Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-474

h-lh. országos ülés 1910 január 27-én, csütörtökön. 159 volt szándékom rosszhiszeműen feltüntetni a t. képviselő ur álláspontját. Egy hang (a baloldalon) : Ki hiszi el ? Vázsonyi Vilmos : Elhiheti, ha mondom, mert nem kényszerit rá senki, hogy mondjam ; önként mondom. Egyáltalában nem volt szándékom félremagyarázni a szavait. A t. képviselő ur most elvásott beszéde után kijelentem, hogy sajnálom, hogy beszédembe ez a j^asszus tévedésből becsúszott (Helyeslés), sajnálom annál is inkább, mert az a viszony, a melyben a t. képviselő úrral vagyok, még kevésbbé tehetné indokolttá, hogy én támadásokba vagy ferdítésekbe menjek bele. Ezt kötelességemnek tartottam beismerni. Dudits Endre jegyző: Ciesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. ház! Midőn mint a legújabban megalakult országgyűlési párt nevében a szőnyegen levő tárgyhoz szólok, én tisztán csak pártunk programmja alapján akarom kritika tárgyává tenni a ministerium programmj át, megjegyezve azt, hogy pártunk programmja etikai s gazdasági alapon a politikának súlypontját a szocziálpolitikára akarja fektetni. Ezzel nem akarjuk háttérbe szoritani a nemzeti szempontokat, hanem, a midőn látom azt a harczot, a mely a nemzeti vívmányok különböző szempontjai körül történik, és a mely miatt sokszor fontos gazdasági és szocziálpolitikai tények háttérbe szorulnak, eszembe jut az, a mit egy régi magyar krónikás elmond egyik királyunkról, hogy meghivatta fiát magához a trónterembe, a hol egy korona és egy kard volt kitéve és odaszólott fiának: Fiam, válaszsz a kettő között. Emez azt mondta rá, a kardhoz nyúlok, mert a karddal fogom magamnak kivívni a koronát és a kard nélkül a koronát is elveszthetem. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) A korona, a melyet, mint ideált magunk előtt látunk, a nemzeti önállóságnak gazdasági téren való kidomboritása, de ezt a koronát nekünk csak az a kard nyújtja, a mely ebben az esetben a szocziálpolitika, a mely erőt ad a nemzetnek, hogy azt a koronát elérhessük, mert ha a nélkül kapjuk azt a koronát, akkor azt könnyen el is veszíthetjük. Azért látom örömmel, hogy a mostani parlamenti tárgyalások alkalmával előtérbe jött mind a ministerium programra jában, mind különösen Andrássy Gyula gróf képviselőtársunk hangsúlyozása folytán az imént elhangzott magas nívón álló beszédben is az a kérdés, a mely szocziálpolitikai tekintetből a legnagyobb fontosságú, t. i. a választói jog kérdése. Azért mondom nagyfontosságunak szocziálpolitikai szempontból, mert meggyőződésem, hogy demokratikus választójog nélkül lehet igen szép szocziálpoütikai teóriákat összeállítani, de keresztülvinni azokat nem lehet. (Helyeslés és taps a középen.) A demokratikus alapon álló választói jog alapja minden szocziálpolitikai haladásnak. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) Ezt hangoztatjuk a mostani országgyűlésben és a jövőben. És mivel erről van szó, hát kérdem, mit értünk demokratikus választói jog alatt, mert ennek közelebbi meghatározását eddig még nem hallottuk. A mostani ministerium programmjában sem látjuk tisztán, hogy mit ért valóban demokratikus választói jog alatt ? Mirabeau nagyon helyesen megjegyezte, hogy a parlamentnek olyannak kell lennie, hogy ép ugy kifejezze a nemzet közóhaját, miként a mappa mutatja a föld alakulásait, a völgyek mélyedéseit, a vizeket, f oly okot stb., ugy kell a parlamentnek is mintegy visszatükröznie az ország közvéleményének képét. De ezt csak akkor érjük el, ha olyan választói jog van, a mely nem hamisitja meg a közvélemény képét. Itt általános választói jogról hallottunk beszélni, és ezen kérdés tekintetében haladást kell konstatálnom, minthogy a ministerium programmjában el van ejtve a pluralitás. Azonban egy dolgot nem hallottam, a mit épen akkor, a mikor arról van szó, hogy a közvéleménynek független, szabad megnyilvánulása biztosittassék, a legfontosabbnak tartok, s ez a szavazás titkossága. A választói reformnak éppen az a czélja, hogy mindenki függetlenül adhassa le a maga szavazatát. Abban az esetben, ha kiterjesztjük, vagy mondjuk általánosítjuk a választói jogot, ebben az esetben előttem még szükségesebbnek látszik a titkosság, mert hogyha a függésben levő tömegek nagyobb száma járul a választási urnához, ezáltal nemcsak hogy előre nem megyünk, hanem ellenkezőleg, visszafelé haladunk, mert indirekté egyeseknek a pluralitás kivételes nagy jogot biztosit. (Zaj.) Azért kifogásolom én is a ministeri programmban azt, hogy nekünk ebben a tekintetben tiszta és világos képet nem nyújt, a mint nem nyújt a közvetlenségre nézve sem. Vannak ugyan még más módjai is a választásnak, igy pl. a proporczionális választási mód stb., ezek azonban még időelőttiek Magyarországon, csak teoretikus dolgok, de szerintem kétségtelenül fejlődés útját mutatják és hiszem, hogy egy bizonyos fejlődés után mi is oda jutunk, a miről Belgiumban és Francziaországban már igen komolyan beszélnek. (Zaj.) Éppen ezért a kormány programmja bizonyos tekintetben jelezhető bőnek, de szűknek is jelentkezik. Abban az esetben, ha a jelenlegi parlament életének legvégső határáig marad meg a helyén, akkor azt mondom, hogy azokat a dolgokat, a miket jelzett, alig fogja ki vihetni. Hisz maga a választói törvény egy olyan hatalmas dolog, a mely sok idejét venné igénybe a háznak. De ha nekünk csak mintegy prospektust akart adni azon törekvésekre nézve, a melyek előttünk állanak, és a melyek elől semmiféle kormánynak sem szabad szemet hunyni, akkor meg azt mondhatom, hogy inkább ne szólt volna semmit, elég lett volna a választói jogról beszélnie, mert a többi dolgok, a miket programmjában kifejtett, csak kisjelentőségü dolgoknak tekinthetők. Még olyan dolgokról sem történt benne emlités, (Zaj. Elnök csenget.) a ministerium programmjában, a melylyel foglalkozott maga ez a parlament, foglalkozott a királyi trónbeszéd, mi is a felirat alkalmával. (Mozgás.)