Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. 125 Mert hogyan fogadták az önök válaszfelirati programmját Bécsben, azokban a körökben, a melyek félnek a függetlenségi programmtói az általános választói j og megvalósítása esetén ? Históriai momentumnak mondja az osztrák sajtóbeli közvéleménynek egyik legilletékesebb faktora azon álláspontot, a mely megnyilatkozik a felirati javaslatban. A véderő fejlesztésének — úgymond — tárgyi kritériumait tekintik most már csak, a kompenzaezionális politikát teljesen elejtik. Hát önök elejthetik, t. többség, de nemcsak ez a párt, hanem az egész magyar nemzet sem ejti el. Mert e nemzetet semmiféle módszerrel nem lehet eltéríteni a maga históriai tradiczióitól, élő törvényeiben foglalt jogaitól, a melyeket mi való életre akarunk kelteni. Ez az eltérés csak az önök képzelődése, az önök magukat biztató illúziója ; az élet maga, a nemzet lüktető akaratereje, a melyet nem sikerült ilyen fegyverekkel sem végkép megölni, meg fogja önöket czáfolni. Ez az én erős meggyőződésem. önök más eszközöket is keresnek, hogy elérjék czéljaikat. Foglalkoznak a trónbeszédben a közigazgatásnak oly irányú reformjával, a mely a központi hatalom túltengését biztosítja. Az én meggyőződésem szerint ezzel szemben hiábavaló az önkormányzat erejének fejlesztésére czélzó jelszó, mert Magyarországon, a mely nem független, a melynek akarata felett oly ur diktál, oly hatalmak, a melyeket nagyon jól ismerünk, szükség van arra, hogy az önkormányzat a maga ellenálló erejét az állam alkotmánya, az állam százados törvényei ellen irányuló támadásokkal szemben is érvényesíthesse. És ezzel körülbelül végére értem annak a gondolatmenetnek, a melyre a trónbeszéd és a váíaszfelirat lényeges politikai tartama indított, önök, t. kormány és t. többség, hosszú időre állandó uralomra számítanak. Tartós kormányzatuk azonban az én meggyőződésem szerint csak arra volna jó, hogy a nemzet minél inkább beletörődjék a lemondás sivár politikájába. (Igaz ! Ugy van ! baljeléi.) De nekem az is meggyőződésem, hogy ez a nemzet, a mely annyi romboló válságot kibírt, most sem fogja elveszíteni ítélőképességét, türelmét és önbizalmát. Ha meg tudja őrizni a nemzet és a nép a maga higgadt megfontolását, fog még annyi erőt összegyűjteni, hogy széttépje a csalfa látszatoknak erőszakos és bűnös szövevényét. (Élénk helyeslés balfelől.) önök munkára hívtak fel bennünket. Igen, a nemzet dolgozni akar és mi is dolgozni fogunk, itt és a házon kivül dolgozni fogunk mindazok, a kik a rabszolga-munkát lelkünkből gyűlöljük. Mi fel akarjuk szabadítani az ország népét, hogy ne legyen felette legyőzhetetlen ur az idegen akarat, tartós békét itt csak az teremthet, a ki ki tudja küzdeni az általános egyenlő választói jogot és annak hatályos védelmére szolgáló titkos szavazatot, (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) azt a jogot, a melyet a dolgozó népnek, a jogait követelő népnek milliói kivannak, a kik immár magukat többé sem elámittatni, sem elnémittatni nem fogják engedni. Nem fogadom el a t. többség válaszfeliratát, hanem csatlakozom gr. Batthyány Tivadar válaszfeliratához. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) Mihályi Péter jegyző: Gr. Tisza István ! Gr. Tisza István : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Én nagyon kérem a t. ház mindazon t. tagjait, a kik eddig e vitában résztvettek, hogy ne értsenek félre akkor, ha jelen felszólalásom alkalmával az általuk elmondottakkal nem foglalkozom. Ne tekintsék ezt a parlamenti illem és a képviselőtársaim iránt tartozó tisztelet megsértésének, még kevésbbé tekintsék annak, mint hogy ha kihalt volna belőlem a kedv és a készség, küzdelmekben, polémiákban résztvenni akkor, a midőn ez — nézetem szerint — közérdekből szükségesnek mutatkozik. De ha most tartózkodom mindezektől, ezt kizárólag azon körülménynek méltóztassék tulajdonítani, hogy jelen felszólalásomat a maga egészében teljesen egy, olyan témának kívánom szentelni, a mely — igénytelen nézetem szerint — minden pártszempont és pártkeret felett messze kimagaslik, a melyikre nézve a kérdésnek lényegét illetőleg magyar ember és magyar ember között nem szabad különbségnek lennie és a melyre nézve fontos nemzeti érdeket látnék épen most abban, hogy a magyar közvéleménynek ezen egységes jellege mentül zavartalanabbul nyila thozhassék. (Helyeslés.) Nem kívánom tehát mai beszédem ezen jellegét semmiféle polémiával megzavarni. T. képviselőház! Az elmúlt választásoknak egy olyan oldaláról kívánok megemlékezni, a mely eddig meglehetősen kivül maradt a vita keretén, értem a választások eredményét a nemzetiségi politika szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk mindnyájan, hogy a közelmúltban meglehetősen kiélesedett a helyzet ebben a tekintetben ; tudjuk mindnyájan, hogy a nemzetiségi pártok, akcziójuk intenzivitása és a képviselőházba beküldött tagjaik számánál fogva is élesebben léptek előtérbe a közelmúltban, mint már évtizedekig azelőtt, és tudjuk azt, hogy ezek a nemzetiségi pártok a lefolyt választási küzdelembe is a legnagyobb vehemencziával, a legféktelenebb izgatással és terrorizmussal dobták bele magukat. És most, t. uraim, ha ezek után — remélem és gondolom — j^ártkülönbség nélkül hazafias örömmel konstatálhatjuk azt, hogy a képviselőválasztások elseperték, mondhatni, a nemzetiségi agitatórius elemeket az ország közélete teréről: ugy gondolom, hogy nem szabad e kérdésnél meddő örvendezéssel megállanunk, hanem ebből le kell vonnunk a konzekvencziákat, le kell vonnunk a konzekvencziákat abban az irányban, hogy egy jelentős lépést tegyünk előre a nemzetiségi kérdés megoldása terén. (Helyeslés.) Én azt gondolom, hogy a magyar nemzet kevés fontosabb és nehezebb probléma előtt állt, mint az előtt a nagy feladat előtt, hogy megteremtse azt az érzelmi és értelmi kapcsolatot és egységet a hazának minden polgára között, a mely