Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

128 11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. a kik a külpolitika terén csatlakoznak hozzánk, az érzelmek terén, a társadalmak hangulata terén a legnagyobb magyargyűlölet uralkodik. T. ház! Ha ennek a szomorú helyzetnek okait keressük, ne zárkózzunk el a helyzetben létező nehézségek megismerésétől. Tényleg sok tekintetben megfejthető az, ha a dolgok mélyén rejlő érdekegység ma még nem ment át eléggé a köztudatba és nem teremhette meg gyümölcsét. Valljuk meg, hogy a mai világban, a mely oly nagyra növelte mindenkiben — és talán kis nemzetekben még inkább, mint nagy nemzetekben — a nemzeti vágyakozást és a nemzeti öntudatot, épen a mai időkben a mi nem magyar ajkú polgártársainknál az önmegtagadásnak és a politikai érettségnek magas fokára van szükség, hogy ők a maguk jól felfogott nemzeti érdekeiknek tudatára emelkedjenek és ahhoz képest cselekedjenek. Mert azon nem magyar ajkú polgártársainknak, a kik ez ország területén laknak, elsősorban bele kell abba a ténybe találniok magukat és bele kell nyugodniuk abba, hogy ők egy nemzeti állam kötelékébe tartoznak, (Ugy van! a ház minden óldalán.) egy olyan állam kötelékébe, a mely nem konglomerátuma különböző népfajoknak, hanem a melyet egy nemzet szerzett meg, egy nemzet alapított, egy nemzet nyomta rá a maga egyéniségének letöröli) etetien bélyegét és ennek a nemzetnek egyéni bélyege, egyéni jelentősége, egyéni jelleme ebben a nemzetben és ennek a nemzetnek államában kell, hogy teljes mértékben kifejezésre jusson. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) A nemzetiségekkel való egyetértésnek, békének és testvéri jóviszonynak híve voltam mindig és azt hiszem, hogy hive maradok; és kész örömest adok meg mindent nekik, a mi a magyar nemzeti államnak nemzeti jellegével és nemzeti egységével összefér. De ez a határ, a melyen tál egy jottával sem mehetünk. (Ugy van! a ház minden oldalán.) Ez a sziklafal, a melybe feltétlenül fővel ütközik bele mindenki, a ki azt áttörni akarja. (Élénh helyeslés a ház minden oldalán.) T. képviselőház! Nem magyar ajkú polgártársainknak ezzel a ténynyel számolniok kell. Meg kell találniok a maguk lelki egyensúlyát azon a ponton, hogy a saját nemzeti fejlődésüknek, az ország határain kivül élő fajrokonaik független nemzeti fejlődésének csak akkor tesznek igazán szolgálatot, ha itt ebbe a helyzetbe beletalálva magukat, megbizható, hű polgárai lesznek a. magyar nemzeti államnak. (Élénk helyeslés a ház minden oldalán.) Arra, hogy ez az igazság áthassa és irányítsa ez ország nemzetiségi polgárait, arra — ismétlem — igen nagy fokára van szükség a politikai érettségnek, belátásnak és fegyelmezettségnek és arra feltétlenül szükséges az, hogy nem magyar ajkú polgártársaink szine-java bátor kézzel ragadja kezébe a vezetést, hogy ne tűrje azt félrehúzódva és félreállva. hogy fajrokonaik vezetése az agitatórius elemek kezébe kerüljön, de szálljon szembe a helyzet minden veszélyével, minden ódiumával, vegye magára a felelősséget, a mely alól nem térhet ki senki azzal, hogy félreáll, (Igaz! Ugy van!) mert a felelősség ott üldözi azt is, a ki meghátrál a kötelesség teljesítésétől, de vegye magára a felelősséget, szálljon szembe és ragadja magához a vezetést. (Elénk helyeslés a ház minden oldalán.) T. ház! A mi szempontunkból pedig feltétlen kötelességünk, hogy rájuk nézve lehetőleg megkönnyítsük, lehetőleg sikeressé tegyük ezt a feladatot. A magyar állam, a magyar nemzet feladata kettős; szembe kell nézni, szembe kell szállani egyfelől kérlelhetetlen szigorral az izgatásokkal és az izgatókkal (Helyeslés a ház minden oldalán.) és másfelől a jogtiszteletnek, a méltánylásnak, a becsületnek legmesszebbmenő, testvéries méltányossági érzetével felkarolni, istápolni (Helyeslés és taps jobbfelöl.) nem magyarajku polgártársaink minden megengedett törekvését, minden jogos érdekét. (Élénk helyeslés és taps jobb felől.) Ha most vizsgáljuk azt, hogy miként feleltünk meg ennek a kettős feladatnak, és ha itt — ismétlem, nagyon kérem, méltóztassanak szavaimat valóban ugy venni, minden pártczélzatu kritikától eltekintve — ha itt mindnyájunk eljárása felett szigorú önbirálatot gyakorlunk, akkor be kell vallanunk, hogy mi sem állottunk feladatunk magaslatán, (Igaz! Ugy van!) be kell vallanunk, hogy számos mulasztás terhel bennünket e kettős feladatunk mindkét részének megoldásánál. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Nem teljesítettük kellőleg azt a feladatot sem, hogy szembeszálljunk az izgatókkal. Hiszen szégyenteljes dolog, hogy a magyar államnak az a rendészeti szervezete, mely szükséges volna az izgatások észrevételére, kipuhatolására, kinyomozására, hogy az mennyire szervezetlen, hogy az a semmivel egyenlő, hogy ott legelső rudimentumait alig találhatnék meg azon rendészeti szervezetnek, a melyre annyi belső ellenséggel megküzdeni hivatott államnak feltétlenül szüksége van. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.} Mosolyra keltene, hogyha oly szomorú nem volna, hogy minő tehetetlenné tettük saját magunkat a megtorlás terén büntető kódexünk idevonatkozó rendelkezései és az ezek végrehajtására vonatkozó judikatura által. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Annyiszor van szó büntetőkodexünk egyik vagy másik szakaszának módosításáról. Valóban csodálkoznunk kell a felett, hogy oly kevés szó esik az izgatás, különösen a nemzetiségi izgatás ellen irányuló szakaszok szigorításáról. Pedig, a ki csak némileg figyelemmel kiséri judikaturánk eredményeit, a ki látja a törvénynek végtelen lazaságát ezen a téren, a ki azután