Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-11

122 11. országos ülés 1910 Julius 12-én, kedden. Bakonyi Samu : Méltóztassék megnézni azoknak a törvényhatóságoknak néprajzi viszo­nyait, a melyeknek vizsgálatára ezt a nézetemet alapítom és meg fognak arról győződni, hogy Árva, Brassó, Liptó, Nyitra, Pozsony, Trencsén, Turócz, Zólyom, Sáros, Szepes, Ung, Bihar, Máramaros, Szilágy, Arad, Krassó-Szörény, Temes, Torontál, Alsó-Fehér, Besztercze-Naszód, Fogaras, Hunyad és Szolnok-Doboka vár­megyéknek mai kerületi beosztása mellett ezt a ezélt teljes mértékben és könynyű szerrel lehet elérni, ha egy nemzetellenes irányzatú kormánynak rendelkezésére állanak azok az esz­közök, a melyet a t. kormány olyan bőségesen használt, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugron Zoltán: De meg lehet akadályozni! Bakonyi Samu : De ezzel a veszedelemmel szemben egy másik örvendetes tanulságot lehet felállítani, örvendetes az, hogy a magyar fajnak szaporodása legkedvezőbb ebben az országban. Ha az 1908-iki statisztikai felvételnek eredményét vizsgálom, azt találom, hogy annak az esztendőnek természetes szaporodásából, 208.930-ból, a leg­magasabb perczent a magyarságra esik : 59.2%, mig azon nemzetiségi elemekre, a melyeknek törekvéseire leginkább hivatkoznak a választójog radikális reformjával szemben, azokra, t. i. a román nemzetiségekre 9.35%, a tót nemzetiségi elemre pedig 13.12% esik az összszaporulatból. Hát, t. képviselőház, én azt tartom, hogy a kép távolról sem olyan sötét és a kinek van aggo­dalma, annak az aggodalomnak a nyomán legfel­jebb az a kötelessége, hogy keresse a korrektivu­mokat, mert arra nézve ezen házban, a magyar nemzet képviselői között semmi különbség nincs, hogy ebben az országban ennek állami egységét minden körülmények között meg kell óvni. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy ezt a reformot egyszerre ilyen radikális végletekig megvalósitani akarni különösen nagy veszedelem. Fokozatosan kell a reform végezélja felé törekedni. Csakhogy mi ezzel a fokozatos fejlesztéssel, t. képviselőház, fájdalom, elkéstünk, mint a hogy 1848 óta, talán csak egy esetet kivéve, mindenkor elkéstünk attól, hogy alapvető kérdésekben a kor parancsoló szavát megértsük. Angolország fokozatosan fejleszthette és fejlesztette is a választójogot. Az 1832-iki reform-bilitől kezdve négy izben alkotott oly reformtörvényeket, a melyek most már — 1872-ben hozzájárulván a titkosság kimondása — egészen közelii ózták az angol választójogot azon végezel­hoz, a melyet mi akarunk elérni, az általános és egyenlő választójoghoz és a titkos szavazáshoz. De azt mondják, hogy hát miért akarjuk mi, a függetlenségi és 48-as pártiak, ezt a radikális reformot, hiszen Bécs is azt akarja. Hát önöknek inkább módjukban áll ez idő szerint Bécs akaratá­ról tájékozást szerezni, de mi valóban nem a szerint szabjuk meg tevékenységünk irányát, hogy az összeesik-e valamely bécsi felfogással, hanem a szerint, miként tartjuk azt helyesnek a nemzet érdekében és mennyiben tartjuk azt függetlenségi politikánk érdekében állónak. Akármit is akar Bécs, és akármennyire zsák­mányolják is ki a bécsi akaratot mi ellenünk, mi ugy találjuk, hogy Magyarország helyzete a dualizmusban olyan, hogy Ausztriában székel a magyar királyi hatalom, onnan gyakorolják a magyar királyi felségjogokat, és a mellett, t. kép­viselőház, hogy a dolog természete szerint, a magyar király osztrák környezetének, a magyar nemzet érdekei iránt nem mindig kedvezően hangolt be­folyással szemben nem állhat ugy ellent, a mint az a magyar nemzet érdekében állana, ez az osztrák befolyás csaknem megmérhetetlen erőt nyer abban, hogy äz ott székelő uralkodói akarat mellett és vele szemben az osztrák népek egye­temes akarata nyilatkozik meg és egész hatalmát érezteti ott, a megvalósitott általános és egyenlő szavazati jog. Hát t. polgárság . . . (Derültség a jobb­oldalon.) De olcsó diadalokat aratnak az urak minduntalan ! (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! A mikor mi ebben a reform­ban meg akarjuk szerezni a magyar nemzet parla­menti képviseletének azt az egyensúlyt, a melyet a kirábyi hatalom túlsúlya szükségessé tesz, akkor méltán hívhatjuk segítségül a magunk egész politikai tradiczióját, a mely mindig megegyezett a jogegyenlőség teljes megvalósításával. Magyar­országon ez idő szerint a kispolgárság és a mun­kásság az egész férfilakosságnak, tehát a dolgozó nemzetnek, mintegy háromnegyedét, 78%-át teszi, a választóknak azonban nem egészen ötödrészét, mindössze 18%-át. Ezzel szemben az állam a maga terheit a legszélsőbb néprétegekre kénytelen rakni a fogyasztási adók alakjában. A népnek e legjobban megterhelt rétegei vannak tehát legteljesebb mér­tékben kizárva az állam sorsának intézéséből. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt is mondják, hogy az intelligenczia vezető­szerepét kell megóvni; ezt. pedig veszélyezteti az általános, egyenlő választói jog. Erre én csak azt mondom, hogy a most lefolyt választásoknak egy igen szomorú tanulsága épen az, hogy a nem­zetnek az a rétege, a melyre én is leginkább szeret­ném bízni a legnagyobb befolyást sorsának intézé­sében, a középosztály, a legkevésbbé független. A gazdasági viszonyok szövevénye át- meg át­hálózza az egész országot, és különösen lekötve tartja középosztályunk hanyatló elemeit, a me­lyeknek függetlenségét a szavazati jog gyakorlásá­ban nem biztosithatjuk máskép, minthogyha a titkosság védelmét adjuk neki. Ez meggyőződésem szerint a legfontosabb szempont azon ellenvetések visszaverésére, a melyek minket a többség részéről támadnak, akkor, a mikor a szavazati jog titkossá­gát követeljük. De azt is mondják, — épen nem régen olvas­tam egy régi függetlenségi publiczista czikkében — hogy Kristófíy József az általános szavazati joggal

Next

/
Oldalképek
Tartalom