Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-11
11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. 131 hogy vállvetve segítsük egymást nemzeti feladataink betöltésében. Miháli Tivadar : Nem újdonság ! Mi is tudjuk! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István : Nem tudom : azt mondja t. képviselőtársam, hogy újdonság ? Miháli Tivadar: Azt mondtam, nem újdonság, mi is tudjuk! Gr. Tisza István : T. képviselőtársam, nincsen szebb dolog, mint az olyan férfi, a ki tudását összhangba tudja hozni cselekedeteivel. (Taps.) Törekedjenek t. képviselőtársaim a léleknek erre a belső harmóniájára. (Zajos tetszés jobb felől.) Pop Cs. István : Ur és szolga között sohasem lehet egyesség ! (Mozgás.) Gr. Tisza István : A független Románia birja a magyar nemzet minden komolyan gondolkodó faktorának teljes rokonszenvét. A magyar nemzet már sokszor tanusitotta ezt a múltban és bizonyára tanusitani óhajtja a jövőben is, mert a maga jól felfogott érdekében lévőnek látja azt, hogy itt a Kárpátoktól a Fekete-tengerig erőteljes, független és a szláv tengerrel szemben idegenül álló nemzet fejlődjék, virágozzék és éljen mentül hatalmasabban. A magyar nemzet teljes szimpátiával fordul Románia felé és ma még megőrizte ezt a szimpátiát, bár a hivatalos Románia minden korrektsége és minden barátságos magatartása mellett és azzal éles ellentétben sikerült ittlakó jó barátainknak, a magyar nemzet oltalmát élvező polgártársainknak a román közvéleményt a leggaládabb rágalmakkal ellenünk uszitani (Igaz! ügy van !) és sikerült elérniök, hogy Romániában még ma is hálás fegyver a magyargyűlölet felcsigázása, magyargyűlölettel való hangulatkeltés. Ez ma igy van, de nem tarthat igy soká. Azoknak is, a kik odaát Romániában helyesen fogják fel Románia érdekét, azoknak is az a hivatásuk, hogy szembeszálljaiiak ezzel az áramlattal. Azoknak is hivatásuk gondoskodni róla, hogy a szellemi kapcsolatot a magyarországi románság és a független Románia közt ne az agitatórius elemek képezzék ; hogy akadjanak komoly férfiak, a kik helyesen világosítják fel a közvéleményt odaát; és hogy viszont az a nagy erkölcsi befolyás, a melyet Románia közvéleménye gyakorolhat az itt az ország határain belül lakó románok hangulatára és felfogására, ez a nagy erkölcsi befolyás ne álljon, mint fájdalom eddig, az agitatórius elemek rendelkezésére, hanem helyes, hazafias irányban éreztesse a maga hatását. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert az igazi, teljes barátság, nemcsak az értelemnek, de az érzelmi összhangnak barátsága Románia és hazánk közt csak akkor lesz meg, ha a román közvéleménynek ez az átalakulása, a román közvéleménynek ez a helyes, irányító hatása észlelhető fog lenni. (Helyeslés jobbjelöl.) És t. képviselőház, én nagyon jól értem azt, hogy az országnak románajku polgártársai bizonyos lelkesült örömmel és büszkeséggel szemlélik a független Románia fejlődését. Én nagyon jól értem, hogy az ő nemzeti ideáljukat a független Romániában találják. De arra kérem őket, gondolják meg, hogy ennek a független Romániának érdekeit akkor mozdítják elő, ha idebenn megbízható, hű polgárai e hazának, hű szövetségesei, munkatársai a magyar nemzetnek, ha erősitik a magyar nemzetnek, annak a nemzetnek poziczióját, a mely a saját jól felfogott érdekében, — a mi minden teoretikus szimpátiánál sokkal többet ér — saját jól felfogott létérdekének hatása alatt a maga egész súlyát mindig Románia függetlenségének fentartására fogja fordítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És nem akkor jó románok, és nem akkor mozdítják elő a román nemzet jól felfogott érdekeit, nem akkor dolgoznak valóban Románia erősítésén és fellendítésén, ha czentrifugális törekvéseket követnek, ha a visszavonásnak, a gyűlölködésnek, az ellenségeskedésnek gonosz magvait hintik el, és nem akkor, ha ebben a monarchiában igyekeznek ugy odaállani, mint különösen hű alattvalói az uralkodóháznak, a kik ezt a különös hűséget a magyar nemzet elleni gyűlölködésben, a magyar nemzet elleni aknamunkában, a magyar nemzet elleni orgyilkos merényletekben akarják dokumentálni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Itt az ideje, t. képviselőház, hogy a román társadalomnak azok az értékes, hazafias, komoly elemei, a kik hű tagjai saját fajuknak, a kik jó románok, azok is maradnak, mert hiszen nekünk nem renegátokra van szükségünk, nekünk hű és jó románok odaadó hazafiságára és támogatására van szükségünk, (Élénk helyeslés.) hogy ezek a férfiak, a kik, fájdalom, egy-egy kivételtől eltekintve, nagyon is sok kárt tettek eddigi passzivitásukkal, végre felismérjék azt a kötelességet, a mely rájuk hárul, felismerjék a felelősséget, a mely Isten és ember előtt őket fogja terhelni, ha nem élnek azzal a hatalommal, a melyet faj rokonaik közt élvezett pozicziójuk, állásuk, tekintélyük ad kezökbe, hanem hagyják mentökre a dolgokat és kiszolgáltatják továbbra is fajrokonaikat az izgatóknak. Hiszen ha nem akarunk struczpolitikát követni, ha bele akarunk látni a tények valójába, el kell ismernünk azt, hogy az igazi egybeforradás, az igazi béke a magyarság és a románság közt mindig nagyon messze volt a megvalósuláshoz. Volt csend, volt nyugalom, de ez csak a parázs, a tűz felett fekvő hamu egyhangú szürkesége volt, a parázs ott égett még, a lelkekben levő ellentétek, a bizalmatlanság és a kétely onnan kiirtva gyökerestől nem voltak soha. Ugron Gábor : Nevelés ! Állami népoktatás ! Gr. Tisza István : Kevés olyan oázis volt az országban, mint Máramaros és Bihar megye, a hol a román társadalom szine-java valóban testvéries érzülettel egybeolvadt a magyar társadalommal, a hol ennek folytán lehetett igazán testvéries politikát követni, a hol lehetett igazán különbség nélkül egyenlő elbánásban részesíteni magyart és románt. De az ország románok által lakott nagyobb 17*
