Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

ll. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. 129 hozzáveszi azt, hogy minő értelmezést adott a mi joggyakorlatunk, az egyenes felhívás fogalmának, a gyülekezet fogalmának, az látni fogja, hogy alig fordulhat elő, hogy egy-egy szerencsétlen, jámbor, kezdő izgató (Derültség.) megfogassa magát a büntető törvénykönyv szakaszaiban. Pop Cs. István: Sokan vannak és mindig sokan is voltak börtönben. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István: Ismétlem, mulasztás van ezen a téren, mulasztás, a melyet pótolni kell, és én Magyarországon helyes nemzeti politikát nem tudok magamnak elképzelni, ha a rendészet terén és a büntető igazságszolgáltatás terén meg nem erősítjük ezekkel az izgatókkal szemben a magyar állam kezét. (Helyeslés jobbfelöl.) De mulasztás terhel bennünket a feladat másik részének megoldása terén is. Bizonynyal nem azt értem ez alatt, mintha mi elnyomnék a nemzetiségeket, Nevetségesebb váddal nem lehet illetni nemzetet, mint a magyar nemzetet azzal, hogy bárkit elnyom és zsarnokoskodik. (Igazi TJgy van!) Hiszen egészen az élhetetlenségig nem tudunk senkit elnyomni, nem tudunk senki felett zsarnokoskodni. Hanem azután egy dolog kétségtelen: azt, a mit a lényeg terén elmulasztunk, azt nagyon sokszor igyekszünk a látszattal pótolni. Teszünk egyes intézkedéseket, a melyek felköltik a nemzeties jellegnek látszatát, teszünk nyilatkozatokat, a melyek bizonyos paprikajanesiskodás színezetével hirhatnak, a melyek azután feltámasztják nemmagyarajku polgártársainknak nemzeti érzékenységét, feltámasztják a reszenzust anélkül, hogy bármi tekintetben előbbre vitték volna a nemzet ügyét. (Igaz! TJgy van!) T. képviselőház! Politikában egy akcziónak csak kétféle feladata lehet: vagy növelnie kell a saját táborban rejlő erőt, vagy le kell törnie, gyengitenie kell a szemben álló erőt. Valamely politika szempontjából helyes az egyik ugy, mint a másik. Helyes az, a mi saját erőmet gyarapitja, vagy saját fegyverzetem növelése vagy attraktív hatás által, a mi a nemzetiségi kérdés kezelésénél főleg döntő fontosságú, azáltal, hogy magamhoz vonok olyanokat is, a kik eddig nem tartoztak e tábornak legalább küzdő elemei sorába. És helyes az a politika is, a mely letöri, megtöri, megveri, lesújtja a szemben állókat. Csak egy politika nem helyes: Í.1Z EL politika, a melyet már egy alkalommal a tyukszemrehágás politikájának neveztem, az a politika, a mely engem nem erősit, az ellenfelet nem gyengíti, hanem igenis felizgatja az ellenfelet, (Ugy van! jobb/elől.) feltámasztja benne az indulatokat és az indulatok feltámasztásával növeli azt az energiát, a melylyel ellentál]. Különösen a nemzeti kérdés kezelésénél ennek a tyukszemrehágás politikájának még sokkal végzetesebb következményei lehetnek. Mert KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. I. KÖTET. ez nemcsak azt az erőt és azt az energiát fokozza, a mely már szemben állott a magyar nemzeti állam czéljaival, hanem azon politikához való csatlakozásra indíthatja széles rétegeit a békés honpolgárok olyan elemeinek is, a kik eddig megvoltak békében és a kiket csak ilyen egyes, az izgatók által igen nagy ügyességgel felhasznált tapintatlanságok hajtottak azután az izgatók karjaiba. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ezek a szerencsétlen csekélységek voltak azután azok, a melyek lavinaszerűen megindították e kérdést az elmérgesedés lejtője felé. Egyes csekély tapintatlanságok, a melyek magyar részről elkövettettek, kihasználtattak a legelmésebb támadásokra, a hangulat megrontására oda át; viszont azok a kijelentések, a melyekkel azután a nemzetiségek részéről találkoztunk és különösen az a teljes passzivitás, a melyet a nemzetiségek békésebb rétegei részéről — fájdalom — tapasztalunk, az a hallgatás, a melylyel ők ennek az egész küzdelemnek tétlen szemlélői voltak, ezek

r rontották tovább a magyarság hangulatát. És így akczió reakcziót szülvén, mérgesedett el és romlott el a helyzet mind tovább ugy, hogy most a közelmúltban, a most lefolyt választási akczió küszöbén mindazok, a kik régóta foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mindazok, a kik érzékkel bírunk ennek nagy hordereje iránt és igyekezünk belenézni a viszonyokba, aggódva tapasztalhattuk azt, hogy e nemzetiségi izgatók tért foglaltak... Ugron Gábor: Lueger támogatása! Gr. Tisza István:... hogy azok, a kik szerintem most sem joggal, de ugy állottak oda, mint a nemzetiségeknek hivatott képviselői és az ő vezéreik, ezek több joggal mondhatják ezt, mint néhány évvel ezelőtt és aggódva tapasztalhattuk azt, hogy elszomorodva, elkedvetlenedve állottak félre nem magyarajku polgártársaink közül jelentékeny emberek, olyanok, a kik néhány évvel ezelőtt egy hazafias akczióra még kaphatók lettek volna. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ilyen körülmények között a küzdelem előtt az utolsó perczben felmerült a megegyezés kérdése. Egy perczig ugy nézett ki, mintha mód nyílnék megegyezésre lépni a nemzetiségi pártokkal. Én a magam részéről soha nem tartoztam azokhoz, a kik ezt a megegyezést óhajtották. Én a magam részéről azt vallottam mindig és azt vallom ma is, hogy ón tárt karokkal jövök megegyezésre lépni nem magyar ajkú polgártársaimmal, de naczionalista pártokkal nem fogok megegyezésre lépni soha. (Zajos helyeslés és taps a, jobboldalon és a Jcözépen.) A megegyezés nem sikerült. Kitört a harcz, a t. naczionalista urak nem voltak válogatósak az eszközökben . . . Pop Cs. István: Önök talán nagyon válo17