók és megnyerhető!:, de ő azoknak a néposztályoknak minden figyelmét egyetlenegy pontra szegeztette, egyetlenegy kérdésre irányította, — nem vádként említem fel az elmúlt 48-as párt ellen, mert bizonyára hazafias, benső, nemes, jó meggyőződése, lelkiismerete szerint cselekedte, de az ő érdeme, ha érdem, az ő hibája, ha hiba, hogy a nagy magj^ar néposztályok közjogi és politikai figyelme évtizedeken át kizárólagosan a 48 és 67 küzdelmeinek ütközőpontjaira volt irányítva és ezeknek a nagv szabadelvű reformok támosratásara, inaugurálására és a gyakorlatba átvitelére mindenütt a történelem rendjén kapható néposztályoknak figyelme ily módon leköttetvén, és a 48-as politika szolgálatába állíttatván, a szabadelvűpárt kénytelen volt az ő konzervatív, közjogi, 67-es kiegyezést védelmező munkájában támaszkodni olyan egyébként is konzervatív elemekre és igénybe venni ezeknek a támogatását is, melyek azután szocziális és mélyreható újításokban a pártot nem követték volna. így önök maguk is közreműködtek akaratlanul abban, ha nem elég szabadelvű reform jött létre, mert a 67-es kiegyezés, a magyar fejlődésnek a mi meggyőződésünk szerint a múltban és ma és még hosszú ideig egyes-egyedül lehetséges, biztos alapja megrenditését kerülni kellett és őrködni a felett, hogy az szilárdul kitartson minden ostrom ellen és a fejlődésnek ez a biztos alapja a kezünkben és a nemzet számára megmaradjon. (Igaz ! Ugy van ! Élénk tetszés és helyeslés jobbfélói.) Most talán méltóztatnak megérteni, miért mondottam, hogy, a mit a szekszárdi kerület igen tisztelt képviselője felvetett, az a kérdés nem is olyan kevéssé fontos és nemcsak ránk, de önökre nézve is igen lényeges. Méltóztassanak magukban fontolóra venni, hogy vájjon mi az önök teendője a jövőben : nem az-e, hogy a midőn 4% esztendőn át uralmon voltak és meggyőződhettek bőségesen arról, hogy legjobb igyekezetük és legjobb akaratuk mellett is önök maguk is kénytelenek a 67-es alap igénybevételével vezetni a kormányt, (ügy van ! jobb felől.) nem az vohia-e most a feladatuk, nem az volna-e most a teendőjük, hogy azt a közjogi küzdelmet, a mely ebben a házban most már négy évtizede — sőt az ötödikbe lejtünk — fennáll, elejtsük és a küzdelmet most már egészen más szempontok felé irányítsuk, olyan szempontok felé . . . (Zaj balfelöl és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ne tartson nekünk leczkét !)...& mely a nemzet függetlenségét is, a mi véleményünk szerint alaposabban és jobban fogja szolgálni. (Élénk helyeslés jobbfélói. Zaj balfelől.) E helyett azonban mit találunk ? Kézdivásárhely . . . (Felkiáltások balfelöl: vidéki kerület f) vidéki kerületének igen t. képviselője, beszéde végén, egy súlyos és veszélyes fenyegetés folytatásaként, egyenesen beígéri nekünk, hogy de igenis, míg egy becsületes magyar ember élni fog, addig ők mindig fenn fogják tartani ezt az eredményre nem vezethető közjogi politikát és ezzel egyfelől a legsúlyosabb becsületsértést követi el azokon a meghalt és élő magyar embereken, a leik nem a 48-as elvek szerint igazítják politikai meggyőződésüket, (Igaz ! Ugy van ! jobbfélói.) másfelől a legszomorúbb és legsivárabb jövőt mutatja nekünk és helyezi kilátásba, mert azzal ijeszt bennünket, a kik ezen a munkapárton és annak körén kívül az igazi demokratikus haladás és az igazi szabadelvű alkotások őszinte hivei vagyunk, hogy újból, évtizedeken át meg fogják gátolni ennek az 1867 és 1848 közt folyó ádáz és meddő küzdelemnek további fentartásával az eredményes munkálkodást. Bakonyi Samu : A szabadelvűséget nem gátolta ez a küzdelem! Mindig csak előmozdította. Egy hang balfelől.: A pénzekkel számoljanak el! Várady Zsigmond : Ugyancsak a jászberényi képviselő urnak idézett második kijelentése felett, hogy t. i. ő itt marad a küzdőtéren mint kisebbség is, csak őszinte örömünknek és köszönetünknek adhatunk kifejezést. Senki az ellenkezőt nem kívánja. De viszont, t. ház, az ebben a megjegyzésben benne levő igen finom, igen művészi, de talán épen azért nem kevésbbé erős vád és vágás bennünket igazságosan nem érinthet, mert akkor, midőn önök