Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-468

50 W8. országos ülés 1909 désre ne vállalkozzék, a mely ezen teljes politikai és jogi felelősség határán túlesik. (Folytonos zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. Halljuk!) A kormány tehát a hatalomnak birtokában lévén, nem akart ezzel a hatalmával nagyobb mértékben élni, mint a hogy azt felelősségével fedezni tudta és épen azért a törvénynek legis ratioja szerint és nem ad nudum verbum cselekedett. Másként áll azonban a kérdés az indemnitásnál. Itt nem a politikai felelősségnek etikai kényszere és annak a következményei, hanem az ország nagy érdekei mellett a jogi felelősség jogi kényszere és annak minden jogi következménye késztette a kormányt arra, hogy az indemnitási törvényjavaslatot benyújtsa. Kényszerítve volt erre azért, hogy ezáltal megmentse az országot azon nagy csapásoktól és esetleg bekövetkezhető veszedelmektől, a melyek egy exlex esetén ugy erkölcsi, mint anyagi tekintetben rázúdulhatnának erre az országra s a mely csapások és veszélyek elhárításának elmulasztása, vagy legalább az elhárítás megkísérlésének elmulasztása már nem a politikai, hanem a jogi felelősség jogi következményeit zúdíthatná erre a ministeriumra. (Felkiáltások a baloldalon : Bizalmi kérdés !) De beszéljünk világosan. (Halljuk ! Halljuk !) Önök most kifogásolják azt, hogy a kormány törvényjavaslatot nyújtott be; elvitatják a kormánytól még a törvényjavaslat benyújtásának jogát is, sőt egyenesen törvénysértésnek tekintik eljárását. Gaal Gaston." Külön benyújtani törvénysértés ! Hencz Károly : Hát mit csináljon a kormány, ha lemondását el nem fogadják ? (Zaj a baloldalon.) Eitner Zsigmond: Menjen el! (Zaj. Elnök csenget.) Hencz Károly : Hát hagyja itt ezt az országot ? (Felkiáltások a baloldalon : Természetesen ! Haüjuk ! Halljuk! jobbjelől. Elnök csenget.) Elnök : Méltóztassanak csendben lenni. (Felkiáltások baljelől: Nagy érdeklődéssel hallgatjuk !) Nem engedhető meg, hogy a képviselő urat folyton közbeszólásokkal zavarják. (Helyeslés.) Hencz Károly: Én igen szívesen veszem, ha reflektálnak beszédemre, nagy kitüntetésnek tartom ezt és ha megezáfolni tudnak, én is osztani fogom az illetők nézetét; a mig azonban meg nem czáfolnak, engedjék meg, hogy én saját igazságom mellett törhessek lándzsát. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Szmrecsányi György: Majd mi is így fogunk tenni! Kötelességük meghallgatni! (Zaj.) Buzáth Ferencz: Ezek képviselik a 48-as eszméket! (Zaj a baloldalon.) Szmrecsányi György: Majd mi is igy teszünk ! Eitner Zsigmond: Hiszen hallgatjuk nagy figyelemmel! (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és baloldalon.) Hencz Károly: Ismétlem: mit csináljon a kormány, ha lemondott, de lemondását nem fogadták el ? Szökjék világgá, hogy detektívek deczember 21-én, keeden. által kelljen a ministereket előteremtem, vagy pedig itt maradván, összetett kezekkel nézzék . . . (Zaj.) Molnár Jenő: Hát hol vannak a ministerek ? Hencz Károly: Itt vannak a padokban! (Derültség baljelől. Zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Hencz Károly: . . . vagy pedig itt maradván, összetett kezekkel nézzék, hogy miként megy az ország ex-lexbe, és miként zúdulnak az ex-lex következtében az országra azon nagy csapások és veszélyek, a melyek — a mint jól tudjuk — a múltban is elengedhetetlen következményei, konzekvencziái és effektusai voltak a törvényenkivüli állajDotnak. Gaal Gaston : Bánffy alatt. Széll Kálmán alatt nem voltak ilyen csapások '! Akkor máskép harczoltak ! (Zaj.) Szmrecsányi György: Ezek parallel szónoklatok! Elnök : Csendet kérek ! Hencz Károly: Hiszen ha ez a-kormány megszöknék a ministeri székekről, vagy összetett kezekkel tűrné, hogy az ország ex-lexbe menjen, hogy ez által nagy veszélyek és csapások zúduljanak az országra : épen önök volnának az elsők — és méltán — a kik ezt a kormányt a hazaáruló díszes jelzőjével illetnék és önök volnának az elsők, a kik az országra zúdított ezekért a csapásokért a vád alá helyezést és a ministeri jogi felelősség jogi következményeit zúdítanák a kormánynak', egykori ünnepelt vezéreiknek nyakába. (Felkiáltások baljelől: Önök tennék azt, de nem mi!) Sok más kárörömük mellett (Nagy zaj. Elnök csenget.) talán csak nem ez az . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem, nem mondott olyan felháborító dolgot; méltóztassanak csendben lenni, különben kénytelen leszek az ülést öt perezre felfüggeszteni. (Halljuk ! Halljuk !) Hencz Károly : Sok más kárörömük mellett talán csak nem ez az egyetlen örömük, (Zaj. Felkiáltások baljelől: Az, hogy téged hallgatunk! Hogyne!) a melyet a kormány most megzavart azáltal, hogy a felhatalmazási törvényjavaslatot benyújtotta! Hiszen önök látják, önök tudják legjobban, hogy a kormánynak golyó van a hasában, és önök rébuszokat adnak fel neki. (Derültség a középen. Nagy zaj baljelől. Halljuk ! Halljuk!) És most önök jönnek és az alkotmányosság és a parlamentarizmus diszes köpenyébe bújnak a kormánynak ezen törvényes és alkotmányos tényével szemben ? Nem ugy, uraim ! A kormány azáltal, hogy az indemnitási törvényjavaslatot benyújtotta, elhárította magáról a jogi felelősséget azokért az esetleg bekövetkezendő csapásokért, a melyeket az ex-lex involvál; áthárította önökre, a kik e törvényjavaslat elfogadását megakadályozták/D^/ van! Ügy van! jobbról. Felkiáltások balfelöl: Kossuthékra is, a kik szintén nem fogadják el. Zaj. Felkiáltások jobbjelől: A ki haragszik, annak