Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-12
150 12. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. a kis- és nagybirtok nem egyenlően adóznak, hanem a kisbirtokosokkal több, a nagybirtok aránytalanul kevesebb adót fizet és felkiv minket, hogy ezt orvosoljuk, mert ebből a nagy néposztályoknak titkos gyűlölsége és a gyűlölségből igen veszélyes következések hárulhatnak reánk. Ez igaz, de csak akkor, ha ezt az évszázadok rendjén előállott igazságtalan és ferde helyzetet, az ő hozzá hasonló és magát a ténykörülményt helyesen meglátó, elsődlegesen helyesen felismerő emberek ebből a tényállásból helytelen, téves következtetéseket fognak leszármaztatni. De ha Nagyatád tisztelt képviselője megvizsgálja és meglátja, hogy ez évszázados történelmi fejlődésnek az eredménye, mert a nagybirtok 48 előtt nem fizetett semmi adót, és minden ily esetben előfordul, hogy a később adó alá vont birtoktesteket kisebb arányban vetik alá az adózásnak ; és ha a kérdésnek azon gazdasági oldalát is meg fogja vizsgálni, hogy azok a nagybirtokok ma is sokkal kevesebb jövedelmet hajtanak aránylag, mint a kisbirtokok, és hogy ily módon a ferde helyzetet az azt előidéző történelmi és gazdasági körülmények indokolják : akkor ilyen felvilágosítás mellett rpegnyugtathatja a demokratikus néposztályokat, az ő közönségét, főleg abban a tekintetben, hogy itt ez állapotot az uralkoaó társadalom részéről nem valamely ellenséges érzület tartja fenn. (Ugy van I jobbfelől.) Jobban szeretném tehát, ha azok, a kik a demokratikus eszmék terjesztésére vállalkoznak, ilyen esetben nem igy emelnék a panaszt az uralkodó társadalommal szemben, hanem azt mondanák, hogy annak a nagybirtoknak is óhajtandó volna nagyobb jövedelmeket hozni. És ezen a ponton megigérem, hogy a t. ház tárgyalásainak majd érdemleges mezején esetleg további megjegyzéseket fogok fűzni t. képviselőtársam szavaihoz. A másik ideája az, hogy mi, a háznak többsége, vagy maga a t. ház olyan földbirtokjavitó törvényeket hozzunk, a melyek az ország pénztárát súlyos milliókkal terhelnék meg, és ezen milliókat egy kereskedelmi üzletágnak egyszerűen a törvényhozás akaratával való eltörlése mellett csináljuk meg, t. i. a biztositás helyébe az állami biztositást állítsuk. Erre rövid szóval legyen szabad annyit válaszolnom, hogy a kereskedelmi üzletágak eltörlésének utján az agrár-érdekek semmiféle művelt országban nem istápolhatok, és nem is fognak Magyarországon sem istápoltatni — erős meggyőződésem szerint — sohasem. De ha valaki erre a kényes és sikamlós útra rálépne, csakhamar a saját kárán tanulná meg, hogy a kereskedelmi üzletágban a legóriásibb jövedelmet hajtó vállalkozások az állami hivatalok kezében sokszor veszteségekkel járó vállalatokká alakulnak, (ügy van!) Jászberény város igen t. képviselőjének mindjárt a felirati vita első napján tartott, és egy szempontból rendkivül örvendetes, — mert az őt évtizedeken át jellemző — magas stílusban és emelkedett hangon tartott beszéde szintén kényszerit egy pár szerény és olyan megjegyzésre, (Halljuk!) a melyet az ő nagy politikai múltja és a közélet terén szerzett igen értékes tapasztalataival szemben érzett köteles tisztelet mellett is tennem kell. Ez a pár megjegyzés pedig ahhoz a kijelentéséhez fűződik, hogy ez a párt csak egyszerű utódja a régi szabadelvűpártnak. Hogy mit ért ezalatt, azt hiszem, ezt itt mindenki tudja, mert hiszen az ő előző és sokkal részletesebb nyilatkozatai senkit sem hagyhatnak kétségben. De hogyha mégis valaki azt hinné, hogy ez alatt mit kell érteni, hát Szekszárd tisztelt képviselője rögtön rákövetkező beszédében hallhatta, hogy ez alatt azt kell érteni, hogy a régi szabadelvűpárt egyetlenegyszer volt szabadelvű, akkor, a mikor az egyházpolitikai reformokat megalkotta. De saját szavaiból is megértjük, Jászberény város tisztelt képviselőjének szavát egészen, a mikor beszéde végén azt mondja, hogy ő itt fog maradni ellenzékben, kisebbségbe jutása daczára is, nem ugy, mint mi, a szabadelvű párt tettük, a kik ugy fent, mint lent, abban a perczben, a mikor elvesztettük a többséget és a hatalmat, a hatalom birtokának hiányából azt a következtetést vontuk le, hogy félre kell állnunk és a küzdelmet másoknak kell átengednünk. Ezekre a törekvésem szerint hiven idézett kijelentésekre bátor vagyok röviden megjegyzést tenni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Azt nem kivánom tagadni, t. ház, hogy egy bizonyos értelemben a nemzeti munkapárt, ha uem is utódja, de testvére a régi szabadelvűpártnak. Testvére azért, mert egy közös apától származik, egy bizonyos Deák-párttól. És én nem tudok jobbat kivánni ennek a pártnak most, a mikor működésének küszöbén áll, hogy szemben bárminő támadásokkal, szemben bárminő nehézségekkel, csak törekedjék annak a Deák Ferencznek és annak a Deák-pártnak a nyomdokain haladni. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon : Várjuk !) Bakonyi Samu : Bégen várjuk azt a Deákpárti politikát! Polónyi Dezső: A vesztegetésekről beszéljen ! (Felkiáltások a jobboldalon : Ott is volt vesztegetés !) Az valótlanság ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Várady Zsigmond: Arra a kérdésre, hogy a szabadelvű párt csak egy szabadelvű alkotást csinált-e, mindenesetre tagadással kell válaszolnom. Nem ütköznék nehézségekbe a harmincz esztendeig tartott szabadelvű uralom törvénykönyveiből, az általa meghozott törvényekből számos valóban szabadelvű dolgot felidézni, igy akár a főrendiház reformja köréből. . . Bakonyi Samu : Félmunka volt! Várady Zsigmond . . . akár az ügyek vitelének szabadelvű kezelése és az e körül kifejlődött gyakorlat teréről. Ez azonban ismét igen messze vezetne. Legyen szabad inkább azt a kérdést felvetnem, a melyet Szekszárd város képviselője . . . Ráth Endre: Kerület és nem város! Ha már minden áron ujitó akar lenni! (Zaj a jobboldalon.)
