Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-468

4-68. országos ülés W09 deczember 21-én, kedden. 47 újra kineveztetett, bejelentette egyúttal azt is, hogy bár a szolidaritás közöttük még helyre nem állott. .. (Mozgás a baloldalon. Halljuk 1 Halljuk !) , Kmety Károly: De azóta helyreállott! Várady Károly: Nem is láttunk kormányt! (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a jobboldalon.) Hencz Károly : Hiszen ha érdeklődéssel akar­nak hallgatni, én meg beszélni akarok, hát hall­gassanak meg. Kmety Károly: Jobban hallgatjuk itt, mint ott. (Halljuk ! Halljuk ! Félkiáltások a baloldalon : Csak egy kis szünetlel akarjuk támogatni !) Hencz Károly: Köszönöm, nincs rá szüksé­gem ! Mondom, az igen t. ministerelnök ur bejelen­tette azt is, hogy bár a kormány tagjai közt a szolidaritás még mindig nem állott helyre, jelen­leg azonban, midőn az ellentétes kérdések meg­oldása és ezáltal a parlamentáris kibontakozás biztositása előrelátott haladékot szenved, ujabb kinevezés esetén, csakis politikai felelősség mellett, vélik az ügyeket tovább vezethetni, mert azt kivánja első sorban a parlamentarizmus alapelve, hogy csak a korona és képviselőház hozzájárulá­sával vezessék tovább az ügyeket. (Mozgás a bal­oldalon.) Tény az, hogy a mikor szeptember 28-án a képviselőház újra összeült, a ministerelnök ur bejelentette, hogy mivel a kormány tagjai közt még mindig nem állott helyre a szolidaritás, ennek következtében a koalicziós pártok együttműködése, a melyre a kormány támaszkodott, megszűnt, a a kormány újra lemondott; és tény az, hogy a kormány, — sajnos, hiszen az ellenkezője mind­ezideig bizonyítva nincs, — még ma is lemondott állapotban van. (Mozgás a baloldalon.) És bár azóta, én legalább igy olvastam és köztudomás szerint is találtak egy közös alapot, vagy mondjuk egy közös kibontakozási program­mot, (Mozgás a baloldalon.) ez a közös kibontakozási programm azonban Ö felsége, a koronás magyar király, a törvényhozás másik alkotmányos faktora által sem nem approbáltatott, sem pedig a kor­mány lemondása mindezideig el nem fogadtatott. (Zaj balfelől.) Már most, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk !) sem a kormány programmja, sem a kormány le­mondása el nem fogadtatván, e nélkül a közös kibontakozási programm nélkül pedig a kormány tagjai közt szolidaritás nem lévén, a kormány e nélkül a szolidaritás nélkül nem akarja irányitani a parlamentnek a politikáját, nem akarja irányi­tani és nem akarja igényelni a parlamenti többség bizalmát és e bizalomnak szolidáris megnyilvánu­lását ; nem akarja irányitani és nem akarja igé­nyelni épen a j>arlamentárizmusra való hivatko­zással, mint láttuk, mert e szolidaritás nélkül nem is igényelheti. (Zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk !) De azért ez a lemondott kormány nálunk és alkotmányos államokban is fennálló gyakorlat szerint, de a jus strictum szerint sem szűnt meg parlamentáris és alkotmányos kormány lenni mindaddig, mig annak összes alapfeltételei be nem állottak. (Halljuk! Halljuk!) A kormánynak lemondási ténye a parlamentáris jellegnek hiányá­ból, e hiánynak érzetéből fakadhat; ez azonban a kormánynak egy szubjektív állapota, egy befelé irányuló etikai érzés, mely etikai érzés azonban még nem egy és ugyanaz a parlamentarizmus fogalmával és nem ugyanaz a parlamentáris jelleg­gel, (Helyeslés jobbfelől.) mert a parlamentáris fogalomnak és jellegnek külső megnyilvánulásai és külső feltételei is vannak és ezen külső fel­tételek közt épen a legpregnánsabbik az, hogy a kormány a házban nyiltan leszavaztassék, hogy a kormánynak a politikája, vagy a politiká­val összefüggő valamely kérdésben a kormány álláspontja nyiltan szavazás utján a többség által helytelenittessék. (Zaj balfelől.) De még egy nyilt leszavaztatás után sem szűnik meg egy kormány mindjárt parlamentáris és alkotmányos lenni, (Mozgás balfelől.) mert a nyilt leszavaztatás tényével szemben még mindig van egy biztositéka a kormánynak saját politikája igazolására: és ez a nemzetre való appellálás joga. (Nagy zaj és felkiáltások balfelől: Miért nem csinálták meg ? Ezt kívántuk I) Mi is ezt akarjuk. így állapította meg ezt a gyakorlat. . . Fried Lajos : Es Lányi Bertalan ! (Derültség a baloldalon.) Hencz Károly : Legfeljebb igy fogja megálla­pítani nem Justh Gyula, hanem Fried Lajos t. ba­rátom, és ha igy állapítja meg, biztosithatom, hogy helyesen állapitja meg. De épen azt fejtege­tem, hogy tévedésben vannak, nem igy tesznek, és rossz utón járnak. Mert igy állapította meg ezt a tudomány, a közjogi és politikai tudománynak általam ismert minden kiválóbb képviselője, köz­tük Kmety Károly képviselő ur is, a ki közöttük ül, és a kinek könyvét én magam is tanultam. (Zaj.) Kmety Károly : A feloszlatás kérdésében igaza van! (Zaj.) Hencz Károly: Kérdem már most, t. kép­viselőház, hogy leszavazták-e már önök ezt a kormányt valamely a jjolitikát illető fontos kér­désben ? (Zaj és mozgás balfelől.) Hiszen lemon­dott, tehát nem is szavazhatták le ; vagy hozták-e abba a helyzetbe legalább, hogy a nyilt leszavaz­tatással szemben a nemzetre apellálhasson '! (Zaj.) Egy hang (balfelől) : Szofizma ! Balogh Mihály: Lemondott kormányt nem lehet leszavazni! (Nagy zaj.) Hencz Károly : „A kormány még a lemondása által is a parlamentarizmus követelményeit akarta szolgálni, és ha se le nem szavazták, sem abba a helyzetbe nem juttatták, hogy a nemzetre appellál­hasson, lehetetlen azt imparlamentárisnak és alkot­mányellenesnek nevezni. (Helyeslés jobbfdől.) Nagy zaj és közbeszólások baljelöl.) Minden logika és jogi érv ellenére nem lehet. (Helyeslés a középen.) Ha tehát ez a kormány nem imparlamentáris és nem alkotmányellenes, (Zaj.) Egy \\&n(}(balfelől) : Az még nincs bebizonyítva!

Next

/
Oldalképek
Tartalom