Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

12. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. 147 hanem hajlandók vagyunk az Osztrák-MagyarBank szabadalmának megújítására, ha ez a nemzet minden jogos érdekének megóvása mellett eszközölhető.« Ez a felállítás ugy, a hogy adva van, alkalmas arra, hogy az országban több embert tévedésbe ejtsen. Nézetem szerint az indokolás meg nem felelősége, helyt nem állósága az, a mi rámutat ennek a dolognak helytelen felvételére. Azzal indokolja a többség a bankszabadalom meghosszabbítási készségét, hogy elismeri, miszerint a bank a múltban hiteligényeink kielégítése tekintetében megfelelő módon szolgált ki bennünket. Egy rövid pillantást szeretnék vetni arra, hogy mit értünk mi a hiteligények kielégítése alatt. A bank-kimutatások szerint a múltban az Osztrák-Magyar Bank hitelkontingensének 50 százalékát, sőt utóbb 1898-ban például a váltóleszámítolási hitelnek 62 százalékát Magyarországon helyezte el. Egészen nyilvánvaló előttem, hogy a felirat nagyrészt arra czéloz, hogy az Osztrák-Magyar Bank, ez a kuláns, ez a nemes intézet fenntartja a hitelnyújtásban a teljes paritást, sőt még ezen a paritáson is túlmegy. Ennek kissé a mélyére kell nézni. Ha az osztrák Compass adatait kezünkbe veszszük, azt találjuk, hogy 1900 deczember 31-étől 1908 deczember 81-ig, csak fel nem osztott nyereség czimén 13307 millió korona szerepel. Miből áll ez elő ? Ugyebár a bankügyletek körébe eső hitelműveletekből, magyarul mondva, kamatból. Volt szerencsénk tehát ezen fel nem osztott nyereséghez 50-, sőt nagyrészt 62% erejéig hozzájárulni. Ha én egyebet sern mondanék ezek után, mint azt, hogy a bankvagyon feloszlatása esetén bennünket csak harmincz — de ez nem pontos szám, konczedálom, mert egy része 35%-ig mehet — illet meg, 70% pedig az osztrákokat, ez jelenti számszerűleg azt, hogy ha mi . . . Hantos Elemér: Épen ellenkezőleg, sokkal nagyobb hányadban részesülünk. Polónyi Dezső: . . . ezen fel nem osztott 30%-os nyereségre 635.35 milliót befizettünk, akkor visszakapunk a kulcs szerint 443.56 milliót. Hantos Elemér : Ez egészen más ! Polónyi Dezső: Ezen 8 év alatt több, mint 200 millió folyt be az osztrák-magyar bank pénztárába, ugy hogy ez összegre nézve nekünk még a visszatérítés reménye sincs megadva. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy ily berendezkedés mellett egy állandó folyamat tartatik fenn, a melylyel a mi gazdasági erőink ugyanazon százalék differencziális számitás alapján beutaltatnak a bank pénztárába. Ily viszonyok mellett kétségtelen, hogy ha ki is elégítik hiteligényeinket, az elszámolásnál azért mi oly hátrányt szenvedünk, a melynek reparálása csak az elkülönített bank által lehetséges. Ez tehát az a nézetem szerint meg nem állható ok arra, hogy a bankszabadalom meghosszabbittassék. A másik indok az, hogy elismeri és méltányolja a többség a valuta állandósága és biztossága tekintetében a múltban tett nagy szolgálatokat. Én csak arra mutatok röviden rá, hogy a pénzintézetek összes nagyobb, külföldi tranzakcziói kizárólag azon buknak meg mindig, hogy a valutát garantálni nem tudják. Ez az indok, habár a tényleges helyzettel némileg indokolható, valójában meg nem áll. Ezzel a bankkérdésre vonatkozólag egészen nyilvánvalónak tartom, hogy a nemzet jogos érdekének megóvása mellett az fenn nem tartható és ezért én azt ily formában akczeptálhatónak nem is tartom. A másik a választói jog kérdése, a melyre vonatkozólag méltóztassanak nekem megengedni, hogy csak igen rövid reflexiókat tegyek. Erre vonatkozólag azt mondja a felirati javaslat, hogy »a belügyi reformok terén megoldásra váró nagyfontosságú választójog kérdését a szabadelvű demokratikus haladás szellemében az általános választójog alapján készek vagyunk megoldani, a mennyiben a társadalom értelmesebb elemeinek jogos befolyása és a magyar állam egységes nemzeti jellege kellő biztosítékokkal vétetik körül«. Én azt látom ebből, hogy ez a passzus oly kényelmes módon van stilizálva, hogy ebbe majdan, később az adott alkalomnak megfelelően a legkényelmesebb dolog belemagyarázható legyen. Én a magam részéről nem tételezhetem fel azt, hogy önérzetes és komoly emberek némán adják le szavazatukat ilyen kérdésben, a mely az ország elsőrendű fontosságú és elsőrendű kulturális kérdése, akkor, a mikor feltehető, hogy ezen passzusba később belemagyaráztatik egy oly elv, a. melynek épen homlokegyenest ellenkezőjét foglalja el ma az illető. Ennek tehát vagy szabatositása elkerülhetetlen, vagy határozott nyilatkozatot kell követelnünk arra vonatkozólag, mi az, a mit ezalatt értenek, benne van-e ebben az általános választói jog egyenlő alapon, nem egyenlő alapon, benne van-e a gróf Tisza István által hirdetett az a választói jog, a mely a társadalomnak csak értékesebb elemeit akarja belevonni az alkotmány sánczai közé. Ebben a kérdésben magához a t. többséghez fordulok : méltóztassanak erre vonatkozólag bennünket megnyugtatni, milyen irányban lesz ez a jövőben magyarázható. En hallottam valamit és ugy látszik nem olyan alap nélkül. Még a választátások előtt egyszerre elcsendesültek ezek a választói jogi kérdésben felmerült elvi differencziák; azt rebesgették, hogy meg találták ebben is a tranzakcziót egymás között az ellentétes elemek. Ara is volt ennek a tranzakcziónak : a közigazgatás államosítása. És én ugy látom a következményekből, hogy a mikor minden előzetes szükség nélkü hozzák elé a közigazgatás államosításának kérdését, ennek kell, hogy valami jelentősége legyen, ok nélkül ezt a kérdést kapcsolatban a választói jogi kérdéssel nem hurczolták volna ma ide. T. képviselőház ! Sajnálom, be kell fejeznem röviden felszólalásomat. Igyekeztem nézetemet őszintén elmondani a múltra és a jövőre vonatkozólag. Csupán a végső konzekvencziákat kívánom levonni. IV-