Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-470

78 470. országos ülés 1909 deczember 28-án, kedden. parlamenti tárgyalások menetének megszakításával is szóvátenni, azt hiszem, elsőrendű kötelessége mindenkinek, a kinek lelkén fekszik az, hogy Magyarország becsülete közpréda tárgyává ne váljék. Engem nem feszélyez semmiféle pártkötelék, mert én elveim alapján állva, pártfegyelem alatt nem állok, szabadon és meggyőződésem szerint tettetem meg tehát észrevételeimet azokra, a mikre felszólalásom rendén rámutatni bátor leszek. Az ország becsületének védelme a kormány kezében van; az ország becsületének védelme a kormánynak elodázhatlan kötelessége, (Ugy van ! Ugy van!) de époly elodázhatlan kötelességünk mindnyájunknak őrködni a felett, hogy ezt az országot ne ismerje a külföld rablóbandák tanyájaként ; hogy ne ismerje mint olyant, a hol mindenki szabadon fosztogat; a hol nincs biztonságban sem a személy, sem a vagyon ; a hol nincs biztonságban sem az állam, sem az egyesek, sem a társulatok, sem a testületek vagyona. T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Ennek a diszes országnak igen sok bámulója akad. Azt hiszem, sok bámulója akadhat annak is, hogy egy olyan ország belsejében, a mely ilyen házban tartja nemzete képviseletének gyűléseit, mint a milyen ennek a röpiratnak homlokzatán meg van örökitve és közszemlére kitéve, akkora rothadó anyag gyűlhetett össze, a nélkül, hogy országos felháborodást idézett volna elő, a mely minden államnak létalapjait alkalmas megingatni és a mely alkalmas arra, hogy minden olyan állam eltűnjék a föld szinéről, a hol ilyenek büntetlenül megtörténhetnek. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister: Alávaló rágalom .! Szterényi József államtitkár: Minden bizonyíték nélkül! Ez csak rágalom ! Szatmári Mór: Sokan örülnek az ilyen rágalomnak ! (Mozgás!) Lázár Pál: Olyan magyar ember nincs ! Barta Ödön : Én nem tudok örvendeni neki. (Mozgás és zaj balfelól.) Egész politikai közéletünk, a kormánytól kezdve, a képviselőházon végighaladva, a társadalmi osztályokat nem kiméivé : mágnásaink, földbirtokosaink, tanítóink olyan színekben vannak itt megrajzolva, a mely szinek jellemzésére a parlamenti illem szabályainak megsértése nélkül alkalmas szót használni nem szabad és nem lehet. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Régi, már olvasókönyvekben is terjesztett igazság az, hogy minden államnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, Róma elvész és rabigába görnyed. Mit mondjunk, t. ház, azokhoz az állapotokhoz, a melyek ezen röpiratban napvilágot láttak, a melyben olyan dolgok vannak elmondva, a melyek csak odúkból, kloákákból kerülhetnek ki ? (Ugy van ! TJgy van !) Fennállhat-e egy olyan állam, a melynek kormányáról azt mondják, hogy akármelyik tárcza keretében üzletet mindig csak rosszul csinálnak, mert mindig túl kell fizetni, hogy a jónevü koldusok és apró nagyságok zsebeit hizlalják. (Mozgás.) Szterényi József államtitkár: Egyetlen bizonyíték nélkül! Barta Ödön : Lehet-e jót jósolni egy államnak, a melynek kebelében történtekről magyar emberek — vagy ne mondjuk, hogy magyar emberek, hanem csak egy magyar ember . . . Endrey Gyula : Komisz emberek ! Barta Ödön: ... igy ir, hogy egy magasrangu funkczionáriusunk csak ugy tudott megbékülni az ellene gyűlölködő mágnásokkal, hogy Batthyány Lajos grófot felsegítette ? (Mozgás.) Szterényi József államtitkár: Hitvány rágalom ! Barta Ödön : Lehet-e büntetlenül és felháborodás nélkül felhangzania annak, hogy ebben az országban a közvagyon elprédálása valóságos rendszer ; hogy itt semmi sem történik tisztességes eszközökkel; hogy itt nem azt nézik, hogy mi az ügy, hanem hogy ki jár közbe ? a hol azt merik irni, hogy ebben az országban egyes nagy vállalatok sógoroknak és komáknak adatnak ki és a hol az egyéni integritásnak legkisebb attribútumát a kormányzaton ülő egyetlenegy férfiú, vagy a közéletben szereplő egyetlenegy funkczionárius sem kapja meg. Ha ezt valaki elolvassa, — én olvastam, — azon kell gondolkoznia, hogy panaszkodnunk kell-e a kivándorlás miatt, vagy mindnyájunknak ki kell-e ebből az országból vándorolni . . . Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister: Alávaló gazság ! Barta Ödön : . . . mert oly országban élni, dolgozni, lelkesedni valamiért, eszményeket istápolni, lehetetlenség, a hol bűnös kezekkel manipulálják a közvagyont Wekerle, Andrássy, Kossuth, Apponyi, Darányi és mindannyian, a kik velük bármiféle vonatkozásban, a közéletnek bármiféle mozzanatában összeköttetésbe léptek. Nagyon jól tudom, hogy a ki közéleti funkcziót vállal, annak vállalnia kell azt a legsúlyosabb kötelezettséget is, hogy működésében a kritikát tűrnie kell. Én barátja, hive vagyok a kritikának, barátja vagyok az erős kritikának is, habár a kritika fegyvereit mérgezett formában gyűlölöm, utálom és megvetem, mert hiszen nemzetközi kötelezettség van arra nézve, hogy a hadviselő felek sem használhatnak egymás ellen mérgezett nyilat. Én nem akarom a ház naplójában megörökiteni ezt a röpiratot; én szégyelném magamat, ha valamikor az utókor a ház naplójában, a ház iratai között találná meg ennek a szennyiratnak a részleteit. (Felkiáltások : Akkor minek olvassa !) T. képviselőház ! Azt mondtam, hogy a közélet minden tényezője meg van ebben a röpiratban hurczolva, nincsen megkimélve sem képviselő, sem főrend, sem kormányzati tényező, sem senki, a ki a közélettel valamiféle érintkezésbe lépett; nincsen megkimélve az udvar sem, nincsen megkimélve a köztünk élő egyetlen egy főherczeg sem ; nincsen megkímélve senki, mert itt mindenki gaz, a ki él és lélekzik. Hihetetlen dolog az, hogy az udvar barátságával fedezik Apponyi Albert grófnak egy