Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

13S íi. országos ülés Í9 provokálni közte és a nemzet között ? T. ház ! Én elfogadom, és alkotmányunk alaptétele is az, hogy hasonló vitás kérdésekben egyedül a nemzetnek van joga Ítéletet mondani. Ez a legfelsőbb esküdtbirósága az államhatalom tényezőinek és azok működésének. De tudjuk azt, hogy a közönséges esküdtbíróság is teljesen el van zárva az ítélet kimondása előtt a közönséggel és a felekkel való érintkezéstől. (Ugy van! balfelól.) Ugyan, kérdem : ha a nemzet legfőbb ítéletére, erre a legfőbb esküdtbiróságra hivatkozik valaki, ugy mint most a királyi hatalom, vájjon szabad-e megengedni, szabad-e tűrni azt, hogy az olyan befolyásolásoknak legyen kitéve, mint a jelen választások alkalmával ? Vájjon szabad-e tűrni azt annak a királyi hatalomnak, a mely a törvények végrehajtásáért, mint a végrehajtó hatalom feje felelős a nemzetnek, (Ugy van ! balfelól.) hogy a fegyveres hatalom oltaima^alatt pl. a vesztegetések, (Ugy van I halj elől.) tehát a közönséges büntető törvénykönyv által büntetendő cselekményeknek minősített tények elkövettessenek oly fesztelenül, mint a hogy az ebben az országban megtörtént ? (Ugy van! a baloldalon.) Ugy látszik, t. ház, hogy a királyi hatalomnak a nemzet iránt megrendült bizalma nagyon könynyen volt helyreállitható egy olyan választás által, a mely a t. többséget összehozta. (Ugy van ! baljdői.) Ugyan, ne rendüljön-e meg a nemzetben minden hit, minden remény ; ne ébredj en-e a legsúlyosabb aggodalom akkor, midőn a királyi bizalom ilyetén megrendülése esetén a királyi bizalmat ily módon lehet helyreállítani ? Pedig helyreállította, mert hiszen a legmagasabb trónbeszéd maga is dicsérőleg emlékezik meg a választás eredményéről, kimondván azt, hogy teljes megnyugvással szemléli a lefolyt választások eredményét és ebben látja biztositékát Magyarország békés továbbfejlődésének és mindenirányu megerősödésének. Hát ugyan milyen alapon gondolja ezt a királyi hatalom ? Adott-e programmot a kormány akkor, a midőn a választásokat megelőzőleg a nemzet elé ment, hogy mely alapon akarja előbbre vinni a nemzetet'! Hiszen a kormány programmját először csak a trónbeszédben volt alkalmunk látni, itt iratik elő mindaz, a mit a királyi hatalom kormánya Magyarországra nézve szükségeseknek és helyeseknek tart. Már most azon tiszteletteljes kérdést vagyok bátor feltenni, hogy ugyanaz a t. választóközönség, a mely a t. többségre rászavazott, mely jiolitika alapján állította helyre a király és a nemzet közötti békét ? (Felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldahn : Zseb I Pénz !) Ugyan a t. képviselőjelölt urak mely politika alapján vállalkoztak arra, hogy a nemzet érdekeit itt a törvényhozásban híven fogják szolgálni ? Hiszen erről a politikáról, kivéve a királyi bizalom megrendülését és helyréállitásának szükségességét, más programmot nem tudtak adni. A programmot itt hallották velünk együtt a trónbeszédben. Julius 12-én, kedden. Nem a parlamentarizmusnak egyenes kigunyolása-e az, hogy a nemzet közlelkiismeretére és meggyőződésére appellálva, minden programm nélkül a királyi hatalom részére a nemzettől bizalmat követelnek a nélkül, hogy valaki tudta volna és meg mondta volna, hogy mely alapon kivánják ezt a bizalmat. Az előbb 'emiitettem és hangsúlyoztam, hogy a bizalom a kölcsönös kötelességteljesitésen alapszik és ezeknek a tisztelt jelölteknek, ma képviselő uraknak és igy a kormánynak is kötelessége a nemzetnek megmutatni azon alapokat és okokat, a melyeknél fogva ezt a bizalmat a királyi hatalom számára, a nemzet számára kivívta. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De a t. ministerelnök ur, a midőn ezen trónbeszédet ellenjegyezte, nem csak a' parlamentarizmus, de a királyi hatalom ellen is egy igen súlyos hibát, mondhatnám bűnt követett el, (Halljuk! Halljuk! bálfelől) midőn a királyi hatalmat ama kijelentésre, buzdítja, midőn lehetővé teszi, hogy egy pártpolitikai kérdésben egyénileg, mint korona állást foglaljon. Nem szabad feledni, hogy ha valahol a világon, ugy bizonyára elsősorban Magyarországon áll az a tétel, hogy a királyi hatalom nem csupán képviselője az államhatalom személyiségének, hanem a királyi hatalom egyúttal védője a jognak és a szabadságnak, fentartója a rendnek, a mely fogalmilag a jogban már benn van. A királyi hatalmat megillető számos és lényeges felségjogok nem a fejedelmi fény és hatalom érdekében, hanem az ország nyugalma, biztonsága érdekében van, és az állami tényezők közötti egyensúly fentartása és azok az érdekek parancsolják, hogy ha a netalán elhatalmasodó külön érdekek erősek lennének az országban, hogy azokat leszorítsa az általános közérdek alá. Mindezek a nagy felségjogok csak azért attribútumai a királyi hatalomnak, mert a nemzet és a trón érdekében szükségesek, mint alkotmányjogi garancziák. (Igaz ! Ugy van! balfelól.) De ezt a királyi hatalmat, midőn ilyen lényeges, erőteljes, az alkotmány és az államhatalom élére állított intézménynek tette meg a nemzet, ugyanakkor biztosította részére, igaz, a korlátlanságot és függetlenséget, de biztosítani kellett a pártatlanságot is. Már most miként felelhet meg a királyi hatalom a pártatlanság követelményének és miként felelhet meg alkotmányos kötelességének, hogyha ő egy párt politikája mellett ily módon exponálja magát ? (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Vájjon a királyi hatalom, ha esetleg a nemzeti czélok alapján jött volna össze a ház többsége, akkor is a bizalom helyreállításának tekintette volna ezt ? Vájjon akkor is örömmel szemlélte volna ezt ? Vájjon hiszik-e önök, hogy akkor is ilyen buzditólag szólott volna a trónbeszéd ehhez a többséghez ? Es nem érezhető-e a kérdésnek ilyen természetes beállítása esetén, hogy minő gyarló helyzetben van e törvényhozás a királyi hatalommal szemben, a mikor meg kell hogy állapítsa magára nézve azt, hogy a nemzeti czélok