Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-474

4-74. országos ülés 1910 január 27-én, csütörtökön. 147 és igy természetesen nem pártolhatom Justh Gyula képviselő ur határozati javaslatát. Elnök : T. ház ! Az utólag beszerzett gyorsírói feljegyzések szerint Bauer Antal képviselő ur beszédje rendén a következő kijelentést tette (olvassa) : »Tekintettel a Magyarország és a horvát királyság között támadt konfliktusra ...«, miután alkotmányjogunk értelmében külön horvát királyság nincs, Magyarország, Horvát-Szlavón- és Dalmátországokkal együtt egy állami közösséget, egy királyságot képez. Miután én az ilyen közjogi botlásokat el nem hallgathatom, Bauer Antal képviselő urat ezért utólag rendreutasítom. (Helyeslés.) Szólásra következik ? Dudits Endre jegyző: Vázsonyi Vilmos i Vázsonyi Vilmos : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Andrássy Gyula beszédében figyelmemet egy tétel ragadta meg, a melynek hangoztatását az utóbbi időben ritkán hallottam, ez a tétel t. i. az, hogy a választói jog kérdése predomináló kérdés, a melylyel szemben minden más probléma, a mint az igen t. képviselő ur mondotta, elenyésző jelentőségű. En e tételt helyesnek tartom, de a konklúziókat ebből a tételből ugy a lelépett kormány, mint maga ez a ház nem vonta le, sőt tartok attól, hogy még most se vonja le. A választói jog kérdése igen viszontagságos, változatos életű. Minálunk a választói jog egyszer a Hamupipőkének a szerepét játssza, a ki a kályha mellett a sutban kuczorog és a kire ügyet senki sem vet; máskor meg a fényes ruhába öltöztetett királykisasszonyét, a kinek egyszerre nagyon sokan udvarolnak. Csak a legitim házasságig nem jutott el, sem mint szegény Hamupipőke, sem mint királykisasszony, ez a szegény választói jog. Az általános választói jogot hirdettük mi egykoron a régi szabadelvüpárt elleni küzdelmünkben, a házszabályrevizió ellen küzdve. Hirdettük mi azért, mert, a mint akkoron gr. Apponyi Albert t. képviselő ur is kifejtette, mi a házszabályrevizió és a választói jog terjedelme között egy kapcsolatot láttunk és az egyre ismétlődő obstrukcziók jogosultságát abban találtuk, hogy az olyan házban, a melyről joggal mondhatják a nemzet széles rétegei, hogy benne képviselve nincsenek, a kisebbség mindenkor a nemzet többsége képviselőjének állithatja magát, — nem a politikai jogokkal felruházott nemzetet értve ezalatt, hanem ideértve a jogokból kitagadottakat is, a kik ennek a nemzetnek ép ugy fiai. Az obstrukczióknak erkölcsi jogosultsága származik és származott abból, hogy az állam és a nép fogalmai nem fedték egymást, hogy a képviselőház nem volt, és ma sem igazi népképviselet. A hol tehát egy kisebbség mindig'hivatkozhatik arra, hogy tulaj donképen a többség, mert megette van a választók többsége .. . Egy hang (a középen) : Ez nem áll! Vázsonyi Vilmos: Ha ez nem áll, akkor méltóztassék szemrehányást tenni azoknak a küzdőtársaknak, a kik közé az igen t. képviselőtársam is tartozott és a kik ebben a képviselőházban egykor megtapsolták és helyeselték ezt a nézetet. Lehet, hogy azért, mert nem én mondtam. Mikor mi belementünk a küzdelembe a régi szabadelvű párt ellen, hirdettük, a házszabályrevizió erőszakossága ellen küzdve, egyúttal az általános választói jogot is; sőt merem állitani, hogy az a választási győzelem, a mely meglepetésszerűen ért minket, — azt hiszem, történelmi igazságot állapitok meg, hogy meglepetésszerű volt az a hihetetlen eredmény, hogy a czenzus-választói jog mellett is sikerült nekünk egy fennálló kormányt, megbuktatni — mondom, én azt hiszem, azt állitom, hogy ez a meglepő győzelem tulaj donképen az általános választói jog győzelme volt; mert a kormánypártnak táborában csak czenzusválasztók sorakoztak, de a küzdő ellenzék választói mögött élő sövényként ott volt a jogokból kitagadottaknak sokasága .... Kmety Károly : A szocziálistáké is ? Vázsonyi Vilmos : . . . nem a szocziálistáké, hanem a jogokból kitagadottaké, a kik alatt én nemcsak szocziáldemokratákat értek ; mert beszédem folyamán majd rá fogok világítani arra a tévedésre, mely a választói jog kérdését mindig csak a munkások vagy a szocziáldemokraták orvosolandó sérelmének akarja tekintem. Igenis ott volt mindenütt, — a ki választást ért meg abban az időben, igazat fog nekem adni — ott volt mindenütt táborunk megett a kitagadottaknak tömege, ott volt mindenütt velünk a közhangulat és a közvélemény támogató ereje, ugy hogy az 1905. évi választáson az általános választói jog megbuktatta a czenzus-választói jogot. (Igaz! Ugy van! a középen.) Az 1905. évi diadal után egy sajátszerű lélektani átalakulásnak voltunk tanúi mindkét táborban, a győztesek táborában is, a legyőzöttek tábotában is. A legyőzöttek, a kik a czenzus-választói jogot fentartották 1874-től kezdve egészen bukásukig, mihelyest a czenzus-választói jog egyszer nem adott neldk igazat, nyomban lelkesedni kezdtek az általános választói jogért; a győztesek pedig, a kik abban a hitben voltak, hogy a czenzus-választói joggal soha a fennálló rendszert meg nem dönthetik, a beati possidentes állapotában egyszerre a kételkedők, habozok, ingadozók álláspontjára helyezkedtek, és egyesek fejcsóválva azon kezdtek elmélkedni, hogy talán még sem olyan rossz az a czenzus-választói jog, a mely a régi rendszert megbuktatta, és talán még sem olyan jó az az általános választói jog. Egy hang (a szélsöbaloldahn) : Viczcznek is rossz ! Vázsonyi Vilmos : így kellett még maguknak a küzdőknek és győzteseknek táborában is egy ujabb harczot vívnunk az általános választói jogért, a vezérlő-bizottságban, bent a pártokban, mert hiszen méltóztatnak rá emlékezni, hogy a függetlenségi és 48-as pártban voltak kiváló tagjai a pártnak, a kik tagadták és kétségbevonták, hogy az általános választói jog függetlenségi 19*