Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-469

kS9. országos ülés 1909 deczember 22-én, szerdán. 59 lépései tárgyában ; Surmin György — a ministerelnökhöz — báró Aehrenthal orosz rendőri rendszeréről és azokról az emberekről, a kik báró Aehrenthalnak a bel- és külpolitikai inf ormácziókat szolgáltatják. Elílök : Javaslom a t. háznak, hogy az interpellácziók megtételére félkettőkor térjünk át. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a napirend értelmében az összeférhetlenségi állandó bizottság elnökének és tagjának gróf Bethlen István és Mérey Lajos képviselő uraknak eskütétele. Kérem a nevezett képviselő urakat, hogy szíveskedjenek az elnöki emelvény előtt megjelenni és az esküt letenni. Csizmazia Endre jegyző (olvassa az eskümintát : gróf Bethlen István és Mérey Lajos leteszik az esküt). Elnök: Következik gróf Somssich Tihamér képviselő urnak, a biráló-bizottság tagjának megesketése. Felkérem Csizmazia Endre jegyző urat, sziveskedjék a házszabályok 47. §-a értelmében felolvasni a házszabályok 30—34. és 40—46. szakaszait. Csizmazia Endre jegyző (olvassa a szakaszolcat). Elnök: Méltóztassék a 36. §-t felolvasni. Csizmazia Endre jegyző (olvassa a házszabályok 36. §-át). Gr. Somssich Tihamér (leteszi az esküt). Elnök: Következik napirend szerint Holló Lajos inditványának tárgyalása az iránt, hogy a képviselőház intézzen Ö felségéhez feliratot az önálló banknak 1911. január 1-ére való felállítása iránt és a felirat elkészítésére küldjön ki egy 21 tagú bizottságot. Holló Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Nem fogom a t. ház türelmét túlzottan igénybe venni, miután a tegnapi napon voltam bátor indítványomnak indokolását, habár röviden is, előterjeszteni; de mégis ki akarom azt emelni, hogy ezen indítványnak előterjesztésében bennünket nem pártérdek vezérel, hanem az ország egy nagy szükségletének kielégítése, (Igaz ! Ügy van ! balfelől.) A nemzetek története igazolja mindenütt, hogy a gazdasági erő az a szilárd alap, a melyre egy modern állami fejlődés helyesen reáépithető. (Helyeslés balfelől.) Az ujabb kor az összes közigazgatási ágakban rohamos fejlődést mutat és oly igényeket támaszt, a melyeknek kielégítésére egy kizárólag mezőgazdasági fejletlenséggel bíró állam egyáltalában nem gondolhat; mert a mennyiben a viszonyok őt ilyen igények kielégítésére késztetik, előbb-utóbb gazdasági erejének elsorvadása fog bekövetkezni és olyan súlyos terhek nehezednek a nemzet vállaira^ a melyeket veszély és koczkázat nélkül a nemzet elviselni nem képes, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Megkísérelték az előző kormányok is és a jelenlegi kormány is, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) hogy a gazdasági fejlődésünkben levő ezen egyenetlenséget és aránytalanságot kiegyenlítsék. Iparkodtak mezőgazdasági fejlődés emelésén kívül — a melyre szintén kiváló súlyt fektetett a jelenlegi kormány is — az ipari fejlettséget is az országban megteremteni, de fájdalommal kellett mindenkinek belátnia, hogy azok nélkül a védő és teremtő intézmények nélkül, a melyek minden államban az ipari fejlettséget előmozdították, Magyarországon is kárba vesz a legjobb igyekezet is és minden áldozat, a mely a nemzet részéről nyuj tátik. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Hivatkozom a jelenlegi kereskedelemügyi minister urnak egy nyilatkozatára, a melyet tett hosszabb idővel hivatalba lépése után, midőn fájdalommal vallotta be azt, hogy mind áldozat, mind az az igyekezet, a melyet kifejtett és hozott, Magyarországon azt az ipari fejlettséget nem bírta elérni, hogy itt évről-évre . . . (Zaj a jobboldalon és a középen. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Holló Lajos:... ne szaporodjék az a behozatal, a mely idegen ipari termékekkel Magyarország forgalmát elárasztja. Maga a kereskedelemügyi minister ur vallotta be azt, — pedig az ujabb időben száz és száz miuiókat fordítunk ipari fejlesztésekre — hogy az évi behozatal a statisztikai kimutatás szerint nemcsak Ausztriából, hanem az egész művelt világból Magyarországba emelkedik, daczára annak, hogy emelkednek azok az áldozatok is, a melyeket iparfejlesztésre fordítunk. És miért ? Azért, mert nem képes egy belföldi ipar, részint a produktivitás olcsóságában . . . (Zaj a jobboldalon és a középen. Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Holló Lajos : . . . részint annak a produktivitásnak tökéletes voltában, részint a hitelnyújtásnak azon bőségében, a melylyel tőkegazdag államok ipari fejlettsége rendelkezik, versenyre kelni más államoknak ipari fejlettségével, ha egyúttal az állam nem gondoskodik azon védő és támogató intézkedésekről, a melyek az ipari fejlettséget minden államban szülték és előmozdították, (ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem mondunk el titkot akkor, ha azt állítjuk, hogy ezen nagy intézmények : az önálló vámterületnek és az önálló banknak megteremtése. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Még olyan államok sem, a melyek fejlettség tekintetében teljesen egy fokon állanak, és a melyekben érdekellentétek fenn nem forognak, még azok sem jönnek arra a gondolatra, hogy ők hitelszükségletüknek ellátását egy másik államban székelő hitelszervezetre és forrásra bizzák. Teljes kéjjtelenség az, hogy egy állam idegen szervezetnek védő erejét akarja igénybe venni saját életerejének megalapozásánál ; ellenkezőleg, ilyen szervezetnek létesítését a maga kezéből soha semmi körülmények közt ki nem adja. (Igaz ! ügy van ! a szélsóbaloldalon.) De az, hogy olyan két állam álljon egy ilyen közös szervezet tekintetében szövetségben, a mely 8*