Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-12
12. országos ülés 1910 Julius 13-án, szerdán. 145 kat. Valamennyi javaslat szóvá teszi azt a korrupcziót, a mely a választásoknál egyedül volt eszköze a mai többség létrehozásának. (Mozgás jobbfelól.) Folyik a vita ; a t. többség padjairól hallottunk egyszer egy indifferens felszólalást, a, mikor egyszerre megjelenik gróf Tisza István, (Élénk éljenzés a jobboldalon.) megjelenik itt gróf Tisza István, (Éljenzés a jobboldalon.) a mikor mondom itt megjelenik gróf Tisza István . . . (Éljenzés a jobboldalon. Derültség a szélsőbaloldalon.) Posijay Miklós : Majd mindjárt jön a kantár is a nyerités után ! (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Dezső: Talán méltóztatnak nekem, mielőtt folytatnám, egy szerény megjegyzést megengedni. Én Deák Ferenczre hivatkozom — ez talán hatni fog — Deák Ferenczre, a ki azt mondotta egyszer ilyen jelenetnél, hogy a kisebbséget nem védelmezi más, mint a házszabály és a többség méltányossága és hogy senkit nem kötelez annyira a méltányosság, mint a többséget. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) .-Csendet kérek! Polónyi Dezső: En itt kötelességet teljesitek, nem privát passzióból mondom el a mondanivalóimat. Azt hiszem, a t. többség kötelezve érezheti magát azon méltányosság gyakorlására, hogy nem neheziti meg nekem ok nélkül eme feladatom teljesitését. Mondom, megjelenik itt gr. Tisza István és — nem tudom, mi okból — elmondja szórólszóra ugyanazt a bestédét, a melyet 1910. márczius 3-án Nagyváradon mondott el. Szórói-szóra elmondja és felül saját külön soviniszta frazeológiájának vesszőparipájára, végigszáguld ezen a házon, nekiront a két vagy három nemzetiségi képviselőnek, majd újból visszavonul tapsokat aratni, aztán ismét odafordul a nemzetiségiekhez, nem tudom, miért. Nem tudom, miért történt ez ? Elhozza magával az ő saját egész külön szótárát; hallottam beszélni kártyavárról, délibábról, (Félkiáltások jobbfelól: Balkánról !) Balkánról, hallottunk egyéb talleyrandi ábrázattal előadott kifejezésekről keverve tyukszempolitikával, Paprika Jancsival, balekkal. Mindezek a kifejezések lehetnek igen sokszor találók, de a politikai, a parlamenti tárgyalási hang szempontjából legalább is perverzek. (Zajos derültség a jobboldalon.) Szinyey-Merse Félix: ö tanitja ki Tiszát! Polónyi Dezső: Hát ő megjelenik itt és a végén ismét odafordul a nemzetiségi képviselők felé, édesgetve őket maga felé. Nézetem szerint nyilván az ugrai mandátum kérdésénél szükség leszen nemzetiségi szavazatokra, (Zaj a jobboldalon.) Nem tudom, hogy igy van-e ; egy azonban bizonyos, t. i. hogy nem voltak az emberek tisztában azzal, hogy mi czélja volt az ő tegnapi felszólalásának, mi czélja volt elismételni azt a beszédet, a melyet az egész ország már ismert, s a melytől emezt csak az a különbség választotta el, hogy a tyukszemrehágás-politikát és a jjaprikajancsi-politikát ott kifejezetten megmondta, hogy azt a múlt kultuszkormány népiskolai törvényére KÉPYH. NAPLÓ. 1910 —1915. I. KÖTET, és a vallásoktatásra vonatkozó rendeletére alkalmazza, de itt óvatosan ezt az egy vonatkozást elhallgatta. En magam is kerestem ennek okait, és azt hiszem, nem csalódom és nem tévedek akkor, a mikor azt állítom, hogy megtaláltam őket. Felszólalásom pozitiv czélja két irányban volt meg. Az egyik, a mely nagyon kézenfekszik, az, hogy ő eldiskurálni akarta azokat a dolgokat, a melyekről itt általában és minden szónok beszédében szó volt. A másik, a mi még kézenfekvőbb, és egész nyilvánvaló, és nem tagadom, sikerült is neki, az, hogy ő az ellenzéki pártokkal szemben egy neutrális területen akart bevonulni a képviselőházba és itt lehetőleg ellenmondásoktól mentes székfoglalót akart tartani. Nem tagadom, ez sikerült is. Ne méltóztassék egészen az ő dicsőségének venni, mert csak ugy jelzem nagyjában, hogyha az egész koalicziós kormányzásnak más haszna az önök szempontjából nem volt, de az megvolt, hogy megtanította gr. Tisza István urat a helyes nemzetiségi politikának követésére. Az tudniillik, a mit tegnap beszédében előadott, szórói-szóra a koalicziós kormányzat nemzetiségi politikája volt, a mely számtalan beszédben, minden felszólalásban kifejezést nyert. De mindez még nem elégitett ki. Keresnem kellett további okokat, a melyek gr. Tisza Istvánt arra birták, hogy tegratp itt ilyen tenorban, ilyen hangon felszólalt. Keresve az okokat, feltűnt, hogy beszédjét azzal kezdte, hogy nem óhajt a szónokokkal polemizálni, polémiába bocsátkozni nem kivan, feltűnt továbbá, hogy egyetlen tagadó szava nem volt a vesztegetésekre vonatkozólag; és a kormányt a pártvezér egyetlen szóval védelemben nem részesitette. (Derültség a jobboldalon.) Sőt tovább megyek. Kifejezetten beismerő nyilatkozatot tett, (Mozgás a jobboldalon.) a mikor azt mondta Miháli képviselő közbeszólására, hogy balekek lettek volna, ha másként cselekesznek. (ügy is van ! a jobboldalon.) Ha pártvezér, mert nyilván, kimondottan a többség pártvezére, (Mozgás a jobboldalon.) felszólal egy felirati vitában, a hol minden ellenzéki felirati javaslat azzal kezdődik, hogy megbélyegzi a korrupcziót, a mely a választásoknál tapasztaltatott, mikor minden egyes ellenzéki politikus ezzel foglalkozik : nem kötelessége akár tagadni ezt, akár védelmébe venni a kormány eljárását ? Véleményem szerint akkor, a mikor ő egyenesen Miháli képviselő ur beszédére válaszolt, kötelessége lett volna ezt megtenni. Miháli Tivadar képviselő ur a beszédét igy kezdi: »Sajnálattal kell konstatálnom, hogy a most lefolyt választásokból a nemzetiségi párt igen megfogyva került vissza az országházba. Ennek oka nem abban keresendő, mintha a nemzetiségi képviselők iránt a nem magyarajku nép elvesztette volna bizalmát, hanem abban, hogy a kormány a nemzetiségi képviselőkkel szemben a választások alkalmával a legnagyobb erőszakot fejtette ki. Elismerjük, hogy a többi ellen19
