Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-469

GO 469. országos ülés 1909 deczember 22-én, szerdán. két államnak ezéljai és érdekei teljesen ellentétben vannak; hogy midőn Ausztria ipari fejlettségét pártolja, egyúttal az a czélja, hogy Magyarország ipari fejlettségét lenyomja, mert mi neki fogyasztó területe vagyunk, ezt a két államot egy hitelforrással és szervezettel ellátni teljes képtelenség. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mindezen okok vezették a függetlenségi pártot arra, hogy felállitotta azt a követelését, a melynek értelmében az önálló banknak megvalósítását programmjába felvette. Ellenzéssel találkozott a függetlenségi párt ezen törekvéseiben. Az ellenzés támadt egy részről azon köröknek összetartásából, összeköttetéseiből, a mely körök az érdekek szálaival vannak a most fennálló viszonyokhoz fűzve, a mely érdekek és viszonyok szétbontása egyúttal sértené azon érdekkörök érdekeit is, a melyek ebben az irányban pártolólag emelték fel szavukat. Ellenzésre találtunk bizonyos magasabb körökben is, a melyek csak abból a szempontból indultak ki, hogy Magyarországon az osztrák-magyar bank, mint jelzálogintézmény, hatalmas nagy kölcsönök nyújtásával támogatta különösen a nagybirtokososztály érdekeit. Ezt nem kell kétségbevonni, ezeket az érdemeket el lehet ismerni, de ki kell emelnem, hogy a jelzálogüzletek ellátása nem képezi a jegybank hivatását; ki kell emelnem, hogy a jelzáloghitel nyújtása . . . (Tartós zaj. Elnök csenget.) Nagy György : Az alkotmánypárt szándékosan lármázik! (Zaj. Hall/juh ! Halljuk ! a baloldalon.) Holló Lajos: ....A jelzáloghitel nyújtása más pénzintézetek segítségével is elérhető és végül, ha az osztrák-magyar bank megszűnik jegybanknak lenni a törvény erejénél fogva, továbbra is megmarad jelzáloghitelintézetnek, a mely az igényeket ép ugy fogja kielégiteni, mint eddig. Ellentét és ellenállás ezenkivül kifejtetett még oly oldalról is, a melynek bevallott felfogása az volt, hogy az önálló bank gazdasági előnyeit nem mérlegeli, nem ismeri, e tekintetben az illetők más szakemberek véleménye után indulnak. Azt hiszem, a kik fel nem ismerik, hogy az egész művelt világon a jegybankok modern működése mennyire összefügg a gazdasági élet fejlesztésével ; ha nem nézik, hogy más művelt államok egész ipari világát alakitotta át egy jól működő jegybanknak nagyszerű hivatása, akkor elveszitik jogukat, hogy ily küzdelemben szavukat döntő sulylyal felemeljék, de mindenesetre elveszitik jogukat, hogy az ország ily követelésének érvényesítése elé politikai akadályokat iparkodjanak gördíteni. (Ugy van I Helyeslés a baloldalon.) Még csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy az általunk felállított határidő, a mely az indítványban is foglaltatik, az 1910. deczember 31-ike, vagyis a közös bank szabadalmának lejárta. Már tegnap voltam bátor kifejezni felfogásomat abban a tekintetben, hogy ezt a határidőt maga a törvény állapítja meg, tehát eltérni attól nem lehet. Ma csak azt emelem ki, hogy sokak felfogása szerint (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Elnök csenget.) az időből már annyira kifogytunk, hogy reális, komoly politikával nem lehet azt állítani, hogy bárki és bármely párt a jegybankot 1910. deczember 31-ig felállítani képes lenne. (Zaj. Halljuk! Halljuk I a baloldalon.) Erre nézve a következőket jegyzem meg : Vamiak korok a nemzet életében, a midőn az alkotások csigalassúsággal haladnak, a mikor évek hosszú sorozata sem elégséges arra, hogy életbevágó, nagy reformokat a nemzet javára megvalósítani képesek legyünk; de viszont varrnak korok, nemzedékek és parlamentek, a melyek aránylag rendkívül rövid idő alatt is a nemzet javára hatalmas, örök időkre szóló alkotásokat hoznak létre. (Igaz! ügy van I a baloldalon.) Mi elitéljük önmagunkat, ezt a nemzedéket és a parlament életképességét és érzékét a nemzet érdekei iránt, ha azt mondjuk, hogy egy önálló bank felállítása egy évi határidőn belül a lehetetlenségek közé tartozik. Hivatkozom a túlsó oldalon ülő t. kereskedelemügyi minister úrra, a ki pártvezér idejében, a midőn a mi körünkben volt szerencsénk hozzá, kijelentette, hogy neki fél év elég, ha más akadály nincs, ... (Igaz ! Ugy van! a baloldalon. Mozgás.) Szokoly Tamás : Czegléden mondta. De visszaszívta ! Kmety Károly: Kétszer is kijelentette! Holló Lajos: ...fél év teljesen elégséges egy nemzeti bank felállítására. Baloghy Ernő: Csak egyezzék bele a király! Holló Lajos : A történelemben vannak példák, a mikor nagy átalakulások korszakában önálló nemzeti bank rövid néhány hónap alatt felállíttatott, életbelépett és pedig oly sikerrel, hogy annak a jegybanknak kibocsátott jegyei magasabb értékkel bírtak, mint a hosszú időn keresztül működő osztrák jegybanknak a jegyei. A ki a viszonyokkal máskülönben is ismerős, tudja azt, hogy egy év teljes mértékben elégséges mindazon előkészítő munkák megtételére, melyek egy jegybank működéséhez szükségesek. Ha pedig a politikai akadályokat veszszük, nohát, t. képviselőház, a mely akadályt egy év alatt ledönteni nem lehet, azt nem sikerül ledönteni két-három év alatt sem, (Igaz ! ügy van! balfelől.) azok az akadályok a nemzetnek folytonos meghátrálása folytán inkább nőnek mint csökkennek, (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) mindig csak támaszt és bátorságot merítenek abból, hogy ezen nemzettel szemben más sem kell, niint vele és jogaival szemben tagadó álláspontra helyezkedni, hogy a kívánság nyomban visszavonuljon. (ügy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ezeket figyelembe vesszük, mi igenis egész komoly hittel megyünk abba, hogy kívánunk egy olyan kibontakozást, mely 1910 deczember 31-ére, a mostani közös bank szabadalmának lejárta idejére a magyar jegybankot tényleg felállítja. (Elénk helyeslés balfelől.) Ha már az országot egyszer ebbe a küzdelembe belevittük; ha jogainkat annyira tisztáztuk, mint tisztázva vannak ; ha a gazdasági életnek bizonyalanságát már fel-