Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-474

474. országos ülés Í910 január 27-én, csütörtökön. 153 Elnök : Csendet kérek Ballagi képviselő ur! Ballagi Aladár: Ezt sem értette? Sándor Pál: De tanár ur, hol van a szólásszabadság ! Vázsonyi Vilmos: Szívesen beszéltem volna róla, de nem tudom, mikor lett volna rá alkalom? Különben egyszer beszéltem és akkor is magamnak kellett magamtól megvonnom a szót. (Zaj.) T. ház! Az általános választójog ellenségei nyíltan sorakoznak és magát az általános választójog megalkotását, mint szörnyű nemzeti veszedelmet, mint a polgári társadalom összeomlását festik. Ugy látszik, hogy minekünk is vannak a politikában Bourbonjaink, a kik nem akarnak semmit sem tanulni, semmit sem feledni. Egy hang (a szélsőbáloldalon): Ott vannak a Habsburgok! Vázsonyi Vilmos: Kik a választói jogról ép oly nézeteket vallanak most, a mint a milyeneket vallottak évekkel ezelőtt. Már pedig, a nemzet életében csak ritkán voltak olyan szerencsés korszakok, mikor egyszerre volt lehetséges a közjogi és a demokratikus haladás. Ilyen szerencsés korszak volt a 48-iki átalakulás, mikor az ország függetlenségét, az ország demokratikus haladását egyszerre lehetett szolgálni, intézményekkel körül bástyázva. Nagy György : De akkor nem ilyen beszéddel fogadták a granicsárokat, hanem puskatussal kiverték ! (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Nagy György képviselő urat ismételten felkérem, szíveskedjék csendben lenni. Nagy György: Ilyen beszéddel nem lehet fogadni a granicsárokat. (Nagy zaj.) Vázsonyi Vilmos : Csak vegyen puskát a t. képviselő ur a maga felelősségére a kezébe, egyelőre nem látom a puskatust a kezében. Nagy György: De ilyen beszédet sem hall tőlem. Elnök : Csendet kérek. Bródi Ernő: Mert nem tud. Nagy György: Nem is akarok tudni. Ballagi Aladár: A tudásról ne beszéljen, azt már megmondták. Elnök : Kérem Ballagi képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Vázsonyi Vilmos : Csodálom, hogy a képviselő urnak nem tetszik, hogy a választói jogról valaki ilyen hosszasan beszél. Nagy György: Lelkesebb hive annak nincs mint én, de most ütni kell a darabantokat. Sándor Pál: Mindenki ugy beszél, a hogy tud. Semmi köze hozzá. Szólásszabadság van itt minden részen. (Zaj.) Ez terrorizmus. (Zaj.) Nagy György: A főfeladat most ezeknek kiverése. (Folytonos zaj.) Sándor Pál: Ez nem más, mint terrorizmus. Joga van beszélni. (Zaj.) Vázsonyi Vilmos : Soha nem fogok parancsra beszélni. Tudom, hogy ha az ember ugy beszél, hogy az épen meglevő hangulatnak ad kifejezést, akkor arat tetszést és tapsokat, de méltóztassék megengedni, hogy a magam meggyőződését, a magam nézetét képviselhessem itt. Tarthatják azt helytelennek, rossznak, kritizálhatják, de nem tudom megérteni, hogy egy olyan szabadsághős, a ki puskatust akar ragadni, a szólásszabadságot így tartja tiszteletben. (Derültség a középen. Zaj.) Pető Sándor: Csak Nagy György gusztusa szerint szabad ebben a házban beszélni. Vázsonyi Vilmos : Azt akartam mondani, de ugy látszik, nem fejeztem ki magamat érthetően . . . Ballagi Aladár : Szervusz kolléga ! (Derültség.) Vázsonyi Vilmos: A midőn a törvényhozásnak másik házában egy oly beszéd hangzott el, a mely a demokratikus haladástól félti a nemzetet és magát a polgári társadalmat, arra akartam rámutatni, hogy ebben az országban a szabadelvüségnek nem lehet feltámadása olyan formában, hogy egyszerűen folytatja azt, a mit elhagyott. A szabadelvüség feltámadása csak intézményekben leverődő demokiácziában lehetséges, mert a semmi, az abszolút maradás, a maradás közjogilag, a stagnálás a társadalmi és szocziális fejlődésben nem lehet az a csábító, az a varázseszme, a mely után a tömegek megindulnak, (Ugy van ! a középen !) és nem lehet nemzeti politika sem. Mióta Ausztriában megalkották az általános választói jogot, azóta a választói jog kérdésének elodázása számunkra egy uj veszedelmet jelent. Jelenti azt a veszedelmet, hogy a magyar proletárság lelkületében elidegenithetik a magyarságtól. Egy reminiszczencziával akarom ezt megvilágítani. A gázgyári sztrájk alkalmával az osztrák képviselőházban interpelláltak a miatt, hogy miért alkalmazták a közös hadsereg tagjait a sztrájknál. A magyar képviselőházban pedig, — nem kutatom most: jól-e, helyesen-e — nem hangzott el felszólalás a sztrájk dolgában. Szmreosányi György : En interpelláltam ! Vázsonyi Vilmos : De nem a katonák miatt! No már most, szabad-e azt a helyzetet megteremtenünk, hogy a magyar proletárság vágyainak a szomszédban adjanak kifejezést, mert ott az ő indulataik, érdekeik, az ő szenvedélyeik és jogaik már kellő képviseletre találtak ? Szabad-e nekünk a lelkekben való elszakadást előmozdítani azzal, hogy mindig vonakodunk attól, hogy félrevetve minden tekintetet és minden más kérdést, elsőnek és minden körülmények között megalkossuk az általános választói jogról szóló törvényjavaslatot? Az erők egyesítésének tanát halljuk most mindenfelé. Az erők egyesítésének tanát vallom én is, de a demokratikus fejlődés, a szocziális haladásnak az alapján, nem pedig konzervativizmus, a maradiság alapján. A magyar konzervatív pártok megalakulása nem a magyarságnak érdeke, még a polgári társadalom konzerválására sem vezetne, hanem egyszerűen előidézné azt, hogy ezáltal idő adatván a választói reform elodázására, az ezen reformot óhajtók még jobban és erőteljesebben 20*