Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

146 12. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. zéki pártokkal szemben is erőszakosan járt el, de a mi a nemzetiségi párttal szemben történt, az példátlan. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy a román nemzetiség, a mely három millió lelket számlál, csak öt nemzetiségi képviselőt tudott beküldeni, holott halottaink száma nyolcz, tehát ezen öt képviselő megválasztása nj'olez emberáldozatba került. << Majd később egész légióját sorolja fel a visszaéléseknek. Hogyha gr. Tisza István az ő beszédére akart reflektálni, mint pártvezérnek kötelessége lett volna szót emelni vagy a kormány védelmére, vagy e tények megtörténtének tagadására. Azonban ő nem ezt tette. Egy hang (jobbfelől): Nem fiskális Tisza István ! Polónyi Dezső : Ö demonstratíve lépett fel azon irányban, hogy ő ebben a kérdésben nem akar polemizálni az ellenzékkel, ő nem angazsálja magát ezekben a vesztegetési dolgokban, ő kivül akar, felül akar ezeken maradni, hadd viselje a felelősséget az a Khuen, a kit pedig tulaj doképen ő jelölt ki ministerelnöknek. (Zaj és ellenmondás jobbfelől.) Hát t. ház, erre én azt felelem, hogy nem addig van az ! Ha gr. Tisza Istvánnak méltóztatott ennek az erkölcsi bűznek a terjesztésében kétes passzivitással is bár, résztvenni . . . (Nagy zaj jobbfelől. Halljuk az elnököt!) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék parlamentárisabb kifejezést használni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Polónyi Dezső: Mély tisztelettel kérdem az elnök urat, miheztartásom végett kegyeskedjék megjelölni azt a kifejezést, mely imparlamentáris. Elnök: Mikor a képviselő ur erkölcsi bűzről beszélt. Polónyi Dezső : Én leszek bátor ezen szavakat Nagyméltóságod tanulmányából idézni majd a beszédem folyamán. Nem gondoltam, hogy ezzel a parlamenti illem ellen vétek. Ez egy hasonlat. Hogy itt korrupczió történt, vesztegetés történt, bűntények történtek, ezt semmiféle módon letagadni nem lehet. Hogy ez a mi közéletünkre erkölcsileg milyen hatással lesz, arra majd rámutatok később ; de mikor én nyíltan, őszintén akarom kifejezni véleményemet, akkor igy is erőszakot kell tennem önmagámon, hogy a tényeknek megfelelő jellemzést tudjak adni. Méltóztassék nekem ezt a hasonlatot megengedni; az én véleményem szerint ez az, a minek én megjelöltem, a mi itt elterjesztetett és azt kötelessége gr. Tisza Istvánnak a miniszterelnök úrral együtt szagolni, és együtt viselni érte a felelősséget. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Elnök : A t. képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, liogy elnöki figyelmeztetés tárgyává tett kifejezést ismételnie nem szabad. (Helyeslés jobbfelől) Polónyi Dezső: Az én meggyőződésem szerint gr. Tisza Istvánnak nem lehet mentsége az, hogy ő — mondom—kétértelmű passzivitásban volt ezen j kérdés tekintetében. Egy tanulmány fekszik épen ! előttem, a melyik megmondja azt, hogy vezető államférfiaknak nem elég az, hogy maguk pozitív részt ne vegyenek az ilyen dolgokban, hanem határozott akarattisztaságot kell bizonyitaniok a nemzet előtt, azt t. i., hogy nekik nem volt módjuk ezeknek a megakadályozására. Az én nézetem szerint tehát akármilyen] kifejezésekkel is fejeztessék ez ki, a lényege annak, a mit kifejezni akartam, az, hogy gr. Tisza István mentesiteni akarta magát azon felelősség alól, a mely most a korrupczió révén a ministerelnök úrra hárul, holott neki erkölcsi kötelessége vele együtt a felelősséget vállalni és mi, a függetlenségi párt, a kik ezen a kisded játékon keresztül látunk, nem is fogjuk őt ettől soha különválasztani. Miskolczy Imre: A mit gr. Tisza István tesz, azért a felelősséget mindig vállalja. (Zaj.) Polónyi Dezső: Méltóztassék megengedni, t. többség, én szeretném a beszédemet elmondani és nem óhajtanék véteni az illem ellen ; de minthogy most szigoritott szabályok léptettetnek velem szemben életbe, kénytelen vagyok kissé megválogatni kifejezéseimet. (Zaj.) Gr. Tisza István ezen ténykedése óriási tapsot aratott, az egész sajtó visszhangozza dicsőségét, visszhangozza azt, hogy nyilván valami uj keleti bonyodalomnak vagy nem tudom minek a konzekvencziája, hogy ő azt a magas röptű, de már nem ismeretien, beszédet elmondotta. Pedig, t. képviselőház, abból, a mire az előbb rámutattam, le lehet vonni azt a konzekvencziát, hogy a tapsok tulajdonképen nem őt illetik. Nem ő az, a kinek önök, t. többség, lételüket köszönik. Egészen bizonyos, hogy azt csak két dolog szülte meg ; az egyik gr. Andrássy Gyulának illojális magatartása a függetlenségi rjárttal szemben, a másik az a mérhetetlen korrupczió, a melyet a kormány a választáson kifejtett. (Zaj és derültség a jobboldalon és a középen.) Ez a két dolog hozta ide önöket. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elhiszem azt, hogy nem kellemes ezeket a dolgokat hallgatni, de azt is méltóztassanak megengedni, hogy sokkal jobb ezeket a nézeteket nyiltan elmondani, mert az elfojtott szónak sokkal több keserűsége van és nagyobb kitörésekre vezet. A magam részéről röviden rámutattam azon véleményemre, a melyet a múlt alakulására és azok alapján a politika jelenlegi helyzetére vonatkozólag táplálok. A mi a jövőt illeti, ebben én két kérdést látok előtérbe nyomulva. Ez a két kérdés, a mely a t. többség felirati javaslatában is kifejezésre jutott, — nézetem szerint meg nem felelő indokolással — a bankügy és a választói jog kérdése. Azt mondja a felirat a bankkérdésben (olvassa) : »Elismerve azon nagy szolgálatokat, melyeket az Osztrák-Magyar Bank hiteligényeinek kielégítése és valutánk állandósága és biztonsága tekintetében a múltban tett és méltányolva azon előnyöket, a melyeket a jövőben is nyújtani képes, nem kívánjuk az önálló bank felállítására ! nézve fennálló kétségtelen jogunkat érvényesíteni,