Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-12

144 12. országos ülés 1910 július 13-án, szerdán. nagy örömmel üdvözölte őt, az akkor legaktuálisabb kérdésben, a választói jog kérdésében való megtérésében. Megtért akkor gr. Andrássy Gyula, mivel azt az általános választói jogot a függetlenségi párt örömmel látta, és várta az ő működésének fejleményeit. Hogy mik, mik nem történtek, nem szándékozom egész részletesen kifejteni, de bátor vagyok arra rámutatni, hogy a kvóta-kérdés beállítása, kapcsolatban a bankkérdéssel és annak kimenetele egyesegyedül az ő működésének volt köszönhető. Ha gr. Andrássy Gyula azon magatartást, a melyet tanusitott, nem tanusitja, a kvótát a függetlenségi párt soha meg nem szavazta volna. (Derültség a jobboldalon.) Nyegre László: Iszonyú nagy gyengeséget árulnak el! Polónyi Dezső: gr. Andrássy Gyula, a mint volt szerencsém jellemezni, a függetlenségi pártnál személyisége, egyénisége révén nagy tiszteletnek örvendett, összes nyilatkozatai oda tendáltak, hogy a kvótát meg kell szavazni azért, hogy fentartsuk magunknak a szabad kezet a bankkérdésben. Ö kapaczitálta állandóan a folyosón a függetlenségi párt tagjait, ő volt az, a ki egyenesen rávette a függetlenségi pártot annak megszavazására azért, hogy a bankkérdésben a szabad kéz biztositható legyen. Ennek értelme nem lehetett más, mint hogy az akkori többség, a függetlenségi párti többség elvei tényleg meg is valósittassanak. A mint mondom, igy volt beállítva ez a kérdés, mert hiszen jól tudjuk, hogy mik következtek azután. Gr. Andrássy Gyula nézetem szerint titokban melengette kisded fészkét és nevelte azt a fiókákat, a kik a kilenczes bizottság programmjából táplálkozva lettek volna hivatva felnevelkedni és széjjel röpülni a nemzetet boldogítani. Akkoriban ő már-már ott tartott, hogy az önelégültség bizonyos érzetével, sok jóhiszeműséggel és még több naivitással szemlélte munkájának eredményét, naivitással, mondom, mert nem számolt azzal a körülménynyel, hogy gr. Tisza István és társainak félrevonulása nem végleges elhatározás és csalóka dolog, — hogy azok a kellő pillanatban be fognak jönni, és előle a dicsőséget le fogják aratni. Meg is történt t. képviselőház, hogy egyszer esak elrepült Bécs felől az a nagy madár és betojta azt a kakuktoiást Andrássy fészkébe, a melyet nagygyá neveltek aranyon és a melynek végeredménye az lett, hogy gróf Andrássy Gyulát az ő szép szándékaival együtt egyszerűen félretették. Az történt, t. képviselőház, hogy egyszerűen megvették előle ezt az országot. Megvették olyan módon, a mint azt a Habsburg-politika már két izben produkálta nálunk. Szóval nem ismeretlen jelenség. Első izben a mohácsi vész alkalmával, I. Ferdinánd idejében, a mikor — tudjuk a történelemből, — meg kellett vásárolni Magyarországot. Másodízben a pragmatika szankczió létrejöttekor, III. Károly alatt. Harmadízben történt ez a vásárlás most. a mikor az ország elég merész volt, hogy gazdasági önállóságát akarta kivívni. Hát, t. képviselőház, ezek a régibb jelenségek nagyobbrészt a machiavelizmus nyomán alkalmazott tanokból fejlődtek ki. A XVIII. században tapasztaltuk azt az erkölcstelenséget, hogy a politikai életet kizárólag csak korrupcióval, pénzzel és vesztegetéssel irányították. III. György angol király idejében minden választásra pénzt adtak ki egész nyilvánosan ; sőt Bute lord egy javaslatának tárgyalása alkalmával, 1762-ben odáig vitték és fejlesztették ezt az erkölcstelenséget, hogy az állami fizetési hivatalban nyilvános pénztárakat állítottak fel, a honnét a képviselők minden egyes szavazás után dijakat vettek fel. Én nem akarok ezzel a kérdéssel mai felszólalásomban bővebben foglalkozni, csak rámutatok, hogy mintha emlékeznénk a nemrég múlt időkből arra, hogy nálunk is történt már kísérlet a képviselői szavazatnak pénzzel való befolyásolására. Ismétlem azonban, nem akarok most ezzel foglalkozni, mert sokkal fontosabb dolgok állanak előttem. Azt hiszem, t. képviselőház, kétségtelen és nem tagadható tény, hogy a kormány egy államtitkári rangban lévő kinevezett közhivatalnokot bízott meg a választások vezetésével. (Mozgás jobbjelől.) Nyilvános pénztárt tartott fenn, melyet a központból dirigált a kormány végrehajtó közege. T. képviselőház! Alkotmányjogi szabály az, hogy közhivatalnok magánpénzeket nem kezelhet. Kizárólag csak közpénzeket szabad kezelnie, s ha ezek a pénzek közpénzek voltak, akkor ezért a tettéért a kormány a képviselőháznak felelősséggel tartozik. (Zaj a jobboldalon.) Igenis, nekünk követelnünk kell, és követelni is fogjuk a nyilvános elszámolást ezekről a pénzekről, (Zaj a jobboldalon.) mert ha ezt nem teszik meg, nekem és mindenkinek ebben az országban, jogom lesz feltételezni, hogy a legtisztátalanabb eredetűek azok a pénzek, a melyek a választási czélokra fordíttattak. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, épen most hoztak Amerikában, az Egyesült-Államokban, törvényt arról, hogy mindazon pénzekről, a melyek választási czélra adattak ki, a kormány tartozik nyilvános elszámolást adni. Epén most fogadta el a szenátus ezt a javaslatot, és Amerikában ez a jövőben igy lesz bevezetve. Angliában ugyancsak minden választási pénz nyilvános ellenőrzés alatt áll. Nem látom tehát okát, hogy itt nálunk Magyarországon, a hol olyan gyanús jelenségek igazolják ennek szükségességét,^ miért ne tennők meg ezt mi is ? (Zaj jobb felől.) És addig, a míg ez meg nem történik, a míg teljesen tiszta képet nem nyerünk és nem fogjuk megtudni, honnan eredtek azok a pénzek, a melyeket választási czélokra fordítottak, addig nem hagyjuk nyugodni ezt a kérdést és követelni fogjuk a nyilvános elszámolást. T. képviselőház ! Egy ilyen módon vitt vezetéssel végrehajtott választási hadjárat után bejövünk a képviselőházba és elkezdődik a felirati vita. Sorban szólalnak fel a szónokok az ellenzék padjairól, egyenként adják be a felirati javaslato-