Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-474

158 kik. országos ülés 1910 január 27-én, csütörtökön. hive az általános választói jognak, nem lehet a pluralitásnak hive, mert ez csak kivétel.« Ismét tovább azt mondottam (olvassa) : »Már most, t. képviselőház, jön a dolognak az a része, a melyben az igen t. ministerelnök ur engem ismételten azon gyanú alá helyez, hogy hiszen én tudtam, hogy itt pluralitás készül. Egy hang a jobboldalon: Nem mondta! Egy hang a baloldalon : De igenis, ezt mondta ! Hiszen most is bólintott hozzá a fejével.« E közbeszólások után én igy folytattam (olvassa) : »En azt állitottam és állítom, hogy akkor, a mikor a paktumba az általános választói jog felvétetett, sem én, sem a másik kompaczisczens, b. Fejérváry Géza, vagyok bátor reá hivatkozni, a pluralitásnak még leghomályosabb gondolatával sem foglalkozott. Már most, ugy-e bár, t. képviselőház, nagyon érdekes dolog, a mit a t. ministerelnök ur e tekintetben elmond. Azt mondja, ezt ő konezedálja, ugy-e bár, mert ezt nem lehet nem konczedálni, — itt már muszáj emlékezni — még pedig jól emlékezni, — azt mondja, hogy a paktum kikötötte az általános választójogot, de már a kabinet megalakitásának első perczeiben egy tanácskozást tartatott. Wekerle Sándor : Beszélgetés !<< Már most rátérek arra a kérdésre, a melyről nyomban konstatálnom kell, hogy gr. Andrássy Gyula abban a kupéban, a melyben hazajöttünk, jelen sem volt, mert ő nem utazott Bécsből Budapestre velünk. (TJgy van ! balfelöl.) Olyankor tehát, midőn a belügyminister jelen nincs, a választói jogról talán még sem lehet a ministeriumnak tárgyalnia. Azt mondja tovább (olvassa) : »Tehát nem tanácskozás tartatott, — szívesen veszek minden szórektifikácziót — csak beszéltünk róla. Én ugy gondoltam, hogy ha egy paktum alapján vállal egy kormány megbízást és ennek a paktumnak egy fundamentális pontja az, hogy csak azok lehetnek a kormány tagjai, a kik az általános választói jog hivei, akkor — erre a csodálatos konklúzióra jutottam — azok, a kik a kormányt vállaltuk, tényleg az általános választói jog hivei.« Már most menjünk sorrendben. (Olvassa) : »Ugyebár a kormány vállalásakor a paktumnak kardinális pontja volt az, hogy az általános választói jog hivei vagyunk. Igaz-e, hogy ha ebben változást tett volna akár a trónbeszéd akár más valami, erről aktának kellene lennie ? Igaz-e, hogy a trónbeszédről is akta van ? Már most nagyon érdekes dolog a következő.* (Felkiáltások jobb felől: Ezt már hallottuk ! Olvassa): »A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy nekem tudnom kellett arról a dologról, mert mikor a kormány alakításának gondjaival foglalkoztunk, a t. ministerelnök ur azt proponálta, hogy gróf Andrássy Gyula legyen a ministerelnök. És mivel indokolja a ministerelnök ur azt, hogy gróf Andrássy Gyula nem akart vállalkozni ? Azzal, hogy gróf Andrássy kijelentette, hogy nem hive az általános választói jognak. Ha ez igaz volna, akkor méltóztassanak nekem megengedni, hogy vállalhatott a kabinetben belügyi tárczát, éppen belügyministeri tárezát, a hol meg kellett a választási reformot alkotni, az a gróf Andrássy Gyula, a ki a t. ministerelnök ur szerint kijelentette, hogy nem hive az általános választói jognak ? Én ilyenfajta beszélgetésről nem tudok, legalább annál az alkalomnál nem, de ez ellen a dolog ellen meggyőződésem szerint nem nekem, hanem a kormány minden tagjának kell, mint a legilletékesebbeknek tiltakozniuk, hogy mi alapítottunk egy kabinetet, a melynek feltétele volt az általános választói jog születésének első perczében s akkor közös megegyezéssel oJyan belügyministert jelöltünk ki, a ki nem hive az általános választói jognak. De tovább megyek. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy mikor Bécsből jöttünk, a kupéban volt valamiről szó. Megmondom, t. ház, itt is, hogy az a kupé-beszélgetés meg sem történt, és hogy választói jogról sohasem tárgyaltunk a kupéban. Sőt ellenkezőleg. Elmondtam itt egy beszélgetést itt a t. ház színe előtt. Midőn a ministertanácsban egy alkalommal szóba került, de csak beszélgetés közben, hogy gróf Andrássy a pluralitás alapján akarja a javaslatot benyújtani, Akkor Wekerle Sándor ministerelnök ur ezt mondta : »Azt próbálja meg !« Most még csak a következőt olvasom fel, miután konstatáltam, hogy sem a kormány, sem én erről a pluralitásról nemcsak nem tudtunk, de nem is tudhattunk. Hivatkoztam gróf Andrássy Gyulának a választói reform kapcsán az én ministerségem idején beterjesztett jelentéseire. Ö t. i. azt mondja (olvassa) ; »A dolog egészen természetes rendje és helyes előadása a következő : Hogy mi nem mondjuk a trónbeszédben, hogy többes szavazatot kívánunk, az igen természetes, mert hisz nekünk, mint kormánynak akkor módunkban sem volt megállapítani a törvényjavaslatot. Akkor csak én dolgoztam benne« — már t. i. gróf Andrássy Gyula — »és csak a mikor én formáltam magamnak végleges véleményt, csak akkor vihettem ezt a ministertanács elé és akkor foglalhatott végleges álláspontot a ministertanács. Ennélfogva igen természetes, hogy akkor, midőn a részletekre vonatkozólag egymással még megállapodásra nem jutottunk, a részletekre vonatkozó nyilatkozatokat nem is tehettünk.« Konstatálva van tehát, t. ház, hogy maga gróf Andrássy Gyula a hivatalos jelentésekben mondja, hogy sohasem tehetett addig előterjesztést, míg a javaslatot meg nem szerkesztette. Ennek folytán fizikaüag is merőben ki van zárva, hogy mi a pluralitás tekintetében valamelyes megállapodásra juthattunk volna, mielőtt még csak a gondolatát is ismertük volna gróf Andrássy Gyulának. Ezeket akartam konstatálni, s a t. házra bizom annak megítélését, hogy ilyen tények után szabad volt-e ezt az állítást koczkáztatni vagy sem. (Helyeslés balfélól.) Vázsonyi Vilmos: T. ház! (Halljuk/) Szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. Kijelentem, hogy nekem egyáltalán nem