Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-474

146 tök. országos ülés 1910 január %7-én, csütörtökön. Elnök (csenget) : A képviselő ur az előbb tett kijelentésével azt kívánja konstatálni, hogy Magyarországon a nem magyar ajkú népek külön kiválasztva voltak és ezek a kormány részéről üldözésnek voltak kitéve. Ezért ismételten rendreutasitom a képviselő urat és ha igy folytatja, a szót meg fogom vonni. (Helyeslés.) Nagy György: Szégyen öreg embernek ilyen beszéddel itt arczátlankodni. Polit Mihály : Hallottam a múlt igazságügyminister ur kijelentését itt a házban. Az az igazságügyminister, a ki Dantét idézte, a ki művelt ember, azt mondotta, hogy ő gondoskodni fog arról, miszerint ezek az agitátorok még többen jöjjenek Szegedre és Váczra. Más czivilizált országokban az igazságügyi, minister, ha utasításokat ad államügj^észeinek, akkor azt sajnálja, nem dicsekszik vele, a magyar igazságügyminister dicsekedett itt a házban, hogy utasítást adott az üldözésekre. Azt mondják, hogy ne tessék izgatni és semmi baj nem lesz, nem kerülnek sem Szegedre, sem Váczra. Bocsánatot kérek, hiszen a Bach-korszakban a magyaroknak is azt mondták, hogy ne tessék izgatni, legyenek szép csendben és senkinek semmi baja nem lesz. Áttérek ezek után a fő témára. Annak már 32 éve, hogy az okkupácziót elhatározták. Akkor egészen más áramlat uralkodott Magyarországon. Elnök : A kormány bemutatkozására vonatkozó királyi kéziratról folyik most a vita. Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni. (Helyeslés a baloldalon.) Polit Mihály: Nem tudom jobban jellemezni a mai szituácziót, mintha érintem a múltból azokat a vonatkozásokat, a melyek emlékeztetnek a mai helyzetre, és felidézem azokat a veszélyeket, a miket a mai szituáczió előidézett. T. barátom Kmety Károly (Felkiáltások a néppárton ; Barátod ? Gratulálunk ! Le vagy leplezve ! Zaj.) egyszer, a mikor utaltak e házban, hogy rajonganak az annexióért, közbeszólt Kmety képviselő és azt mondotta, hogy hiszen minket nem is kérdezett meg senki sem az okkupáczió, sem az annexió felől, hogyan rajonghatunk tehát érte ? En az annexiót Magyarországra, a magyar fajra nézve a legveszélyesebbnek, nagy szerencsétlenségnek tartom. Nagy szerencsétlenség BoszniaHerczegovina annexiója Szerbiára nézve, de még nagyobb Magyarországra s a magyar népre nézve, mert az annexió tendencziája az, hogy trializmust alkossanak, a mi lehet, hogy használni fog a monarchiának, a szlávságnak, de bizonyosan nem fog javára szolgálni a magyarságnak. Mi történt Horvátországgal ? Vájjon szükséges volt-e Magyarország és Horvátország között felidézni a mai viszályt ? Kmety Károly: Ausztria szolgálatára vállalkoztak. Polit Mihály : T. ház ! Én már a Sckmerlingkorszakban küzdöttem a Schmerling-velleitás ellen Magyarország joga mellett. És ma sincsen magyar ember, igaz magyar hazafi, a ki Magyarország es Horvátország között a békés egyetértést ne kívánná. Azon hitben és reményben vagyok, hogy a mai kormány alatt lehetséges lesz megértenünk egymást és helyreállítani a békét és megértést. Wekerle Sándor ministerelnök kormányzása alatt kijelentette itt, hogy a horvát bán az ő exponense. Ez volt a kifejezés, a mit használt. És lassanként mit látunk ? Azt, hogy a bán nem Wekerlének és nem a magyar kormánynak, hanem a bécsi hatalomnak exponense. Botrányos volt ez az állapot botrány, a melyet Bécsben tápláltak Horvátország ellen, mikor inszczenirozták az úgynevezett felségárulási pert. Egy magyar hazafi, egy valódi magyar ember, Mocsáry Lajos megbotránkozott ezen a bécsi eljáráson. Levelet irt nekem, a melyben közölte velem, hogy egy franczia folyóiratba czikket irt és abban elmondta, hogy nem hibás Magyarország ; ő csak a bűnbak, hanem Bécs a bűnös. Erre én azt feleltem neki, hogy nem igy áll a dolog, mert Magyarország igenis részes ebben, miután a magyar parlamentben nem emeltek szót azon botrányos viszonyok miatt, a melyek Horvátországban léteznek. Csak egy hang emelkedett itt e kérdésben, gondolom a disszidensek részéről, a ki azt mondta, hogy valóban rémuralom van Horvátországban. Elnök: A tárgyhoz méltóztassék közeledni, képviselő ur ! Hódy Gyula: És a gyorsírókhoz ! Polit Mihály: Nagyon csodálkozom, hogy most nem szívesen hallgatnak, holott harmincz év előtt nagyon érdekesnek találták, mikor én a régi Sándor-utczai országházban fölszólaltam. (Mozgás.) A közelmúltban egy botrányos ügy tárgyaltatott Bécsben, a Friedjung-féle per. Múzsa Gyula: Mi köze annak ehhez a kérdéshez ? Polit Mihály: összeköttetésben van a mai szituáczióval; hiába akarnak önök küzdeni Bécs ellen, panaszkodnak, hogy Bécsből a granicsárt ide, ebbe a házba küldték. Nagy volt a kobolmány ott Bécsben. A Friedjung-per kompromittálta a monarchiának internaczionális helyzetét, mikor hamisítványokkal éltek egy egész nép, egy egész idegen ország ellen. Én büszke vagyok arra, hogy én kezdtem meg a leleplezést; én mutattam rá, hogy ez mind hamisítvány. Befejezem beszédemet, mert látom, hogy a türelem fogytán van. De azt gondolom, hogy a mi még mondanivalóm van, a függetlenségi párt velem ebben egyetért. T. ház ! Osztrák üzleti politikát űzni, a mint a koaliczió tette és a mint ugy látom, ez az országgyűlés is teszi és ugyanakkor magyar kurucz belpolitikát űzni, ez nem járja, ez össze nem egyeztethető. A ki osztrák keleti poűtikát űz, annak le kell vonnia a konzekvencziákat és engednie kell Bécsnek. Hozzájárulok Mihályi Tivadar t. képviselőtársam politikájához