Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-474

16Ö kík. országos ülés 19Í0 január 27-én, csütörtökön. Bizonyos szocziálpolitikai mozzanatok fordultak elő, — így az ipartörvény szükséges reformja említtetett meg, — a melyek nézetem szerint épen azért maradtak el, mert nem volt hozzájuk a kellő alap. nem volt meg az a választói reform, a mely szocziális mozgalmat hozott volna az egész parlamenti életbe, és ezeket a dolgokat nézetem szerint nem is lehet keresztülvinni, a mig ezen a Rubikonon át nem mentünk. De még valamit akarok fölemlitem, (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) a mi a jelen kormány programmjában nincs benn, pedig szintén olyan dolog, a melyet nekünk mind a királyi szó, mind a parlamentnek a koronával és a nemzettel szemben tett Ígérete értelmében meg kell tartanunk. Ne tessék ezt tisztán felekezeti dolognak venni, mert midőn a katholikus autonómiáról beszélek, nem pusztán felekezeti dolog ez, nézetem szerint, mert hiszen, ha tisztán felekezeti dolog lett volna, akkor az előbbi kormány sem foglalkozott volna vele, és azt hiszem ezt is csak akkor fogjuk megcsinálni, ha a választójog demokratikus reformja meglesz. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy különösen akkor tartottam volna szükségesnek azt, hogy a kormány programmjába iktassák, a mikor nem katholikus ember foglalja el a kultuszministeri széket. Mert az a méltányos hagyomány, hogy a kultuszminister ez ideig mindig katholikus volt, éppen onnan származik, hogy nekünk katholikusoknak nincs autonómiánk és az, a mit más vallásfelekezeteknek teljesít az autonómia, azt a mi számunkra teljesiti a kultuszminister. Ez tehát nem támadás,; sem ő ellene, sem a vallásfelekezete ellen nem teszek kifogást, csak felemlitem azt az inkonzekvencziát, hogy éppen akkor hallgatnak a katholikus autonómiáról, midőn a kultuszministeri széket nem katholikus ember foglalja el, mert ha megvan a katholikus autonómia, akkor, a mint szokás mondani, amolyan familiáris kifejezéssel, a kultuszminister rendezetlen felekezeti viszonyában reánk nézve semmiféle sérelem nincs. Ezeket akartam csak röviden előterjeszteni a kormány programmjával szemben és ebből levonom a következtetéseket. (Halljuk!) Azt látom, hogy az a programm, a melyet a kormány adott, részint határozatlan, részint hézagos. És épen azért a bizalom is, a melyet neki ajándékozhatunk, csak határozatlan és hézagos lehet. Mi nem mehetünk bele, hogy támogassuk olyan nagyfontosságú dolgokban, a melyek a nemzet jövő kialakulására döntő befolyással vannak, talán évtizedekre, és a melyek esetleg, ha nem ugy intéztetnek el, mint a hogy a szocziális és anyagi viszonyaink követelik, károsak az országra, a nemzet további fejlődésére, annyira, hogy reparálni a dolgot nem lehet. Nem mehetünk vakon bele és arra nézve, különösen a választói jogra nézve beszélek, nem mondhatjuk, hogy bizalommal vagyunk a kormánynak ezen javaslatai irányában és ab invisis ezen egészen határozatlan kontúrok után mi a bizalmat nem előlegezhetjük. De viszont én is szives örömest hozzájárulok ahhoz, a mit előttem Vázsonyi t. képviselőtársam mondott, hogy én azt szeretném legnagj^obb örömmel, ha ide egy minister állna, a ki nem kérdezve, hogy X-e, az vagy Y., nekünk elsősorban oly választási programmot tudna adni, melyben a ház többsége meglátná a biztositékot arra nézve, hogy ez további nemzeti és szocziális fejlődésnek biztos alapja volna. Ezeket kivántam a kormánynyal szemben való állásfoglalásunkra nézve előadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Dudits Endre jegyző: Manojlovics János! Manojlovics János: T. ház ! A midőn a szerb radikális párt nevében állásfoglalásunkat az uj kormánynyal szemben jelezni kívánom, igen rövid időre veszem igénybe türelmüket, és kérem szives figyelmüket. (Halljuk ! Halljuk!) Már a trónbeszédre adott válaszfelirat tárgyalása alkalmával. . . Szokoly Tamás : Hol a darabontsereg ? (Zaj.) Manojlovics János : . . . rámutattam a trónbeszédnek egy kritikus kitételére. A trónbeszéd ugyanis megállapítja az elsősorban és feltétlenül megoldandó kérdéseket, a melyeknek megoldása más kérdések felvetése által sem meg nem hiúsítható, sem el nem odázható. Kijelentettem már akkor, hogy én ebben a kitételben a képviselőház kezdeményezési jogát látom megsértve, és rámutattam arra, hogy én ebben egy igen veszedelmes preczedenst látok. (Ugy van! baífelől.) Igaz ugyan, hogy a korona az országra üdvös választói reformot sürgeti, de hivatkozva ezen preczedensre, a korona máskor — az országra nézve nem üdvös és nem kívánatos reformoknak erőltetésével a képviselőházat meddőségre kárhoztatja. (Igaz! ügy van ! baífelől.) Ezen felszólalásomra gr. Apponyi Albert volt minister ur azonnal válaszolt és a kormány nevében a következő kijeentést tette : A trónbeszéd a kormánynak a programmja. A kormány a trónbeszéddel nem akarja a képviselőház kezdeményezési jogát megsérteni. Ha a ház ezen trónbeszédben foglalt programmot el nem fogadja, a kormány le fogja vonni a parlamentáris következményeket. Sajnos, ugy az én igénytelen felszólalásom, mint a ministeriumnak a házban tett ezen nyilatkozata daczára az én alkotmányos aggodalmam valóra vált. A korona nem akar tudni semmit a trónbeszéd elhangzása után aktuálissá vált önálló bank kérdésének megoldásáról. . . (Igaz! Ugy van ! baífelől.) Markos Gyula: Rossz tanácsosai vezették. Manojlovics János: ... hanem egyszerűen követelte, hogy a bankkérdésnek kikapcsolásával a trónbeszédben foglalt programmhoz nemcsak a kormány, hanem ezen ház is alkalmazkodjék, és a kormánynak lemondása után is követeli ettől a háztól, hogy minden más kérdés félretételével &