Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. 137 T. ház ! Bn a trónbeszédre adandó válaszfeliratot tartom az egyetlen és igazi módnak és alkalomnak arra, hogy a nép, koronás királya előtt, őszintén és közvetlenül kitárhatja szivét és lelkét. Akarom hinni, hogy a királyi hatalom legalkotmányosabb képviselője, a leglovagiasabb, a legbölcsebb a legtiszteltebb uralkodó, a mi szeretett agg uralkodónk is ez alkalommal szintén elvárja tőlünk a teljes őszinteséget, már csak azért is, hogy a mi őszinteségünk alapján annál hivebben teljesíthesse velünk szemben is alkotmányos kötelességeit. . A nemzet egységes ereje és akarata hozta létre az államhatalmat, és ennek, t. képviselőház, egyetlen feladata csak az lehet, hogy azok jólétét, haladását és boldogulását mozditja elő és azok biztonságáról gondoskodjék, a kiknek természetes szabadságából és akaratából ez az államhatalom létrejött; és a nemzet erejét is az alkotmány szerinti értelemben igénybe venni csak ugy lehet, csak ugy szabad, ha ezen erő állandóan és becsületesen a nép és nemzet javára fordittatik. Ennélfogva összes intézményeinknek, tehát a királyi hatalomnak is ugy kell megalkotva lenniök, hogy külön-külön és összhatásukban, mindannyian és együttesen a nemzet, a nép jólétét, haladását szolgálják. Es, t. képviselőház, ez szabja meg a királyi hatalom kötelességét is a nemzettel szemben. Uralkodásában a király sem vehet más eszközöket igénybe, mint a melyeket az alkotmány megenged, s mint a melyek a nemzet és az állam erősödését elősegitik. Igaz, ezzel szemben szintén terheli a nemzetet az az alkotmányos kötelesség, hogy mindazt, a mit a királyi hatalom által képviselt alkotmányos államforma tőlünk alkotmányosan követel, teljesitsük. A kötelességteljesitésnek eme kölcsönösségén alapul az a bizalom és szeretet, mely a fejedelmet népével elválaszthatatlanul kapcsolja össze és a mely egyetlen szilárd és biztos alapját képezi nemcsak a nemzet boldogulásának, de a trón biztonságának is. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) • A történelem nem egyes eseteket sorol fel, a midőn virágzó és hatalmas államok csupán csak azért semmisültek meg, mert ez a bizalom és szeretet fejedelem és népe között hiányzott. Es mit hallunk mi, t. képviselőház ? Nálunk azt hirdette a koaliczió kormánya, hogy a koronában a nemzet iránti bizalom megrendült. Gr. Khuen-Héderváry Károly t. ministerelnök ur megbizatása pedig egyenesen arra terjedt, hogy a királynak a nemzet iránti eme bizalma helyreállittassék. Hát azt kérdem én, t. képviselőház, az alkotmányban előirt kötelességét az uralkodóval, a királyi hatalommal szemben ez a nemzet ugyan hol, ugyan mikor sértette meg ? (Igaz ! Ugy van I balfelől.) Mikor és hol adott alkalmat arra hogy a belénk helyezett bizalom megrendüljön ? (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Felsoroljam közel négyszázados tapasztalatait történelmünknek, a melynek során KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. I. KÖTET. mindenütt ott van, hogy ez a nemzet királya és a királyi hatalom iránti, alkotmányban előirt kötelességét nemcsak szakadatlanul és hiven telj esitette, de történelmünk lapjai tanúskodnak arról is, hogy mikor a trón megingott és komoly veszedelmekben forgott, ez a nemzet volt az, a mely feledve minden sérelmét, a trón mentésére sietett. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) S négyszáz esztendős tapasztalat tanusitja azt is, hogy valahányszor a korona, a királyi hatalom, a nemzetnek, e népnek alkotmányos kötelességtelj esitését bőven és tökéletes módon kinasználta, a nemzeti követelések, s a nemzeti czélok, a nemzeti haladás érdekében, a mi a koronától várható volt, soha, de sohase teljesíttetett. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) De nem kell négyszáz esztendő, elég a legújabb öt év történetére utalni. A koalicziós többséget ez az ország, megunva sok százados sikertelen küzdelmét, a nemzeti czélok érdekében küldte ide a házba, s mikor a koaliczió mint többség megjelent, ezen nemzeti czélok alapján kötötte a királyi hatalom vele azt a bizonyos paktumot, a melynek alapján a kormányzást átengedte az uj többségnek. Es a paktum értelmében ki volt kötve újra és ismét mindaz, a mit a királyi hatalom a maga részére igényelt, és kikapcsoltatott mindaz, a mi a nemzeti czélok szolgálatára lett volna rendelve. Mikor ez a koalicziós többség ezt a paktumot a béke kedvéért elfogadta, azon reményben, hogy majd mikor teljesült a paktum a királyi hatalom érdekében, akkor végre rákerül a sor a nemzeti érdekek kielégítésére is, akkor a négyszázados tapasztalat újra érvényesült, a mennyiben a királyi hatalom egyszerűen megvonta tőlük a hatalmat és a képviselőházat egyenesen feloszlatta azért, mert nem volt hajlandó egy perczig és egy pillanatig is kielégíteni a nemzet jogos igényeit, azokat az igényeket, a melyeket, ha a nemzet többsége akarja és követeli, a koronának is kötelessége kielégiteni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha tehát az alkotmányos kötelességek teljesítéséről van szó, a nemzetet mulasztás, hiba, bűn nem terheli. Beszélnünk kell tehát arról, hogy vájjon a királyi hatalom is ilyen kényelmes helyzetben van-e a nemzettel szemben ? Midőn ezt a képviselőházat feloszlatta — emlékezzünk vissza öt év történetére — mindenekelőtt a kormányválságot húzta és halasztotta addig, hogy a képviselőház többé a költségvetés felett nem határozhatott. Alikor megindultak a tárgyalások, a különböző pártokkal ugyancsak a nemzeti czélok alapján, (Ugy van ! balfelől.) és midőn ez nem sikerült, akkor feloszlatták a házat azzal, hogy a királyi bizalom a nemzet iránt megrendült, tehát helyre kell állítani ezt a bizalmat. Es, t. ház, ez sikerült is. De hát alkotmányosnak volt-e minősíthető ez az eljárás ? A királyi hatalom részéről az alkotmány értelmében reá háruló kötelesség teljesítése volt ily körülmények között a nemzetre appellálni és a nemzet ítéletét 18