Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.

Ülésnapok - 1910-10

108 10. országos ülés 1910 július 11-én, hétfőn. vaníliását, akadályozza a törvényhozás két tényezője közötti kivánatos összhangnak szilárd megalapozását. Mert ezen annyira kivánatos összhang csak akkor lehet őszinte és tartós, ha az országgyűlés az ország népeinek igaz akaratát, vágyait és szükségleteit képviseli, mivel csak ezen jogos szükségleteknek kielégitése eredményezheti a népek millióinak hazafias készségét arra, hogy a trón fényének emelésére és az állam hatalmának öregbitésére szükséges intézmények fejlesztését örömmel és bőkezűen biztosítsák. Mindezek alapján Felségednek ugy az 1906. évi, mint a jelen országgyűlés megnyitó, magas trónbeszédében határozottan megnyilatkozó atyai kívánságához is alkalmazkodva elvárjuk, hogy Felséged kormánya a legodázhatatlanabb állami szükségletek elintézése után — melyek közé a Romániával és a Balkán államokkal kötendő szerződéseket is számítva — azonnal és minden egyéb kérdést megelőzőleg az általános, egyenlő, titkos és községenként gyakorlandó szavazati jogról szóló törvényjavaslatot nyújtsa be mindazon szükséges garancziákkal, a melyek a választásoknak teljes szabadságát és tisztaságát biztosithatják. Bízva bízunk abban, hogy Felséged nem fogja megengedni oly választótörvénynek megalkotását, a mely egyrészt az alkotmány sánczaiból továbbra is kizárná az ország lakosságának az állam erőteljessége szempontjából legbecsesebb részét, a munkásosztályt, másrészt pedig a kerületek beosztása, avagy más mesterséges eszközök által megsérteni az ország nem magyar népeinek érdekeit, s ezáltal a jogok elosztása tekintetében különbséget téve az ország népei között, készakarva tenné ismét lehetetlenné az ország konszolidáczióját, mely nem létesülhet igazságtalanságon, avagy valamely népnek az ország más népei fölött érvényre juttatott szupremácziáján, hanem csakis az összes népek érdekeinek egyenlő mértékben való kielégítésén : azon közérzelem megteremtésén, a melynek következtében minden polgár a haza érdekében joggal a saját érdekét is megtestesülve látja. Épen ezért, ezúttal is fájdalmasan nélkülöztük Felséged magas trónbeszédében a nemzetiségi kérdésnek a teljes jogegyenlőség elvei szerint való megoldásának az országgyűlés sürgős feladatai közé sorolását, habár ezen kérdés már a korábbi időben magára vonta Felséged magas figyelmét és az uralma alatt álló összes népek javáról való atyai gondoskodásában még az 1861. és 1866. években azt az intelmet intézte legkegyelmesebben a magyar országgyűléshez, hogy a nem magyar nemzetiségeket jogaikhoz juttassa és gondoskodjék olyan intézményekről, a melyek Magyarország különböző népeinek nemzeti létét biztosítsák. Az állaim népösszeirás hivatalos adatai által is bizonyított és általánosan ismert tény az, hogy az ország lakosságának körülbelül felerésze nem magyar nemzetiségű. És az országnak ezen nem magyar nemzetiségű népei indokolt önérzettel hivatkozhatnak arra, hogy a magas trón a felséges uralkodó család és a haza iránt mindig törhetetlen hűséggel viseltettek és az idők folyamán sokszor a legválságosabb körülmények között is, soha e hűségükben meg nem tántorodtak. Méltán elvárhatják tehát e hazának nem magyar népei, hogy államunk keretében nemzetiségi igényeik kielégítést nyerhessenek, politikailag megfelelően érvényesülhessenek és kulturailag és gazdaságilag fejlődhessenek. Felséged atyai gondoskodása folyománkép e czélból alkotta meg az 1868. évi országgyűlés az azon évbeli XLIV. t.-cz. a nemzetiség egyenjogúságról. Habár e törvény a nem magyar népet, nemzetiségi jogos igényeit csak részben és igen szűk mértékben elégíti ki, mindazonáltal ezen Felséged által szentesitett törvény nem volt soha és ma sincsen végrehajtva. Ellenkezőleg, az egymást követő országos kormányok rendeletileg az országgyűlések pedig törvényhozásilag oly intézkedéseket léptettek életbe, a melyek nemcsak, hogy hatályon kivül helyezik az 1868-ik évi XLIV. t-czikk legtöbb szakaszait, de sőt az ország nem magyar népeit nemzetiségi egyéniségektől megfosztani, s azt et aethnikai magyar nemzetbe beolvasztani czélozzák. A nem magyar népeknek értelmisége a közigazgatásban, a bíráskodásban és a többi állami hivatalokban majdnem teljesen mellőzve van. A nem magyar népeknek nyelve, a törvény határozott rendelkezései ellenére az általuk lakott területeken nemcsak a bíráskodásnál és az állami és községi népművelési tanintézetekben, de a községek és törvényhatóságok közigazgatásában is teljesen figyelmen kivül hagyva. Az 1907. évi XXVII. t.-czikk a magyar nyelv eredményes tanításának ürügye alatt, az ország nem magyar népeit nemcsak abban akadályozza meg, hogy legalább saját népművelési intézeteiben magukat anyanyelvükön művelhessék, hanem a legszükségesebb elemi ismeretek megszerzését is saját népiskolájukban teljesen lehetetlenné teszik, sőt az előbbi kormány rendeleti utón az összes érvényben levő törvények világos rendelkezéseivel ellentétesen hívatlanul és jogtalanul beleavatkozott a vallástanítás kérdésébe, is s a vaüás tanításában is az anyanyelv használatát korlátolni igyekezett. E czélt tévesztett politika következményekép az ország nem magyar népeit mélyreható elégedetlenség fogta el, s hazafias aggodalommal látjuk, a kitörni készülő fejharczok kártevéseit, a melyek államunk létfeltételeit érinthetik. Ily veszélyeknek országunkat kitenni nem szabad és ép ezért elvárjuk Felséged kormányától, hogy e téren okvetlenül szakítani fog a régi rendszerrel. Nem Magyarország népeinek egy, merőben czélt tévesztett állampolitika által mesterségesen előidézett meghasonlásával, hanem azok egyetértésében kell keresnünk államunk konszolidáczióját. Ez az egyetértés pedig nem alakulhat a már magában véve lehetetlen nyelvegységen, hanem csakis az igazi hazafiúi érzelmek azon egy-