Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

130 11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. gatósak voltak ? (Zaj. Elnök csenget. Halljulc! Halljuk.') Gr. Tisza István: Hát lia mi önökkel szemben, a kik a hazafiatlan izgatásnak, a vallási fanatizmusnak és a terrorizmusnak oly féktelen mérvével dolgoztak ellenünk (Ugy van! a jobboldalon), a kik oly lelkiismeretlenül használtak fel minden eszközt, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) a melylyel az önök polgártársainak jámbor, naiv lelkét felkavarhatták és gyűlöletre indithatták: (Ellenmondás a jobbközépen. Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) ha mi önökkel szemben nagyon válogatósak lettünk volna nem teljesítettük volna hazánk iránti kötelességünket. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mondom, t. képviselőház, lefolyt a háború, vagy ne nevezzük háborúnak: lefolyt a küzdelem és ez a küzdelem a nemzetiségi párt teljes összetörésével végződött. (Ellenmondás a jobbközépen.) És ezzel nézetem szerint bekövetkezett az a pillanat, (Zaj a jobbközépen.) a mikor talán több, a sikerbe vetett jogosjlt reménynyel, bátor kézzel nyúlhatunk hozzá a kérdés megoldásához. (Helyeslés a jobboldalon.) Bekövetkezhetet ez a pillanat, mert a nem magyarajku társadalom felszabadult az önök terrorizmusának lidércznyomása alól. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Meggyőződhettek arról, hogy önök agyaglábakon jártak, a mikor oly rettenetes hatalmasoknak hirdették magukat. És meggyőződhettek arról, hogy veszedelembe viszik az országot nem magyarajku polgárai, a mikor őket a magyar nemzet, a magyar állam elleni háborúra tüzelik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Meggyőződhettek tehát arról, hogy veszélybe és romlásba jutnak azon az utón, a melyen önök haladnak és hogy az önök hatalma és ereje fajrokonaik felett is a világért sem olyan nagy, mint a minőnek nagyon czéltudatos tevékenységgel azt feltüntetni iparkodtak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Megvan tehát a kérdés megoldásának előfeltétele az ország nem magyarajku állampolgáraira nézve, de megvan a magyar államra, a magyar nemzetre nézve is. Ma, t. uraim, a fényes győzelem után, hogyha mi előzékenységet tanusitunk, hogyha mi konczessziókat teszünk, senki sem mondhatja, hogy ezt a félelem diktálja nekünk, hogy ezt kényszerhelyzetből, azért tesszük, mert szükségünk van az önök támogatására. (Elénk helyeslés a jobboldalon! Mozgás a jobbközépen.) Minden előzékenységnek, minden konczessziónak, a melyet adunk, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) a mit ma tesz a magyar állam és a magyar nemzet, megvan az az erkölcsi értéke, hogy ezt mindenki csak a győztes spontán adományának fogja tekinteni, annak a győztesének, a ki ellenségéül tekintette az agitátorokat, mert tényleg ellenségei voltak a magyar államnak,- de ellenségei voltak a saját fajuknak is; mert hogyha gyengülést hoznak a magyar államra, saját fajrokonaikra végveszélyt hoznak. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelöl.) Hát mondom : ellensége a magyar állam ezeknek az elemeknek; de nem ellensége, igaz barátja ez ország nem magyarajku polgárságának. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) I. képviselőház! Azt hiszem tehát, itt az alkalom, amidőn a magyar állam, a magyar nemzet egy bátor lépést tehet az előzékenység terén. De ezt a bátor lépést csak akkor szabad megtennie, ha biztositva van arról, hogy az megfelelő visszhangra is fog találni; ha biztosítva lehet arról, hogy ez nem egy egyszerűen odadobott áldozat .lesz, a melyet zsebrevágnak, köszönnek, s azután mennek a maguk utján tovább, hanem ha megkapjuk a kellő garancziákat az iránt, hogy most végre-valahára tettre és öntudatra ébred nem magyarajku polgártársaink társadalmának az az igazán vezető eleme, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) a mely súlyban, befolyásban, hatalomban, szellemi és erkölcsi értékben messze felülmúlja az agitátor urakat, s a melytől eddig is öngyilkosság volt, hogy nekik átengedve a tért, félrevonult az akcziótól, hogy ez most csakugyan az akczió terére lép. (Ugy

t van! jobbfelől.) Én elsősorban a román társadalom természetes vezetőihez fordulok azzal a kéréssel, hogy használják fel ők is ezt a világtörténelmi pillanatot. Elsősorban a román vezetőkhöz; mert hiszen az országban lakó különböző néj>fajok között a nemzeti öntudat és a nemzeti érzés határozottan legerőteljesebben román polgártársaink kebelében lüktet. Legerőteljesebben először azért, mert tényleg ő bennük van legtöbb anyagi, szellemi és erkölcsi erő; legerősebben azért, mert közvetlenül ez ország határai mellett nem sejtett, nem remélt fényben emelkedik fel a független Romániának büszke birodalma. Mind olyan momentumok, a melyek a legerősebb táj)ot adhatják a nemzeti öntudatnak, a nemzeti lelkesedésnek. De másfelől a legerőteljesebben lép előtérbe épen román polgártársainknál az az érdekegység is, a melynek kifejtésére beszédem elején igyekeztem. Hiszen ha körülnézünk Európának ezen az egész részén, két népfajt látunk itt, a melynek sehol rokona, sehol támasza nincs, a mely létének fenntartását csak saját magában keresheti. (Igaz! ügy van !) Ez a két népfaj ide van vetve a sok tekintetben ellenséges néptenger közepébe, a melynek minden tagja tud hova csatlakozni, a melynek minden tagja még egy nagyhatalmi hódító politikánál is a fajrokonság momentumaiban találhat vigasztaló vonást: mi ketten vagyunk csak azok, a kiknek nincs hova csatlakoznunk, mi ketten vagyunk azok, a kik természetszerűleg arra volnánk hivatva, hogy kiegészítsük egymást, hogy vállvetve tartsuk fenn egymás függetlenségét,