Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-470

470. országos ülés 1909 deczember 28-án, kedden. 79 intézkedését, a mely milüókba került, és Apponyi Albert grófnak semmi sem drága a közpénzből nyújtott barátságért. Én nem tudom, kire vall és milyen forrásra vall ez ; de ez a forrás nem lehet tiszta, az csak földalatti kloaka lehet. (Helyeslés.) Andrássy Gyula grófnak sok politikai ellenfele lehet ebben az országban, de azt, a mit róla mon­danak itt, senki sem hiszi el, (Ugy van !) hogy gazul és hasonló jelzőkkel körülirt módon végzi egyik­másik dolognak a védelmét. Ezt abból az esetből tárgyalja, a midőn a kivándorlás kérdésében Hencz Károly képviselő ur interpellácziój ára válaszolt. Sorba vesz mindent, a mi az állam kormányzatá­ban felmerült; diszkreditáltatik itt minden, a mi ennek az országnak érdekével azonos. Én azért tettem szóvá a t. ház előtt ezt a kérdést, mert ebben nem a megtámadott egyének becsületének a meghurczolását látom, hanem az ország becsületének kipellengérezését, és ha ezt a kérdést szóvá teszem, akkor azt is kellene kér­dezni, hogy milyen inditványt tegyek ebben az ügyben. Én nem tudok inditványt tenni, mert ezt a dolgot sokkal veszedelmesebbnek tartom oly alakban, mint a milyen alakra talán törekszik : hogy itt általános és hosszadalmas tárgyalások tárgyát képezze. Mert ha már valaki arra az álláspontra áll, hogy ennek a röpiratnak szennyes­ségéből csak egy dolgot is tisztának tart az író szempontjából, hacsak egy tényt is elhisz abból, a mi ott irva van, és képesnek tartja közéletünk vezető férfiait arra, hogy ilyen dolgokat elköves­senek, akkor nem szabad többé e parlamentnek működnie, mert az egész parlament velük együtt ép ugy oda van átlitva az ország és a külföld megvetése elé, mint maguk az illetők. (Igaz! Ugy van !) Én szóvá tettem ezt, szóvá tettem azért, mert lehetetlen egyszerűen belemenni a napi tárgya­lások folyamatába a nélkül, hogy egy tiltakozó szó el ne hangoznék az ellen, hogy Magyarország­egész közéletének becsületét ugy tüntessék fel a külföld előtt, mintha itt minden ember bandita, minden ember zsebmetsző, minden ember a köz­vagyon prédálója, minden ember a magánvagyon és a személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetője lenne. Én szóvá tettem ezt és nem teszek inditványt. mert ebben a kérdésben olyan határozat hozatalát, a mely esetleg szavazásra bocsátható, vagy hosz­szabb vitát igényelne, nem akartam provokálni. Szóvá tettem és a magam részéről a legmélyebb megbotránkozásomnak adok kifejezést a felett, (Helyeslés.) hogy azon támadásokat, a melyeket a külföldnek akár felbérelt, akár félrevezetett orgánumai és tényezői ellenünk, Magyarország fennállása elleni áskálódás következményeképen évtizedek és évszázadok óta folytatólag intéznek, most betetőzi egy szennyirat, a mely alkalmas arra, hogy Magyarország becsületét az egész külföld előtt pellengérre állítsa. Ezért kértem a t. ház szíves türelmét. (Élénk helyeslés.) Elnök: A ministereínök ur kivan szólni. (Halljuk! Ildijük!) Wekerle Sándor ministereínök: T. ház! Egy szennyes röpirat jelent meg, a mely elsősorban a kormány tagjai ellen irányul, és a mely szemen­szedett valótlanságokra alapítva illet bennünket rágalmakkal. Ebben a röpiratban kétféle támadást intéznek ellenünk. Az egyik a mi kormányzati tevékenységünkre vonatkozik, arra, hogy jogo­sítva voltunk-e valamit tenni, helyesen cseleked­tünk-e, kellő óvatossággal jártunk-e el, nem-e könnyelműen éltünk a nekünk adott hatalommal ? Ezzel kapcsolatosan azután magánbecsületünk is érintetik, megrágalmaztatik vagy legalább gyanu­sittatik. Az elsőre nézve, a mi kormányzati tevékeny­ségünket illeti, egyáltalában lehetetlennek tartjuk, hogy ennek elbírálását egyedül illetékes fórumától, a képviselőháztól elvonjuk és más térre tereljük. (Helyeslés.) Mivel ezzel kapcsolatosan támadtatott meg magánbecsületünk is, és mivel politikai tendencziával íratott az egész, és politikai ten­dencziával terjesztetik is, — és itt meg kell jegyez­nem, hogy fel kell tételeznem, hogy nem az itten működő politikusoknak közreműködésével, tudtá­val vagy helyeslésével (Helyeslés.) — és mivel maguk az illető ügyekre vonatkozó iratok ugy az ellenünk felhozott adatoknak valótlanságát bizonyítják, mint bizonyságot szolgáltatnak a mellett, hogy még a gyanúsítás sem férhet azon kormányzati tényekhez, a melyek kapcsán ott magánbecsületünk meg van rágalmazva : arra a megállapodásra jutottunk, hogy mint kormány sajtópert nem indítunk — (Helyeslés.) — ez azonban nem vonatkozik egy, ezen brosúrában is szóbahozott ügyre, melyre nézve már korábban lépéseket tettem a per iránt — hanem arra határoztuk el magunkat, hogy az összes iratokat leteszszük a ház irodájába, (Helyeslés.) kérve a t. képviselőház tagjait, hogy azok, a kik felvilágo­sítást akarnak, magukból az eredeti iratokból alkossák meg erre vonatkozó meggyőződésüket. (Helyeslés.) Benedek János: Polónyitól megkövetelték, hogy sajtópert indítson ! (Zaj. Elnök csenget.) Wekerle Sándor ministereínök: Nekünk ugyan aggályaink voltak arra nézve, hogy letegyük-e a ház asztalára ezen iratokat, mert esetleg ez oda vezethetne, hogy ha akármelyik kormányférfi, vagy annak tevékenysége meggyanusittatik, azon­nal a ház elé kellene az összes iratokat terjeszteni, még akkor is, ha a ház maga nem kívánja. Mégis ezt határoztuk, ezt határoztuk azon kivételes politikai hetyzetre való tekintettel, a melyben vagyunk, hogy t. i. lemondott és távozó kormány vagyunk, a melynek innen távozva, talán már nem lenne módjában mindazon adatokat a t. ház rendelkezésére bocsátani, a melyek az ellenünk szórt rágalmak tarthatatlanságát, rosszhiszemű­ségét minden tekintetben bizonyítani képesek. Ezt vagyok bátor a t. házzal tudatni. (He­lyeslés.) Elnök : Napirend előtt történt felszólalás nem képezheti sem vita, sem határozathozatal tárgyát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom