Képviselőházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 23–augusztus 6.
Ülésnapok - 1910-10
m 10. országos ülés 1910 Julius 11-én, hétfőn. A házszabályok 35. §-a értelmében a végleg igazolt képviselők közül 9 birál ó-bizottság lesz választandó, egyenként 7—7 taggal. Javaslom, hogy a biráló-bizottságok választása talán a szerdai ülés napirendjére tűzessék ki, vagy méltóztatnak talán kivánni, hogy a holnapi ülés napirendjére tűzessék ? (Nem !) Azért is, hogy a névjegyzékek időközben kinyomathatok és szétoszthatók legyenek, méltóztassanak talán megállapodni abban, hogy a szerdai ülés napirendjére tűzessék ki a biráló-bizottságok megválasztása. (Helyeslés.) A házszabályok 171. §-a értelmében a ház elnöke mindig az ülésszak elején tartozik kijelölni azon 80 képviselőt, a kikből azután összeférhetlenségi esetek alkalmával itélő-bizottságát a ház megalakítja. Minthogy azonban a pótválasztások óta még 30 nap nem telt el, minthogy továbbá igen sokan vannak, a kiknek mandátuma az osztályok által kifogásoltatott, annál is inkább bevárandónak tartom az igazolási idő véghatárát, mert megvallom, magamnak is a t. ház tagjait minél nagyobb számban kell, nézetem szerint, megismernem, mielőtt e nagyon fontos funkczióban eljárok és a névjegyzéket összeállitom. Erre való tekintettel kérem méltóztassék belenyugodni, hogy a névjegyzéket egy későbbi ülésben mutassam be. (Helyeslés.) Méltóztatnak hozzájárulni ? (Igen!) Akkor kimondom, hogy a t. ház e bejelentésemet tudomásul veszi. Jelentem a t. háznak, hogy a III. osztály megalakult és elnökévé Rónay Jenőt, jegyzőjévé Jankovich Bélát választotta meg, úgyszintén megalakult a számvizsgáló-bizottság, a melynek elnöke Fodor Kálmán, jegyzője pedig Sipeky Sándor lett. Méltóztatnak tudomásul venni ? Több elnöki bejelentés nincs. Következik a napirend értelmében a képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslatának, (írom. 15.) valamint az ezzel kapcsolatos többi válaszfelirat javaslat tárg3?"alása. Következik ? Hammersberg László jegyző : Preszly Elemér! Preszly Efemer: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A midőn a magyar képviselőházban először felszólalok, bevallom őszintén, hogy bizonyos meghatottság hatja át egész valómat, a mely a parlamentarizmus szeretetéből és tiszteletéből fakad. Visszatérek én is a képviselőház igen t. elnökének megnyitó beszédére, a melyben lelkes magasztalását adta a parlamenti rendszernek, hirdetve azt, hogy az egyértelmű nemzeti létünkkel. De a mikor szemünk előtt lebegnek a magyar parlamenti életnek legutóbbi évei, szemünk előtt lebegnek a meddő küzdelmek, az eredménytelenségek, a mikor látjuk és tapasztaljuk, hogy a nemzeti kívánságokat támasztott, jogos aspirácziókat, a melyek a nemzeti javakat voltak hivatva gyarapítani, és a mely jogos aspiráczióknak többségük volt a magyar parlamentben, és ennek daczára megtörtek a törvényhozás másik faktorának merev ellenállásán ; (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a midőn emlékünkbe idézzük a jelen kormány születését, a mely a parlamentarizmus elvének merev megtagadása volt; a mikor felidézzük emlékünkbe a most lefolyt., hónapokig tartó csúnya választási küzdelmet, a mely alatt hosszú ideig szünetelt Magyarországon a produktív munka, a mikor vogelfrei volt Magyarországon minden ellenzéki ember és ki volt téve a csendőrszurony és kormányhatalom üldözésének ; (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) a mikor ennek eredményeként maguk előtt látjuk e titkos pénzen összetoborzott többséget, (Nagy mozgás a jobboldalon.) akkor önkénytelenül feltámad lelkünkben a szkepszisz (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és aggódva kérdezzük, vájjon Magyarországon a politika a nemzeti javakat gyarapító foglalkozás-e, vájjon Magyarországon a parlamentarizmus tényleg védi, fejleszti-e nemzetünk függetlenségét, szabadságát ? Előttünk látunk egy diadalmas tábort, egy diadalmas többséget, a mely többséget nem a nemzet közérzülete, nem a nemzet közszükséglete teremtett meg, (Ellenmondás a jobboldalon.) a mely többségnek programmja nem öleli fel a nemzeti létnek nagy kérdéseit, nem mutat nekünk utat a jövőbe, nem ad programmot; a mely többségnek egyetlen programmja az, hogy nincsenek nemzeti követelései és ez által posszibilis Bécsben, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Igazi parlamentarizmus mellett a többségi pártok fontos, akár közgazdasági, akár egyházpolitikai, akár közoktatásügyi kérdéseket írnak fel zászlójukra, azzal mennek bele a választási küzdelembe és ott ez a programm győz, ezzel a programmal lesz az a párt többségi párttá, kormányzó párttá. Nálunk ellenben a nemzeti munkapárt, mint valamikor Minerva Jupiter fejéből, ugy támadt egyszerre programm nélkül az uralkodó által életre híva. Mikor látjuk, hogy körülöttünk forog a világ, hogy az összes nemzetek lázban égnek, hogy társadalmi és közgazdasági életüket irányítsák, megalapozzák, akkor látunk itt Magyarországon egy kormányzó többséget, mely nem mutat nekünk utat a jövőre, nem mutat nekünk olyan konczepeziót, melyből a magyar politikának, a magyar törvényhozásnak, a magyar kormányzatnak jövő irányát és útját megállapíthatnék. Két tétel az, a mit nap-nap után, mint a többségnek programmját, irányító elvét hallunk emlegetni: az egyik a nemzet és a korona közötti kiengesztelődés, a másik pedig a szabadelvűségnek a kérdése. Ha vizsgáljuk az elsőt, a nemzeti kiengesztelődés kérdését, melyet különösen gr. Tisza István ur, mint kétségtelenül a munkapárti programúinak legauthentikusabb interpretáló ja hirdetett folytonosan a választások alatt, de hirdet és kifejezésre juttatja a felirat is, akkor én megvallom őszintén, ugy vagyok ezzel, hogy minél többször hirdetik ezt a kiengesztelődést, annál kevésbbé van az meg, annál inkább j elenti és mutatja azt, hogy hiszen tulaj donképen nálunk, Magyarországon a törvényhozás két tényezője között nem egyenlők az erőviszonyok, mutatja azt,
