Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-468

468 országos ülés 1909 deczember 21-én, kedden, 49 ennek benyújtásával magát a törvényt sértette meg. Megsértette nevezetesen az 1897 : XX. t.-cz. 19. g-át az által, hogy az indemnitást benyújtotta, mielőtt a költségvetést benyújtotta volna ; (ügy van! a szélsobaloldalon.) és megsértette ugyanezen törvénjmek 3. §-át az által, hogy a költségvetést nem nyújtotta be, mielőtt az indemnitást benyújtotta, és különösen Éber Antal igen t. képviselőtársam meglehetős malicziával aposztrofálta az igen t. ministerelnök urnak a törvények élő magyarázatáról és holt betűiről mondott szavait, oda konkludálván, hogy ez a kormány az 1897 : XX. t.-cz. 18. §-át ugy élő magyarázat, mint holt betű szerint megsértette az által, hogy elmulasztotta az állami számvevőszéknek hozzá áttett és a túlkiadásokról és előirányzat nélküli kiadásokról szóló jelentését az országgyűlés elé terjeszteni, elmulasztotta pedig ezt az 1908. év utolsó évnegyede óta. Hát én konczedálom, hogy itt mulasztás történt. De az igen t. képviselő ur azt mondja, hogy a kormány ezt azért cselekedte, hogy sem politikailag, sem jogilag, sem a törvény élő magyarázata, sem holt betűje szerint felelősségre vonható ne legyen. (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Nem ezt mondta!) Éber Antal : Jogi felelősségről nem beszéltem ! Hencz Károly: Itt vannak a képviselő ur szavai; szó van bennük jogi felelősségről. Akkor a t. képviselő urat talán elragadta a heve ; nekem azonban a napló az irányadó. Eltekintve attól, hogy épen erre való hivatkozással Éber Antal t. képviselőtársam igen nagy jogi tévedésben van, mert a jogi felelősségrevonás a lemondás tényével nem szűnik meg — azt kérdezem az igen t. képviselő úrtól, hogy vájjon a törvények végrehajtása felett egyedül és kizárólag a kormánynak és a ministereknek kell állandóan őrködniök, vagy pedig ez a kötelesség, még pedig első, eminens élő és nem holt kötelesség minden képviselő úrra, tehát a t. képviselő úrra is hárul ? És ha a t. képviselő úrra is hárul ez a kötelesség — hiszen azért küldöttek ide választói — vájjon állandóan és mindig teljesitette-e ezen élő kötelességét a t. képviselő ur ? Mert én ugy tudom, hogy a t. képviselő ur évek hosszú során át a zárszámadási bizottság előadója volt, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) tehát a t. képviselő urnak kétszeres, élő kötelessége lett volna a kormányt az ide vonatkozó szakasznak megsértésére figyelmeztetni. Azonban a t. kéjjviselő ur ezt a figyelmeztetést suba alatt és köztünk többször megtette, de nyilvánosan nem tartotta élő kötelességének itt előhozni. . . Egy hang (a szélsőbaloldalon) : Nem volt ülés ! Hencz Károly: . . . mert ugy látszik, hogy a t. képviselő ur addig, mig ennek a kormánytámogató többségnek padjaiban ült, ezt csak holt kötelességének ismerte . . . (ügy van ! jobbfélől.) Éber Antal: Addig beterjesztette, csak azóta nem terjesztette be ! KÉPYH. KAPLÓ. 1906 1911. XXVI. KÖTET. Hencz Károly: ...és ez a holt kötelessége rögtön élő kötelességgé változott akkor, mikor a t. képviselő ur a kormánypártiság kényelmes padjairól az ellenzékiség keserű kenyerének első száraz falatjába beleharapott. (Derültség és tetszés jobbfelől.) Hát kérdem az igen t. képviselő úrtól, miért változott ez a holt kötelessége egyszerre élő kötelességgé épen azokkal szemben, a kiket igen sokakkal szemben ott a zárszámadási bizottságban épen ő védelmezett ? Erre adjon felvilágosítást a t. képviselő ur. Éber Antal : Szolgálok vele ! Hencz Károly: A mi pedig azt illeti, hogy a törvénv szerint a kormánynak előbb a költségvetést kellett volna beterjesztenie, mielőtt az indemnitási törvényjavaslatot beterjesztette, a törvény szerint magam is konczedálom, (Helyeslés és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Végre!) hogy az indemnitási törvényjavaslat beterjesztésének premisszája a költségvetés beterjesztése. Kmety Károly: Helyes, ez igaz! Hencz Károly : Azonban méltóztassék tekintetbe venni azt, a mit az igen t. ministerelnök ur igen helyesen disztingvált, hogy mert a költségvetés a kormányzás egész szellemét és politikáját is elénk tárja és mert, hozzá teszem: a költségvetés nemcsak a számoknak a konglomerátuma, hanem a kormány programmja megvalósításának egyik részlete, tehát a költségvetést, a hol a kormány politikája van lefektetve, egy politikailag felelősségre nem vonható kormány politikailag nem fedezheti. Balogh Mihály: Akkor indemnitást sem kérhet ! (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Várady Károly: Mire vonatkozik az indernnitás 1 (Folytonos zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Hencz Károly: Majd azt is megmondom. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Tehát az egyik pillanatban -parlamentáris kormány, a másikban nem !) Hiszen itt önök vitatják és igen helyesen, hogy a költségvetést a kormánynak politikailag is teljesen fedezni kell, mert a politikai felelősségnek a normája az, hogy a kormánynak programmja legyen és először önmaga között legyen szolidáris, És hol van a kormány programmja, hol van a szolidaritás ? (Folytonos zaj a szélsobaloldalon.) Egyedül egy tervezetben, a mely azonban el nem fogadtatott és ezen a tervezeten kivül a kormánynak programmja nincsen, a kormány tehát nem lévén szolidáris, a költségvetést politikailag nem fedezhette. Balogh Mihály: Akkor nem fedezheti az indemnitást sem ! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Hencz Károly: Majd rátérek arra is! A teljes rainisteri felelősség tudata, tehát az az erkölcsi erő, de sőt több, a parlamentarizmusnak az az első főkelléke, sőt még ennél is több, az az alkotmány-maxima, a mint Szilágyi Dezső azt nevezte, a meh^ a ministeri felelősségben kulminál, ez késztette a kormányt arra, hogy teljes politikai és jogi felelősség nélkül olyan tényke-