Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. 135 magyar nemzeti állam ellen, az büntetendő cselekményt követ el, és a kimérendő büntetésen felül ez a politikai jogokból is kizáró ok lesz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ezt behozzuk, akkor annak a félelemnek az általános választói jogtól, a mely a nemzetiségi izgatásoktól félti a magyarság szupremácziáját ebben az országban, tökéletesen és teljes mértékben eleje van véve. Miért ? A történelem folyama bebizonyította azt, hogy Magyarországon, a hol a magyarság szaporodása a beolvadások rendjén tényleg nagy volt, egy törvényünk, a mely hazaárulás bűnéért halállal sújtotta azt, a ki az állam ellen izgatott, és jogokban csupán csak az részesülhetett, a ki nemes volt. Mit tapasztaltunk egész 1848-ig ? Hogy ezen nemesi jogok birtokában és szemben a hazaárulás halálbüntetésével a nemzetiségi nemes embereknek is nemcsak hogy a magyar állam ellen nem jutott eszükbe támadni, de magyarságukat állandóan demonstrálták azért, nehogy az a hazaárulás vádja illethesse őket, a melyet halállal, fejvesztéssel büntettek. 1848 után pedig, a mikor egyáltalában nem kötöttük feltételekhez a jobbágyság felszabadítását, ugyanezen nemzetiségi nemes urak már a nemzetiségi agitáczió terére léptek és azóta a magyarság jóvoltából agitálnak a magyar állam és nemzet ellen. T. képviselőház! Ha megfigyelnék ők azt, de meg is figyelik, hogy külföldön és bárhol, a hol nemzetiségek vannak, a nemzetiségek minő jogokat élveznek és minő elnyomatásban van részük, és megfigyelik helyzetüket ebben az országban és mégis ugy lépnek fel: akkor lehetetlen rá nem jönnünk arra, hogy ezt a bátorságot egyenesen abból a gyöngeségből merítik, a melyet a magyar állam velük szemben mindig tanúsított. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) És ez a gyengeség nyilvánvalólag és erősen domborodik ki akkor, hogy ha gr. Tisza István beszédének ama részére utalok, a melyben a magyar állam erejére hivatkozva, ajánlja a nemzetiségeknek azt, hogy velünk béküljenek ki. A nemzetiségeknek ? Hiszen ő maga is tiltakozik az ellen, hogy a nemzetiségekkel megegyezést akarnak kötni. A nemzetiségekkel való megegyezést perhorreszkálja, mert nem ismer ebben az országban nemzetiséget. De ha nem ismer nemzetiséget, (Zaj. Elnök csenget.) akkor valóban nem értem, hogy miért emeli ki a nem-magyar ajkú állampolgárokat ? Miért jutnak azok azon súlyhoz, azon nyomatékos helyzetet miért foglalják el ebben az országban, hogy egy olyan nagy államférfiú, mint gróf Tisza István, itt ebben a házban a magyar állampolgárok egy részével ilyen aUíudozási tárgyalásokat folytat ? Hiszen a magyar államnak módja és hatalma van; hatalma van a magyar törvényhozásnak meghozni mindazokat a törvényeket, a melyeket az összes állampolgárok, tehát az idegenajku állampolgárok számára is szükségeseknek tartunk, s a melyeket a magyar állam érdekében szintén szükségeseknek ismerünk el. Mindezeket a törvényeket a törvényhozásnak nemcsak meg lehet, de kötelessége is meghozni. És ha ez igy van, akkor miért ajánlja fel nekik a megalkuvást, miért hivja hozzánk, a kik, a mi felfogásunk szerint legalább, úgyis ide kell, hogy tartozzanak ? és hogyha gróf Tisza István azt hiszi, hogy mi e tekintetben a megegyezéstől távol vagyunk és hogy mi tiltakozunk ez ellen, a mikor őket a mi táborunkba hivja, a mikor azt hiszi, hogy mi egyáltalában a nemzetiségiekkel megegyezni nem akarunk, ebben nagyon csalódik, ö azt jegyezte meg, hogy ebből nem szabad ebben a házban pártpolitikai kérdést csinálni. Nem is akarunk. De viszont attól is óvakodunk, hogy ők se csináljanak és gróf Tisza István se csináljon belőle pártpoütikát. Fogadjuk el azt, a mi a legbiztosabb és legmegbízhatóbb alap, hogy minden állampolgárnak egyenlő mértékben nyújtsunk jobb biztonságot és gazdasági előnyöket, és akkor ekképen minden állampolgárt egyenlően kötelezhetünk arra, hogy az állam és annak fensége előtt meghajoljon. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Issekutz Győző t. képviselőtársamnak arra a megjegyzésére óhajtok még válaszolni, a melylyel kigúnyolta Szabó István t. képviselőtársamat, hogy az az általános választói jogot azzal akarja enyhíteni, hogy a tiszta magyar kerületekben ezer legyen a választó, a nem magyar ajkú kerületekben pedig legyen tizezer. Nevetségesnek tartotta ezt, pedig ha j ól tudom, a gr. Andrássy G-yula-f ele javaslat szintén a pluralitáson alapszik. Ez is egy pluralitás, de ez a magyar nemzeti állam és a nemzeti szupremáczia szempontjából nem oly radikális és alapos, mint a Szabó István-féle, mert hiszen az is a választói jogot kumulálni akarta és az a módosítás, a melyet Issekutz t. barátom hangoztatott, ez a sokszorosított választói jog nem fogna ugy találni, miként a Szabó István javaslata talál, mert ott az a garanczia, hogy tényleg a magyarság érvényesüljön, nincsen meg, a Szabó Istvánéban ellenben megvan. Ha tehát valaki a magyar nemzeti állam és szupremáczia szempontjából a pluralitás hive, akkor a Szabó István-féle javaslatot kellene feltétlenül támogatnia. Issekutz Győző előadta nekünk, hogy az ő vezére, gr. Andrássy Gyula, minő korrekt és kényes felfogású államférfiú és azt mendta, hogy gr. Apponyi Alberttől ő mennyit tanult. Ugy látszik, hogy Issekutz Győző mindazon nagynevű vezéreit, a kiket ennyire méltányolt és a kiktől annyit tudott tanulni, cserben hagyta, hogy elmenjen egy olyan vezérhez, a kitől nem remél semmit sem tanulni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Csodálatos, hogy az az államférfiú, a ki legelemibb kötelességének tartja, hogy a politikai czélokat semmi körülmények között senki kedvéért sem áldozza fel, azon pártban foglal helyet, a mely egyenesen a nemzeti czélok negáczióján alapszik. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És vigyázzon mostani vezére, a t. ministerelnök ur, mert hamar el fog következni az idő, a midőn őt is nag}

r államférfmnak fogja találni és azon meg-